Aki évek múltán most látogat föl a budai Várba, számos olyan újdonsággal találkozhat a Budavári Palota környékén, amely azonnal magára vonja a tekintetét: a Szent György tér szépen gondozott, minden hónapban más képet mutató növényágyásai, az újjáépülő Szent István-termet is magába foglaló déli összekötő palotaszárny eredetihez hűen rekonstruált homlokzata, a felújított Mátyás kútja, a Lovarda és a Főőrség mind érdekes történeteket rejtenek. Utóbbi épület az éles szemű látogatók számára pedig már messziről hirdeti eredeti funkcióját: a tetején lévő 12 különleges szobor, a trófeumok ugyanis egyértelműen katonai rendeltetésre utalnak. 


A Főőrség épülete már messziről hirdeti eredeti rendeltetését: a tetején elhelyezett 12 trófeumszobor ókori római szokást idéz (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1901 és 1903 között épült, Hauszmann Alajos tervezte Főőrség eredetileg a palota és az uralkodó védelmére, valamint a látványos őrségváltásokra 1904-ben létrehozott Magyar Királyi Darabont Testőrség őr- és pihenőhelye volt. Az eredetileg 1760-ban Mária Terézia által életre hívott Magyar Királyi Nemes Testőrség az akkor már létező Császári Királyi Első Arciere Testőrség mellett jött létre, elismerve az örökösödési háborúban tanúsított magyar katonai hűséget és bátorságot. Mintahogy az összes többi testőrség, a darabont testőrség is valóságos elit csapatként szolgált: számos tagja több nyelven beszélő, magasan képzett katona volt, akinek szigorú elvárásoknak kellett megfelelnie, még a házasodáshoz is a feljebbvalójuk engedélyére volt szükség.

A kávéház falairól az egykori nemesi testőrség tagjai néznek ránk (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az impozáns épületen a II. világháború jelentős, de nem végzetes sebeket hagyott. Helyreállítása helyett azonban a Főőrséget 1970-ben elbontották. Az épület a Nemzeti Hauszmann Program keretében 2020-ra az eredeti terveket követve, az eredetivel megegyező külső homlokzattal, de a XXI. század technológiai kihívásainak megfelelően született újjá.

 Az újjáépített Főőrség épületében idén májusban megnyílt kávézó és az emeletén kialakított hiánypótló tárlat a magyar testőrségek évszázados történelmét és jelenét mutatja be. 

Az archív fotók sokak számára idéznek fel érdekes történeteket (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 578 négyzetméter alapterületű épületbe belépve szellősen berendezett, világos tér fogad minket: a kellemes színű falakat borító archív fotók, a halszálkamintás parketta, a kávéházi kultúra fénykorát idéző tonettszékek és a réz-üveg térelválasztó panelek között elhelyezett régi tárgyak elegánsak, mégis az otthonosság érzetét keltik a látogatóban. A Hergenrőder Ildikó által tervezett belső tér a múlt és a jelen érdekes elegye, és mint kiderült, szintén az épület korábbi funkciójára utal. 

A belső tér színeiben a magyar királyi darabont testőrség egyenruhájának színei köszönnek vissza (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Bottyán István, a Főőrségben működő kávéház ügyvezetője (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Mint a PestBudának a kávéház vezetője, Bottyán István elmondta: a falak színei az egykor a Budavári Palotában szolgálatot teljesítő magyar királyi darabont testőrség egyenruhájának színeit jelenítik meg: a piros a mente és a dolmány, a puha ülőpadokat borító aranysárga szövet pedig a lovascsizma és a deli cipőnek nevezett lábbeli színére utal. Voltaképpen az egész épület egyfajta szimbólum: a falakon lévő képek a budai Várban és a magyar uralkodók mellett szolgáló testőrséget és annak katonai „elődjét” az évszázados huszárhagyományokat elevenítik fel. A kávéház plafonjára rögzített egyik nagy méretű fotón például egy esküvői pár látható – Piller György és újdonsült felesége. A vívóként kétszeres olimpiai bajnok Pillernek ez volt az utolsó testőrként töltött napja, ugyanis – mesélte Bottyán István – rangon alul házasodott 1936-ban, így a fönt már említett szigorú szabályok miatt távoznia kellett a testületből. 

A mennyezetre rögzített egyik képen Piller György kétszeres olimpiai bajnok vívó 1936-os esküvője látható. Pillernek ez volt az utolsó, testőrként töltött napja (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A kávéház falait borító számtalan kép bizonyára hasonló történetek százait mesélhetné el, ezért is hiányoljuk kissé a képaláírásokat. Erre irányuló felvetésünkre Bottyán István azonban elárulja: minden építő kritikát szívesen vesznek, és néhány fotóhoz terveznek is néhány soros bemutatószöveget írni, azonban a képek célja valójában nem az, hogy mindenről pontos tájékoztatást adjanak, hanem hogy egyfajta rácsodálkozásérzést teremtsenek, párbeszédet indítsanak el történelmünk e dicsőséges alakulatairól. A cél, hogy a betérő vendég elkezdjen érdeklődni a téma iránt.

Hiába alkották ugyanis a nemesi testőrök egykor a magyar társadalom egyik legmagasabb presztízsű rétegét, a II. világháború után sokáig egyszerűen nem beszéltek róluk. Néhány éve azonban elindult a Magyar Honvédség huszár díszalegységének megszervezése, amely a Készenléti Rendőrség lovas díszegységével, valamint a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség tagszervezeteivel együtt büszkén vállalta az újraindult díszőrségi szolgálat teljesítését a budai Várban. 

Testőrök az eredeti Főőrség épülete előtt, középen a színes képen pedig egy darabont testőr látható (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

„Ha a legmagyarabb fegyvernem a huszár, a legmagyarabb vendéglátóforma kávéház” – árulta el Bottyán István, hogyan is kapcsolódik össze a Főőrség épületében ez a két dolog. Az ügyvezető szerint – aki maga is huszár hagyományőrző hadnagy – a koncepció kidolgozásakor lényeges szempont volt, hogy az igényes kialakítású épülethez és annak környezetéhez méltó színvonalú kávéházat hozzanak létre a Főőrség épületében. Ezért a magyar testőrség történetének szakavatott ismerőjével, Gőgh Gáborral közösen dolgozták ki a kávézó és a fölötte lévő kiállítás koncepcióját. 

A Főőrség terasza, a háttérben a Budavári Palota Hunyadi-udvara (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Kérdésünkre, hogy miért kapta a kávézó az angol Royal Guard Café nevet, Bottyán István elmondta, hogy az épület neve természetesen Főőrség, ám a külföldieknek igen nehéz lenne elmagyarázni ezt a szinte lefordíthatatlan magyar szót, ezért döntöttek a kávézó esetében az angol „királyi testőr” kifejezés mellett, ez ugyanis magában foglalja a funkció lényegét. A nyelvválasztás pedig egyfajta párhuzam eredménye: ahogyan az Osztrák–Magyar Monarchia hajdani közvetítőnyelve a latin, illetve a német volt, napjainkban ugyanezt a szerepet az angol nyelv tölti be. 

A jelenleg még próbaüzemben, péntektől vasárnapig, 11–18 óráig nyitva tartó kávézóba már most is 200-250 vendég tér be naponta, a járványhelyzet enyhülésével és a vendégek számának növekedésével fokozatosan bővül majd az ételkínálat. Az ételsor a klasszikus kávéházi kínálatot követi majd: a helyben, frissen készített süteményeken kívül főételek is lesznek majd. Az általunk korábban már megkóstolt, rendkívül ízletes vadszalámi, illetve vadsonka-válogatáson túl a ház specialitása az M69 névre keresztelt csülök lesz, amelyet egy 1869-es tiszti kard mintájára készült nyárson tálalnak majd fel. 

Bottyán István hozzátette, hogy a hely szelleme által megkövetelt minőség biztosítására a személyzet (a séf, a barista, illetve a felszolgálók) kiválasztásakor is ügyeltek, s ezt a mi tapasztalataink sem cáfolták meg: az eszpresszókávé éppen olyan volt, amilyennek lennie kell, az apró figyelmességként mellé kínált sütemény kellőképpen omlós és nem túlzottan édes, a sajttorta áfonyaszósszal pedig olyan, ami miatt bizony önmagáért is visszajönne az ember. 

Az emeleti térben kapott helyet a nemesi testőrség történetét bemutató tárlat (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A kávézót díszítő fotókról a vendégeknek a személyzet is szívesen mesél, és egyre több olyan ember tér be hozzájuk – árulta el Bottyán István –, aki családja, felmenői révén maga is kötődik a hajdani testőrséghez. A Főőrség épületének, amely egyfajta szimbóluma ennek a hagyománynak, az ügyvezető szerint deklarált célja is a testőrséghez kötődő hadi, lovas- és a testőrírók, például Bessenyei György révén az irodalmi kultúra felelevenítése, akinek egyik leszármazottja – Bessenyey Balázs – a Várkerti Sétákban olvasott felhívásra kereste fel az ügyvezetőt családi történetének elmesélésére.

Az eredeti egyenruhák és fegyverek ma is lenyűgözőek (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Főőrség emeletén, az épület tetősíkját követő, meglepően tágas térben létrehozott kiállításon pedig bárki betekintést nyerhet a magyar testőrségek múltjába: az eredeti egyenruhák, fegyverek, az eredetiről másolt oklevelek, iratok és rengeteg festmény között a hamarosan elkészülő leírások is segítenek majd eligazodni. A kiállított uniformisokat szemlélve könnyű átérezni, milyen büszkeséggel, ugyanakkor mekkora felelősséggel is járt az egyenruha viselése. A hazaszeretet, a lojalitás, a kötelességtudat mind-mind olyan értékek, tette hozzá Bottyán István, amelyek alapvetőnek számítottak a budai Várban szolgáló díszjárőrök számára.

Ezért is lényeges – részletezte az ügyvezető –, hogy a Honvédség újjászervezi a huszár díszalegységet. Hiába része ugyanis a kultúrának és a néphagyománynak a huszárság, annak szokásait évtizedeken át csak a hagyományőrző szervezetek, majd a Készenléti Rendőrség Nemzeti Lovas Díszegysége őrizték, a Honvédség hivatalos lovas alakulata nem. 

A Főőrség újjászületett épülete azért is különleges helyszín, mert polgári módon, minden látogató számára érthetően foglalja egybe és jeleníti meg a budai Várban egykor szolgálatot teljesítő testőrségek történetét. A népszerű régi-új hagyomány, az őrségváltás megtekintése után egy kávé, üdítő és sütemény társaságában mindenki alaposan megismerkedhet azokkal az emberekkel, akiknek egykor a legnemesebb feladata volt az ezeréves magyar államiságot jelképező Szent Korona, a mindenkori uralkodó, és a Budavári Királyi Palota védelme. 

Nyitókép: A Főőrség épülete a Hunyadi udvar felől (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)