Az óbudaiak már a XIX. század végétől vágytak egy hídra, hogy könnyebben tudjanak munkát vállalni az újpesti gyárakban. Még küldöttséget is menesztettek 1891-ben a miniszterelnökhöz, hogy a híd mellett szót emeljenek. A kormány és az országgyűlés akkor még nem látta szükségesnek ezt a hidat, de a XX. század elején mégis meghallgatták az itt élők kérését. Az Újpest és Óbuda közötti híd építését az 1908. évi XLVIII törvénnyel elrendelték, de az építkezés ekkor még nem indulhatott meg. 

A munkálatok elkezdését a Lánchíd átépítése utánra tervezték, de közbejött az I. világháború. Ezután a városfejlesztés céljai kissé megváltoztak, és az óbudai híd helyett délen a Boráros térnél építettek hidat. 

A félkész híd 1944-ben. A pillérek már készen állnak, és látszik, hogy a Duna két főágában eltérő irányba állnak (Fotó: Fortepan/Magyar Királyi Légierő) 

Az északi átkelő terveit az 1930-as években készítették el, erre 1932-ben pályázatot is kiírtak. A helyzetet bonyolította, hogy itt a szigetek miatt valójában négy, ráadásul eltérő irányú ágra szakadt a Duna. A híd tengelyénél tehát el kellett dönteni, hogy a Duna-ágakat merőlegesen keresztezze, vagy a folyásirányokat nem figyelembe véve egy egyenes hidat tervezzenek. Végül ez utóbbit választották. 

Sok elképzelés érkezett be, az első díjat megosztva adták oda két tervezőpárosnak, de a minisztérium egyiket sem fogadta el, hanem inkább az intézményen belül terveztette meg a hidat. 

Az eredeti elképzelések, amelyeket Kossalka János és Wälder Gyula, valamint Mihailich Győző és Kotsis Iván professzorok alakítottak ki, ívhidakat javasoltak, míg a hídosztály terve egy felsőpályás, gerinclemezes tartós gerendahidat álmodott meg. 

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának javaslata a híd tengelyére. A Margit-sziget északi vége nem éri el a hidat (1Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A munkák 1939-ben kezdődtek meg, elkészültek a pillérek, és az óbudai oldalon a híd egy szakasza, valamint a Margit-sziget északi meghosszabbítása. Ugyanis eredetileg a sziget nem érte el a hidat, ezért meghosszabbították azt.  

A híd építése 1949-ben (Fotó: Fortepan/Uvaterv) 

A nevét is kiválasztották, mégpedig a honfoglaló Árpád fejedelemről, Árpád hídnak keresztelték el. Azonban az építkezést a háború miatt abbahagyták. A megmaradt részek túlélték a háborút, és a híd ott állt félkészen a háború után. 

Miután a Szabadság híd és a Margit híd újjáépítése elkészült, az illetékesek úgy döntöttek, hogy befejezik a félbehagyott Árpád hidat egy kis csavarral. Az eredeti terv egy négy főtartós hidat tartalmazott, az elkészült részek is így épültek, de a háború után, 1948-tól nem teljes szélességben folytatták, csak két főtartóval épült tovább, így a híd egy ponton az eredeti 27,6 méteres szélességűről 13 méteresre szűkült. Természetesen így a keskeny hídon csak a villamospálya és egy-egy sáv fért el. 

A hidat feszített ütemben építették, és így alig két év alatt be is fejezték. A hivatalos átadót 1950-ben egy „nagy” ünnepre, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójára, november 7-re ütemezték be. 

Az útpályát a főtartókból kinyúló konzolok hordozták (Fotó: Fortepan/Uvaterv)

Ekkor már nem maradhatott meg az eredeti név. A „munkások kérésére” ugyanis a Szovjetunió teljhatalmú diktátoráról, a hihetetlen személyi kultusszal övezett Joszif Sztálinról még az átadás előtt, 1950. április 4-én Sztálin hídnak nevezték el. 

A felfokozott hangulatot jól jellemzi Bebrics Lajos közlekedési miniszter beszéde, amelyet a Szabad Nép 1950. november 9-i száma idézett: 

„Új híd feszül Budapesten a Duna két partja között: a Sztálin-híd. A mű a nagy Sztálin nevét viseli, akire a haladó emberiség a legnagyobb tisztelettel és rajongó szeretettel tekint fel és bölcs útmutatásait követve, mind szebb és gazdagabb életet vív ki magának.” 

A fél szélességben átadott hídon a villamos is elindult, mégpedig a 33-as, azért kapta ezt a számot, mert a hidat a bolsevik puccs, akkori nevén nagy októberi szocialista forradalom 33. évfordulóján adták át. Sőt, még vasúti szerelvények is áthaladtak rajta, egészen az újpesti vasúti híd átadásáig. A Sztálin híd elnevezés soha nem ment át a köztudatba, és 1956-ban vissza is kapta eredeti nevét, azóta is Árpád hídnak hívjuk. 

Az 1970-es évekre a híd eléggé megöregedett, és keskeny is volt. Ezért döntés született a kiszélesítéséről. Valójában nem szélesítették ki, hanem még keskenyebbre vették. Ugyanis elbontották az 1943-ig elkészül szakasz két szélső főtartóját, és lebontották a keskeny híd útpályáját tartó konzolokat. Azaz az eredeti, 1950-es szerkezeten csak a villamospálya maradt. 

A híd kiszélesítése 1982-ben (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr) 

A régi szerkezet mellé, attól délre és északra egy-egy új, de a régi híd alakjával megegyező formájú hídszerkezet épült 1980–1984 között. A három hídszerkezet együtt alkotja az Árpád hidat, amelynek a teljes szélessége így 35,4 méterre növekedett. 

Az Árpád híd egészen 2005-ig Magyarország leghosszabb hídja volt, összesen 11 nyílással a teljes hossza 928 méter. Ma már nem ez a leghosszabb, de ma is az egyik legforgalmasabb budapesti híd. 

Nyitókép: A híd egy évvel az átadása után, 1951-ben (Fotó: Fortepan/Uvaterv)