2019. április 24. 09:41

Az egykori Hatvani kapu mellett, a mai Astoriánál nyílt meg 1784-ben a Kölber kocsi- és hintógyár, később Józsefvárosban építettek új telephelyet. Külföldről érkezett Pestre a manufaktúrát alapító bognár, a családi vállalkozás később a luxuspiacot is lefedő a legkiválóbb kocsigyárrá nőtte ki magát. A minőségi termékeket gyártó Kölberek a számos elismerés mellett magyar nemesi címet is kaptak.

Írta: Domonkos Csaba

Kölber Kázmér 1784. április 13-án nyitotta meg saját bognárműhelyét. A műhely közel volt a város egyik legfontosabb kapujához, a Hatvani kapuhoz, ahol számos utazó megfordult. 

A bognárműhely tulajdonosa külföldről érkezett Magyarországra, a kor szokásai szerint vándoriparosként. A céhes keretek között a mesterré válás előtt a legények kisebb-nagyobb utazást tettek, ahol hosszabb, rövidebb ideig idegen mesterektől is tanultak. Kölber Kázmér utazása Fellner bognármester műhelyében ért véget, mert a fiatal nyergessegéd elvette a mester leányát, és így megkapta annak iparát is. 

A Hatvani kapu mellett gyorsan fejlődésnek indult az üzlet. A kocsigyártó manufaktúra gyakorlatilag egészen a cég megszűnéséig a család tulajdonában maradt, mindig volt legalább egy olyan Kölber, aki maga is szakember volt a kocsigyártás területén. A termékek mind a hazai, mind a nemzetközi vásárokon, bemutatókon és kiállításokon sikerrel szerepeltek.

A Kölber kocsigyár raktára a VIII. kerületi József utcában 1889-ben (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)


A Hazai Tudósítások című lapban 1834-ben jelent meg az alábbi ajánlás: „Egy Hazafi hálaadatos kívánván lenni, KÖLBER JAKAB, Pesti Polgár és Nyerges iránt (lakása hatvani kapuban, Zrínyi vendégfogadó szomszédságában) ki ez előtt 7 esztendővel számára egy olly útazó-kocsit készített, mellyel, ámbár nagyobb részint rósz utakon, 1200 mértföldnél (kb. 9500 km – A Szerk.) többet beutazott, még is semmi javításra szüksége nem volt; – őt annyival inkább ajánlhatja a' Hazafiaknak, mivel a’ hasonló jóságu Pesti munkák által az idegen kocsik vásárlása szükségtelen, mellyeket úgy is hiúság szokott behozni honunkba. Pest, Mart. 10. 1834.”

Az alapító fia, Kölber Jakab – mai szóval – a marketing területén is újító volt, ugyanis a termékeit, a kocsikat kocsiszalonban árulta. Az egykori üzem helyén építette fel kétemeletes házát, amelynek az utcaszintjén egy bemutatóterem volt hatalmas üvegablakokkal, ahol a kész kocsikat lehetett megszemlélni és megvásárolni. Egyszerre 8-10 kész kocsi vagy hintó állhatott ebben a szalonban, mintegy a sokkal későbbi autószalonok előfutáraként. (Érdekesség, hogy e házban lakott 1853-1856 között Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza is.) 

A Hatvani utca–Magyar utca sarkán (a mai Kossuth Lajos utcában) lévő telephelyet az 1840-es évekre kinőtték, és a Kölber cég – az 1840-ben elfogadott gyártörvény alapján – gyáralapítási kérelemmel fordult a Helytartótanács felé. 1847-től már, mint Kölber Testvérek kocsigyára működött a társaság, de a gyártás ekkor már nem a mai Astoriánál folyt, hanem a Terézvárosban, a Nagykereszt utcában (ma a Kazinczy és a Dohány utca sarka). A termelés itt folyt egészen 1873-ig, amikor is a gyár tovább költözött a Salétrom utcába. A Nagykereszt utcai gyár méretét jól mutatja, hogy 1926-ban annak telkét három további telekre osztották fel. 

A gyár a XIX. században és a XX. század elején virágzott, nemcsak itthon, hanem külföldön is népszerűek voltak a termékei. A sorozatos sikerek a hivatalos elismeréseket is meghozták. 1868-ban megkapták a „császári és királyi kiváltságos hintógyár” címet, amelyet ezután következetesen használtak is. 1887-ben pedig Kölber Fülöp nemességet kapott „pákai” nemesi előnévvel.  

Reiman Gyula standján Kölber-karosszériás autók az első önálló magyar automobilkiállításon 1925-ben (Forrás: Fortepan/Négyesi Pál)

A XIX-XX. század fordulóján a cég virágzott, igaz, a nagyobb termelékenységet jelentő gépesítésre valójában soha nem álltak át, a kocsikat kézműves termékként állították elő. Különleges kocsikat is gyártottak, ilyen például az 1896-os millenniumi ünnepségekre készített országgyűlési díszhintó, amelyet az Országgyűlés akkori elnökének, Szilágyi Dezsőnek készítettek. (A hintó megmaradt, 1954-ig az Országgyűlés pincéjében tárolták, onnan került a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe.)

A hanyatlást mégsem a fejlesztések hiánya okozta, hanem egy új találmány, a gépkocsi. Az elősorban luxuspiacra dolgozó gyár számára komoly nehézséget jelentett, hogy megrendelőik között egyre terjedt az új hóbort.

Az országgyűlési díszhintó a Közlekedési Múzeum gyűjteményében (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum. A tárgy leltári száma: 11.68.1.1)

Megpróbálkoztak autókarosszéria-gyártással is, de erre a piacra komolyan nem tudtak betörni. (Az autógyártás első évtizedeiben az autók karosszériáit jellemzően nem az autógyár készítette, azt külön is meg lehetett rendelni az egyéni igények alapján.) Az I. világháború után a cég már nem tudott magához térni. A részvényeit 1927-ben Reiman Gyula vásárolta fel, aki a Renault magyarországi képviselője volt. Egyik utolsó munkájukként autóbusz felépítményeket gyártottak 1928-ban, majd a következő évben a cég megszűnt. A Kölber kocsigyár helyén Reimann Gyula autószalont nyitott. 

Felhasznált irodalom: Jordán Károly–Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: A Kölber-kocsigyár története in: A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3.  1974–1975 (Budapest, 1977) 

Nyitókép: A Kölber kocsigyár a VIII. kerületi József utcában 1889-ben (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó