Írta: Domonkos Csaba

2020. június 15. 11:00

Budapest 50 évvel ezelőtt sokkal sötétebb hely volt, mint most. Nem átvitt értelemben, hanem a valóságban is. Jóval gyengébb volt az éjszakai közvilágítás, és a kiemelt épületek díszkivilágítása is meglehetősen kezdetleges volt.

Budapesten már az 1930-as években több épület díszkivilágítást kapott. A háború után, az újjáépítéseknél nem a díszkivilágítás volt a legfontosabb, bár egyes épületek, mint például a Lánchíd kapott díszkivilágítást, igaz az 1950-es években nem igazán működtették ezeket, illetve a régi rendszerek elavultak, tönkre mentek. 

A Lánchd díszkivilágítása 1956-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 23740)

Az 1950-es évek végétől megindultak a fejlesztések, új fénycsöves közvilágítást kapott több út, és erőltetett, központilag meghatározott neonreklámosítási kampányokat szerveztek, erről itt a PestBudában is írtunk már korábban, illetve programot indítottak a díszkivilágítások fejlesztésére. Erre jó apropót adott, hogy nagyszabású rendezvényekkel szerették volna megünnepelni a rendszer születésnapjának tartott április 4-ét, a II. világháborús harcok magyarországi hivatalos végének (valójában nem akkor értek véget a harcok), akkori szóhasználatnak megfelelően a felszabadulásnak a 25. évfordulóját.

A Fővárosi Tanács már 1966 elején megbízást adott a Lánchíd díszkivilágításának felújítására az Épületgépészeti és Villamossági Tervező Vállalatnak. A cég levélben fordult a szakemberekhez, javaslatokat kérve a világításra, sőt a lakosságtól is kért ötleteket. A Hétfői Hírek című lap 1966. január 31-i száma így írt:

„A tervezővállalat — minthogy a Lánchíd a budapestiek egyik legkedveltebb hídja — levélben fordult a szakemberekhez: tanácsaikkal vegyenek részt az új dísz-kivilágítás kialakításában.  A vállalat ugyanakkor arra kéri a lakosságot járuljon hozzá ötletekkel, javaslatokkal a híd minél előnyösebb világításához.”


Ehhez képest 1966-ban a tervezők a lehető legegyszerűbb megoldást terjesztették elő, e szerint egyszerűen a kereskedelemben kapható lámpákat kívántak felszerelni a hídra, míg a járdák megvilágítását fénycsövekkel akarták megoldani.

A Népszava című lap 1968 októberében arról számolt be, hogy két változatot is vizsgálnak a Lánchíd világítására, de a munka elakadt. Az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának 1969. február 7-i ülésén arról hoztak határozatot, hogy a Lánchíd díszkivilágításának korszerűsítését végre be kell fejezni. 

A kis, kerek lámpákról már felszerelésükkor tudták, hogy csak néhány évet fognak kibrni (Fotó: Fortepan/Uvaterv)


Azon a nyáron még további egyeztetések folytak, és 1969. október 7-én a Fővárosi Tanács illetékese levélben tájékoztatta az Országos Műemlék Felügyeletet, hogy lehetséges a közelgő évfordulóra a díszkivilágítás megújítása, de csak a kereskedelemben kapható lámpákkal, ám ezeket a pár éven belül esedékes hídfelújításkor cserélni kell. Azaz tisztában voltak azzal, hogy ez csak ideiglenes megoldásként jöhet szóba. Novemberben már az MSZMP budapesti végrehajtó bizottsági ülésén ennek fényében elhangzott, hogy a díszkivilágítás befejezése 1970. április 4-re elkészül. 

Ehhez képest csak 1970 februárjában szerelték fel a 2000 lámpából álló fényfűzért a híd láncaira, egyszerű, boltban kapható kültéri lámpákat. A rohammunkában elvégzett kivitelezés és a nem megfelelő lámpák miatt 1972 augusztusában az MSZMP budapesti bizottságának belső tájékoztató anyagában már arról írtak, hogy a Lánchíd díszkivilágítását, ami eddig üzemen kívül volt, fel kell újítani és üzembe kell helyezni. 

Más budapesti látványosságok is ekkor kaptak új világítást. Így új, szebb kivilágítást kapott a budai várpalota, a Hősök tere, a Bácsi kapu, a Keleti pályaudvar és a Nemzeti Bank épülete is. 

Budapest díszkivilágítása 1972-ben (Fotó: Fortepan, képszám: 23984) 

Az 1960-as években a közvilágítás helyzete sem volt rózsás. Bár nagyarányú fejlesztéseket hajtottak végre, 1970-ben a budapesti közvilágítási berendezések 80 százaléka elavult volt, cserére érett. Az 1950-es évek második felében bevezetett fénycsöves megoldások akkor korszerűnek számítottak, de voltak vele gondok, például a lámpabúrák koszolódtak, háromhavonta tisztítani kellett azokat. 

Erre jelentett megoldást egy új technológia, a higanygőz lámpa. Első körben az olyan nagyobb forgalmú utakon szerelték fel ezeket, mint az Árpád híd vagy a Ferihegyi repülőtér. A 25. évfordulóra készülve, 1970-ben a korábbi háromszorosára, 60 millió forintra emelték a közvilágítás cseréjére szánt keretet, ebből olyan utakon tudták a higanygőz világítást kiépíteni, mint a Kerepesi út, az Üllői út vagy a Fehérvári út. 

Az 1970-es években fokozatosan megújult a közvilágítás rendszere, a higanygőz mellett nátriumlámpákat is alkalmaztak, és a budapesti utcákat jórészt nátrium- és higanygőz lámpák világították meg. A díszkivilágítás azonban nem bővült, sőt az évtized végén az energiatakarékosság jegyében visszafejlődött.

A Fővárosi Tanács 1973-ban hozott rendelete értelmében az épületeket télen szombatonként és vasárnaponként; míg nyáron minden nap alkonyattól éjfélig üzemeltetni kell. Ám később ezt csökkentették, 1979-ben csak a nyári időszakban és csak hétvégén lehetett kivilágítani az épületeket, de csupán este 10-ig, ez alól egyetlen kivétel volt: a kommunista rendszer bálványa, Lenin szobra, amelyet az év minden napján ki kellett világítani. 

Nyitókép: Budapest éjszaka 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó