Írta: Domonkos Csaba

2020. június 22. 15:00

A szocializmus magyarországi bukása után, az első szabad választásokat és a demokratikusan megválasztott többpárti parlament 1990. május 2-i alakuló ülését követően megkezdődtek Budapesten az utcaátnevezések. A régi, leváltott rendszerre utaló nevek törlése s ezzel együtt a történelmi elnevezések rehabilitációja volt a cél. A városrészek neveiről és néhány főút új nevéről 30 évvel ezelőtt, 1990. június 19-én döntöttek Budapesten.

A szocializmus 40 éve alatt, amikor az államhatalom ellenőrzése alá vont tanácsrendszer működött a településeken az önkormányzatok helyett, Budapesten a városrészek korábbi elnevezései helyett csupán a római számokkal megjelölt kerületnév volt használatban. A régi elnevezés csak elvétve élt tovább, például valamely intézmény nevében, mint például a Csillaghegyi strand.

Az 1940-es évek végén, 1950-es évek elején számos utcát átneveztek, a munkásmozgalom teoretikusairól, mártírjairól, „hőseiről”, jelentős részüket olyanokról, akiknek vajmi kevés köze volt Budapesthez.  Az ellen senkinek nem volt kifogása, hogy a Hitler teret vagy  a Mussolini teret eltörölték a háború után, azonban a történelmi neveket is átneveztek az új kommunista rezsimben.

Amikor 1990 nyarán megkezdődtek a visszanevezések, még átmeneti helyzet volt az országban: a tavaszi szabad parlamenti választások után az új, demokratikusan választott kormány irányította az országot. Az önkormányzati választásokat azonban őszre tűzték ki, így a Budapest és a kerületek még tanácsi irányítás alatt álltak. Ám ekkor már az egész ország a szabad és demokratikus állam kialaításán dolgozott.

A Lenin körút már a múlté. A fénykép 1966-ban készült (Forrás: Fortepan/Magyar Rendőr) 

Ekkor Budapesten még számos utca viselte a régi, leváltott rendszerre utaló nevet, de a főváros a változtatásra már hónapokkal korábban megkezdte a készülődést. A Fővárosi Tanács 1989-ben döntött arról  (már a kerületek önredelkezésének növelése szándékával), hogy a kerületi utcák nevéről maguk a kerületek dönthessenek, a főváros kezelésében lévő, jellemzően a nagyobb forgalmú főutakról, terekről pedig a főváros. A városrészek elnevezései is fővárosi hatáskörbe tartoztak .

A munka tehát már 1989-ben elkezdődött, de a döntések 1990-től születtek meg. Ekkor a fővárosnak nagyságrendileg 7000 utcája volt, amiből hozzávetőleg 2000 viselte valamely személy nevét, és ezekből közel 1200 kapta a nevét a rendszerváltást megelőző 30 évben.

A Fővárosi Tanács 1990. június 19-én tűzte napirendre a kezelésébe tartozó közterületek átnevezését. A javaslatról nem volt jelentősebb vita. A fővárosi tanács és a kerületek viszont pár névjavaslatban nem értettek egyet. 

Ma már nem létező utcanév: Pesti Barnabás utca. Pesti Barnabás az illegális kommunista párt tagja volt, 1944-ben a német megszállás után illegalitásba vonult, a fegyveres ellenállást szervezte, 1944 decemberében a nyilasok elfogták, és kivégezték (Fotó: Fortepan/Képszám: 53023)

A június 19-i ülésre a névváltoztatásokról szóló előterjesztést az ennek az ügynek az előkészítésére létrehozott  ideiglenes bizottság nyújtotta be.  Ebben jelezték, hogy vannak még vitás kérdések. Ezek közé tartozott a Gorkij fasor új elnevezése is: a VII. kerületi tanács és az illetékes bizottság a Városligeti fasort javasolta, ezzel azonban a VI. kerületi tanács nem értett egyet, ők ugyanis a Vilma királynő út nevet tartották volna megfelelőnek.

A Fővárosi Tanács, amelynek az elnevezés a hatáskörébe tartozott, a Városligeti fasor nevet támogatta. Ugyancsak hasonló vita merült fel a VI-VII. kerületi Rózsa Ferenc utca új nevéről is.  A bizottság és a VII. kerületi Tanács egyszerűen Rózsa utcát javasolt, míg a VI. kerület megtartotta volna a Rózsa Ferenc nevet. Az utca eredeti neve Rózsa utca volt, ezt nevezték át Rózsa Ferencre, aki kommunista aktivista, a Szabad Nép című lap főszerkesztője volt. Rózsát 1942-ben tartoztatták le rendszerellenes nézetei miatt, és nem sokkal később a börtönben elhunyt. Az előterjesztő, a Fővárosi Tanács nevében a Rózsa utca nevet javasolta. 

A Felszabadulás tér nevéről viszont nehezebb volt határozni, a testület ekkor nem is hozott döntést. Három név szerepelt ugyanis a javaslatok között. A bizottság is két változatot terjesztett elő, az egyik a Kígyó tér, a másik a Ferenczyek tere névváltozat volt (a szövegben szereplő Ferenczyek írásmód vélhetően tévedés vagy elírás volt). Az V. kerület tanács ezzel szemben a tér 1945 előtti nevének visszaállítását, azaz az Apponyi tér elnevezést javasolta. A bizottság ezért kerületi szintre kívánta visszautalni a döntést. 

Krassó György legendás utcanév-átnevezése 1989. július 14-én. A Magyar Október Párt tagjaival 27 saroképületen 29 új névtáblát helyezett el, csaknem egy évvel a hivatalos döntés előtt (Fotó: Fortepan/Képszám: 60438)

Budapest belvárosában 1874-től létezett a Ferenciek tere, de ez akkor csak a templom és a rendház előtti területet jelentette. A téren a középkor óta állt a ferencesek temploma és rendháza. (A mai barokk templom helyén eredetileg egy XIII. századból származó gótikus templom állt.) 

A mai Ferenciek tere másik része egy szűk terecske, valójában kereszteződés, a XIX. század végén a Kígyó tér volt. Az Erzsébet híd építése miatt a belvárost átépítették, a Kígyó teret jelentősen megnagyobbították, és ez a terület 1921-től viselte az Apponyi nevet. A II. világháború után, 1953-ban az Apponyi teret Felszabadulás térnek nevezték át, az eredeti Ferenciek terét pedig Károlyi Mihály utcának. Az 1990. június 19-i ülésre benyújtott javaslatok mindegyike tehát a tér egy részének korábbi nevére utalt. 

Ekkor, ezen az ülésen nem döntöttek az átnevezésről, azt visszaadták a kerület hatáskörébe. Budapest 1991-es térképén mind a két név szerepel, a Ferenciek tere a templom előtti területen, a Felszabadulás tér a Kossuth Lajos utca és a Szabad sajtó út között.

A Ferenciek és Felszabadulás tér egy térképen 1991-ben (A Kartográfiai Válallat 1991-es Budapest térképe, Forrás: https://maps.hungaricana.hu/hu/BFLTerkeptar/4998/view/?bbox=12675%2C-2509%2C13760%2C-2095) 


Ugyancsak ekkor, ezen az ülésen döntött a Fővárosi Tanács a városrészek elnevezéséről is, illetve azok pontos határáról. 

A Magyar Nemzet 1990. június 20-án így számol be a történtekről: 

„Döntöttek arról is, hogy június 20-tól a főváros újabb területein állítja vissza a történelmi városrészek nevét. A határozat megjelöli az olyan régi-új városrészek területi kiterjedésének határát is, mint például Kispest— Sorokság, vagy Erzsébetváros stb. Egyúttal határozat született arról is, hogy több ismert V—VI. kerületi utca, közterület nevét meg-, illetve visszaváltoztatják: az Engels tér nevét Erzsébet térre, a Lenin kőrútét Teréz körútra, a Tolbuhin kőrútét pedig Vámház körútra.”

A rendszerváltáskor nem igazán volt vita arról, hogy a szocializmusra utaló, levitézlett  neveket, amelyek valójában soha nem eresztettek gyökeret a budapestiek körében, le kell cserélni. De nem csupán 1990-ben, hanem a későbbi években is változtak az utcanevek. Egy 30 évvel ezelőtti térképen ma már nem is igazodnánk ki, annyi módosítás történt, annyi elnevezés változott. A 1990. június 19-i , harminc évvel ezelőtti döntés, amelyet cikkünkben bemutattunk, csak az átnevezések kezdetét jelentette,  ám az akkori vitás ügyek rávilágítanak arra, hogy egy-egy utca, tér történelmi nevének visszaállítása nem is volt annyira egyszerű feladat. 

Mindemellett jó lenne, ha a történelmi személyek neveit viselő összes utcában lenne egy kis tájékoztató tábla, hogy ki is volt a névadó. E cikk írójának személyes élménye volt, amikor 1990-ben egy beszélgetés során felmerült, hogy a XI. kerületi Leiningen utcát mikor nevezik végre át? A kérdező nem volt tisztában azzal, hogy az utca névadója gróf Leiningen-Westerburg Károly Ágost, 1848-49-es honvéd tábornok, aradi vértanú. 

 

Nyitókép: Münich Ferenc utcából Nádor utca 1989-ben, akkor még csak ideiglenesen (Fotó: Fortepan/Képszám: 60437) 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó