2019. április 15. 08:33

Az 1956-os forradalomban felkelői csoportoknak is otthont adó, Corvin-pláza szomszédságában álló kétemeletes ház a tervek alapján a másfélszeresére bővülhet.

Írta: Bukovszki Péter

Józsefváros középső, 2012 óta Corvin-negyedként ismert része Budapest egyik leggyorsabb ütemben rehabilitálódó területe. Az átalakulás itt többnyire teljes újjászületést jelent: nemcsak a régi házak tűnnek el vagy épülnek át, de a lakosság jó része is kicserélődik. Olyan lendülettel zajlik itt a munka, hogy egy-egy utca képe akár néhány év leforgása alatt gyökeresen megváltozhat. A változás azonban mindig következményekkel jár: a szociológiai problémák kezelésén kívül a városkép alakulására is figyelemmel kell lenni. 

A régi házak felújítása és főképpen az újak építése ugyanis egészen más hangulatúvá formálja át a környéket. Ebből a szempontból az emeletráépítések tulajdonképpen átmenetet képeznek: egyesítik magukban a régit és az újat. Egy ház bővítése mindig izgalmas feladat volt; azt azonban, hogy a tervező milyen szellemben nyúl hozzá elődje munkájához, számtalan dolog befolyásolja. Van, amikor szinte észrevétlenül, az eredeti stílust utánozva nő meg néhány emelettel egy épület (ez az avatatlan szemnek néha már fel sem tűnik), máskor viszont az egység fenntartása nem is cél, ilyenkor sokszor éppen a stílusok különbözőségének hangsúlyozása a lényeg. Utóbbi helyzet azonban valósággal vonzza a konfliktusokat. 

A Práter utca 19. napjainkban. Két új szinttel bővülhet (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

Ebbe a kategóriába sorolható a Práter utca 19-es számú háza is, amely a Vajdahunyad utca sarkán áll. A Hoffmann Ármin tervei szerint 1890-1895 között épült kétemeletes, eklektikus épület nem tartozik a legromosabbak közé, sőt: felújított homlokzatával egészen újszerű hatást kelt. Igaz, alacsonyabb, mint szomszédai, ez a tény pedig könnyen hatással lehet a jövőjére. Egy terv szerint ugyanis a csinos kis épület két újabb emelettel bővülhet – talán még az idén. 

Az új épületrész a meglévő, hagyományos téglából készült résszel szemben könnyűszerkezetes technikával készülne (a minél kisebb tömeg érdekében), és stílusában is elütne az alatta fekvő szintektől. A tervezett szürke szín még akkor is jelentősen kiemelné a ráépítést, ha nem terveznének egyfajta színharmóniát teremteni a meglévő épülettel. A régi épületet ugyanis újraszíneznék: a lábazat visszanyerné eredeti “kőszínét”, a földszint és a ráépítés “visszafogott” szürke színt kapna, a téglát pedig lepucolnák, és vagy az eredeti sárgásbarna árnyalatban hagynák meg, vagy hasonló színűre festenék. 

A tervezett bővítés mellett a ház eredeti színeit is visszakapná (Fotó: látványterv)

Az új emeletek monotonnak tűnő szürkeségét zöldhomlokzattal tervezik oldani, vagyis különböző futónövényeket telepítenének a párkány mögött elhelyezett dézsákba, és huzalokon futtatnák fel a falakra. Az elképzelés örömteli, feltéve, hogy működőképes lesz. Mert bár a növényeket házközponti, csepegtető öntözőrendszer látná el vízzel, emellett rendszeres gondozásukat is meg kellene oldani, enélkül ugyanis hamar tönkremehetnének, és nem maradna más odafönt, csak a szürke fal. 

Egy rohamosan fejlődő, állandó lakás- és helyhiánnyal küzdő városrészben az új lakóegységek létesítése alapvető érdeke mind a befektetőknek, mind a helyhatóságoknak, mind a beköltözni kívánóknak. A városkép szempontjából azonban egyáltalán nem mindegy, hogyan valósul meg egy ilyen bővítés. Az új emeletek ugyanis évtizedekig részei lesznek az utcaképnek, és jelentősen átalakíthatják egy régi ház hangulatát. 

A ház, sok környékbeli társával elletétben, igen jó állapotban van (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A Práter utca 19. számtalan lakót fogadott már: mosónőket, szolgálólányokat, dohánytőzsde-tulajdonost, autóalkatrész-kereskedőt. Egyszerű kis ház, mégis rengeteg történetet mesélhetne, ám “élete” legizgalmasabb szakaszának minden bizonnyal az 1956-os forradalom idejét nevezné. A környék közismerten jelentős helyszíne volt a harcoknak, számos felkelői csoport rendezte be bázisát az itteni házakban, így a Práter 19-ben is. A kétemeletes házacskának természetesen nem volt akkora jelentősége, mint például a tőle nem messze álló Práter utcai iskolának vagy a Corvin-közi házaknak, mégis szállást nyújtott a forradalmároknak, ez pedig kitörölhetetlenül beleivódott a történetébe.

Amikor budapestiként egy épületbővítésről gondolkodunk, az ilyen történetekre is emlékeznünk kell. Általában ugyanis hajlamosak vagyunk elveszni a műszaki, funkcionális, pénzügyi, stb. részletekben, pedig egy-egy érdekes történet alapvetően változtathatja meg a házról alkotott képünket. 

Ez azonban mind láthatatlan. Egy átlagos budapesti polgár ugyanis az emeletráépítést szemlélve sem a műszaki hátteret, sem a beruházás költségét, sem a színes történeteket  nem látja (legfeljebb sejti), a külcsínt azonban igen. Ez határozza meg a város képét és hangulatát, amely a mi közérzetünket is befolyásolja. A frappáns, jól átgondolt, a meglévő épület stílusát tiszteletben tartó (vagy arra reflektáló) bővítés hozzáad a meglévőhöz, kiegészíti, gazdagítja azt, míg egy silány, összecsapott, öncélúan hivalkodó bővítés toldalék lesz csupán, soha nem válik a régi épület részévé.

Nyitókép: A Práter utca 19. számú ház látványterve


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó