2019. október 2. 11:00

Erzsébet tér a Belvárosban, Hunyadi tér Terézvárosban, Klauzál és Almássy tér Erzsébetvárosban, Rákóczi, Mátyás és Teleki tér Józsefvárosban és a Fővám, Ferenc és Kálvin tér a Ferencvárosban. Mi a közös bennük? Az, hogy mind egykor a pesti városrészek kisebb-nagyobb piacterei voltak (s a sort még folytathatnánk is). Mára pedig többnyire zöldellő városi terek lettek belőlük – még ha olykor a piaci funkciójuk is megmaradt egy kissé.

Írta: Viczián Zsófia

A piactér minden település központja, lelke, legfontosabb helye. Nem csak a termékek cserélnek itt gazdát, hanem az információk is, legyen szó üzleti hírekről, családi ügyekről vagy éppen a szomszédokról való pletykálásról. Budapest egyes városrészeinek is nagyon fontos pontjai voltak azok a piacterek, amelyek a sűrűn beépített házak közt kiszolgálták egy-egy kisebb közösség igényeit. 

Javarészt spontán alakultak ki ezek a helyek, ahogy a város fejlődött a XIX. században. Sokszor a belsőbb területekről szorultak ki a vásározók, újabb, nagyobb területet keresve a portékák kirakodásának. Így például az Erzsébet teret a régi térképeken Új vásártérként láthatjuk (korábban itt temető volt). 

Piac a mai II. János Pál pápa téren: sár vagy por, zaj és kosz (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum MKVM)

Piac a részben már parkosított Klauzál téren (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

A városi piacok ugyanakkor nem voltak éppen üdítő helyszínek. Gond volt ugyancsak a tisztán tartásukkal – ahol élő állatot árultak, márpedig azt árultak, mindig nagyobb a mocsok eleve. Gond volt a közbiztonságukkal, gond a poros levegőjükkel, gond a sárral, gond a rendezetlen megjelenésükkel, amely rontotta az újonnan emelt elegáns homlokzatú bérpaloták összképét. Egyszóval: gond volt velük.

Rendezésük, parkosításuk ügye így rendre napirendre került a XIX. század második felében. Jó példaként az Erzsébet tér lebeghetett a városatyák előtt: ennek parkosítása már az 1850-es években megindult, és hamarosan a városiak egyik kedvelt sétatere vált belőle.

Az igazán átütő megoldást azonban az az 1891-es határozat hozta meg, amelyben egy egységes vásárcsarnok-rendszer kiépítéséről döntöttek. Így épült fel hamarosan a Fővám téri Központi Vásárcsarnok, illetve négy pesti társa: a Klauzál téri, a Hold utcai, a Hunyadi téri és a Rákóczi téri. Így részben felszabadultak a korábbi terek: megindulhatott végre a zöldítésük. (Ami nem jelenti azt, hogy nem tartottak továbbra is vásárokat rajtuk…)

Miénk itt a tér?

A pesti városrészek egykori piacterein persze azóta végigdübörgött a történelem. Van-e valami mégis, ami ezeken a helyeken emlékeztethet az egykori parkosításra? Sokhelyütt találhatunk nyomokat, de észbontóan izgalmas dendrológiai felfedezést azért ne várjunk. Ami meglehet az eredeti parkokból, az leginkább néhány akác, esetleg platán (bár ez utóbbit ritkábban ültették efféle „proli” terekre), és még kőrisek, juharok, vadgesztenyék, hársak. Néhány fa, amely mindent kibírt, világháborúkat, üldözéseket és a belvárosi forgalom fojtó levegőjét is. Sőt, a legújabb parkfelújításokat, metróépítést is.

A frissen parkosított Rákóczi tér az új csarnokkal: az akkor elültetett platánok némelyike ma is él (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

A Hunyadi tér útszerkezete, fái őrzik a legjobban az egykori parkosítás emlékét (Fotó: Viczián Zsófia / pestbuda.hu)

Talán a mind közül a Hunyadi tér őriz leginkább valamit a régi hangulatából (és itt rendszeres piac is van). Múltja regényes: létét tulajdonképpen az Operaház megépültének köszönheti. Ugyanis a városrész piactere az Andrássy út 1870-es évekbeli kiépültéig az egykori Hermina téren volt, onnan költöztették át ide, hogy felépülhessen a „Dalszínház”. A lekövezetlen (!) téren hamar áldatlan állapotok alakultak ki, így jobb híján kaviccsal szórták fel, hogy a vásározók ne süllyedjenek el térdig a sárban.

A Hunyadi téri vásárcsarnokot 1897. február 15-én avatták fel, a teret pedig már a következő évben elkezdték parkosítani Räde Károly tervei szerint. Ekkor alakult ki az az átlós útszerkezet, amely ma is meghatározó. A faállomány nagy része ebből az eredeti fásításból maradt, főleg persze a tér sarkain, szélén. Így, ha jobban megnézzük, nem egy közel százhúsz éves japán akácot figyelhetünk itt meg – köszönhetően annak is, hogy a helyi civil összefogás hathatósan akadályozta meg kivágásukat. 

A régi térszerkezet nyomait fedezhetjük fel a Klauzál téren is (tervezője a neves Ilsemann Keresztély volt): egy központi, kör alakú térségek kereteztek egykor japánakácai, melyekből ma is felismerhető néhány. De a teret többször is átépítették: egyike volt Budapest első játszótereinek 1919-ben, és ez a funkciója azóta is megmaradt. Miként a Hunyadi téren, itt is átvonult a történelem, a tér földjébe a II. világháborúban, lévén a gettó egyetlen nagyobb térsége volt, sokakat temettek. A kerítés mellett növő idős japánakácok sokféle sors csendes szemtanúi voltak. 

Erzsébetváros másik tere is régóta park: az Almássy teret eredetileg 1893-ban fásították, hasonló céllal, mint a többit. A zsúfolt, sűrűn lakott városrészben elemi igény mutatkozott egy kis zöldre, ugyanakkor a fokozott igénybevétel miatt folyton meg kellett újítani, át kellett építeni (ami nem szokott jót tenni az állandóságot és nyugalmat kedvelő fáknak). Az Almássy téren mindezek ellenére is szép japánakácok és hársfák vannak, középen egy szép ostorfára is felfigyelhetünk, és a fiatalabb platánok is kezdenek szépen terebélyesedni. 

A parkosítások során általában egy centrális teret alakítottak ki, melyet aztán fák kísértek körben. Így nézett ki az ekkoriban a Rákóczi tér is, mely a Nagykörút egyetlen nagyobb zöldfelülete is volt egyúttal. (Korábban, nem véletlenül, Borjú tér néven ismerték az itteni állatvásárokról.) Alacsony kerítés határolta a füves részeket: jelezve, a fű látványelem, nem pedig arra való, hogy arra lépjenek. A régi képeken feltűnő kis facsemeték ma szép nagy fákká nőttek: ezen a téren kivételesen nem az akácok, hanem a platánok dominálnak.

Gyerekek és felnőttek: a parkok új szerepei

Baromfiapiac volt 1898 előtt a Fővám téren is, melyet ezután feltöltöttek és fásítottak. Az I. világháború után itt is, mint a többi egykori piactéren (Rákóczi, Hunyadi, Almássy, Mátyás, Klauzál tér) gyerekjátszótereket is kialakítottak. Különösen nagyszabású beruházás volt e tekintetben az Újvásártér (mai II. János Pál pápa tér) parkosítása, hisz ez egy meglehetősen nagy zöldterületet jelentett.

Mai útszerkezete még valamelyest emlékeztet az eredetire, és van néhány platánja, zöldjuhar-fasora, vadgesztenyéje és hársa, melyek az 1902-es fásításból maradtak. Ha terekről és sorsokról szólunk: e tér is sok súlyos történelmi esemény helyszíne volt (elég, ha csak 1956-ra gondolunk).

Talán még az előbbi kerületeknél is kevesebb zöld jutott a körúton túl élő ferencvárosi gyerekeknek. Igaz, a Ferenc teret is parkosították az I. világháború után, és itt is száz éve annak, hogy játszótér is van. A rendre megújuló téren néhány idősebb akác emlékeztet a régi korokra és sorsokra. 

A Fővám tér zöldellő parkja az I. világháború előtt (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

A kofák azért maradtak a Fővám tér környékén: piac az 1910-es években (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Persze a megvalósítás – a gyerekjátszóterek kialakítása – sem volt mindenütt zökkenőmentes. 1933-ban a Friss újságban arra panaszkodtak, hogy az egykori piacterek poros és szomorú képet mutatnak. „Akad ugyan néhány gyatra tér, de a kertészeti hivatal emberei már nem dolgoznak olyan gondosan. A Hunyadi téren, Klauzál téren, Mátyás téren, Almássy téren, Mária Terézia téren, Ludovika kertben alig van valami zöld. Három évvel ezelőtt gyermek-játszótereket építettek itt.” 

A cikkben egy-egy helyszínt részletesebben is bejártak. „Itt van a főváros közepén a Hunyadi téri park és játszótér, amely jóformán csak két hosszú kikövezett útból áll. A teret pár méter széles fűsáv övezi, a középen pedig sivár kavicsos térség. A hatodik kerületi gyerekek „eldorádójának” készült ez a hely. A padokon munkanélküliek ülnek, kártyáznak és malmoznak unalmukban, a parkban pedig alig lehet látni gyereket. Mert tudja Isten miért, itt futballozni tilos és a gyerekek inkább leszorultak a parkból az utcára, ahol a közlekedés ezernyi veszélye leselkedik rájuk.”

Az említett pesti tereket többnyire a 60-as években felújították, átalakították, akkori elvek szerinti modern játszóterekké alakították. Egy újabb megújulási-hullám az elmúlt 10-15 évben érte el újra őket, illetve a Rákóczi tér és a II. János Pál pápa tér esetében új kihívást jelentett a 4-es metró építése is.

Almássy tér 1960-ban: a gyerekek és a kikapcsolódni vágyók tere (Forrás: Fortepan/Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum Sándor György felvétele) 

Klauzál tér: a sokat látott akácok alatt évtizedek óta gyerekek játszanak (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

 A játszótéri szerepkör a XX. század elején merőben új szerep volt, fontos változást hozott a zöldfelületek kialakításában, tervezésében. Addig ugyanis e terek az elit társadalmi csoportok kertjeit, a kastélyok parkjait utánozták, mini angolkertek vagy geometrikus kertek akartak lenni. Ezzel az új igénnyel azonban valóban egy új korszak kezdődött a tervezésben is. 

E pesti piacterek tehát nem csak mint egy-egy zsúfolt városrész zöldterületei érdekesek, hanem azért is, mert ezeken a tereken kristályosodott ki a későbbi parkok képe, kialakításuk mikéntje is.  És persze azért is, mert fásításuk mit sem változtatott azon, hogy a pesti városrészek fontos helyszínei maradjanak, ahol ma is eszmék, gondolatok, pletykák, de olykor áruk is gazdát cserélnek.

Nyitókép: Az eredeti parkosítás óriási tanúi a Hunyadi téren (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó