Az Országos Műszaki Múzeum ötven éve történő megalapítása felvet néhány kérdést, elsősorban azt, hogy miért kellett harmadszor megalapítani egy ilyen múzeumot, másrészt hol található, hol kereshető fel az Országos Műszaki Múzeum? Az utóbbi kérdésre előre vetíjük, hogy az Országos Műszaki Múzeum 2009 óta a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum része, a hatalmas gyűjtemény természetesen megvan, de hogy most milyen keretek között látható, később ismertetjük, most nézzük meg az első kérdésre a választ, azaz miért kellett háromszor megalakítani a múzeumot?

Az első műszaki múzeum 140 évvel ezelőtt, 1883. június 24-én alakult meg, és egy Kerepesi (ma Rákóczi) úti épületben működött. Az akkori Technológiai Iparmúzeum néhány év múlva a Hauszmann Alajos tervei alapján felépült saját székházába költözött, a József körút – Népszínház utca sarkára. Valójában nem is ez volt az első, országos, múzeumi szintű technikai gyűjtemény, hiszen már 1808-ban létrejött a Magyar Nemzeti Múzeum Technológiai Osztálya, amelynek gyűjteményét részben ez az új intézmény kapta meg.

Az önálló Technológiai Iparmúzeum azonban nagyon hamar profilt váltott, ugyanis az intézmény feladatai közé bekerült az anyagvizsgálat, és ezért inkább ez lett a fő profilja. A Technológiai Iparmúzeum 1927-ben hivatalosan is Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetté változott, a gyűjteményét pedig ipari szakiskolák között osztotta szét.

Az akkori Technológiai Iparmúzeum a Népszínház utca elején (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Pár év szünet után, 1935-ben alakult meg az Országos Magyar Műszaki Múzeum, Lósy-Schmidt Ede mérnök, technikatörténész szervezésében, az ő igazgatása alatt. A múzeum rendelkezésére bocsátott helyiségek a Mészáros utcában, az egykori Déli Vasút igazgatósági épületében hamarosan kevésnek bizonyultak. Bár egyre nagyobb területet foglalt el a gyűjtemény, de 1939-ben a MÁV-nak szüksége lett az egész épületre, az addig átadott szobákra is, a múzeumnak ezért költöznie kellett. Ekkor az a döntés született, hogy a múzeumot vidékre kell költöztetni, a vidéki kulturális élet felpezsdítésére. A kiválasztott város Kassa volt, amely nem sokkal korábban tért vissza a Felvidék déli részével együtt az anyaországhoz. A múzeum tehát Kassára költözött. Azonban Kassa 1944-ben ismét elveszett, és ott maradt a teljes múzeumi anyag. Ez a  gyűjtemény lett az alapja a mai Szlovák Technikai Múzeumnak.

A háború után tehát Magyarországon ismét nem volt műszaki múzeum. A műszaki emlékek védelmére a Népművelési Minisztériumon belül az 1954. évi 4. számú törvényerejű rendelettel megalakult a Műszaki Emlékeket Gyűjtő és Nyilvántartó Csoport, amely a védetté nyilvánítandó műszaki emlékeket regisztrálta. Ekkor még nem volt arról szó, hogy e tárgyakat be is gyűjtik, a jogszabály erről az alábbiakat mondta:

„4. §. (1) A műszaki emléket eredeti állapotban kell megőrizni. A műszaki emlékké nyilvánított tárggyal tulajdonosa, illetőleg birtokosa csak a népművelési miniszter által meghatározott módon rendelkezhetik. (2) A műszaki emlékké nyilvánított tárgyat megsemmisíteni, illetőleg megrongálni, egészben vagy részben megváltoztatni, a népművelési miniszter engedélye nélkül elidegeníteni, más helyre átszállítani, az ország területéről kivinni, vagy végrehajtási eljárás során lefoglalni nem szabad. 5. §. A népművelési miniszter intézkedhetik a műszaki emlék múzeumi elhelyezése iránt.”

Az első magyar számítógép, a MESZ1 a Műszaki Tanulmánytár gyűjteményében (Fotó: MMKM)

Ez a munkacsoport a népművelési miniszter alá tartozott, és elkezdődött nemcsak a helyben védendő műtárgyak regisztrálása, hanem a gyűjtőmunka is. A begyűjtött tárgyak számára 1964-ben egy raktár- és irodaépületet húztak fel a XI. kerületben, a Prielle Kornélia és a Kaposvár utca kereszteződésében. A raktárépületet az első időben kiálltásokra is használták, ám az lassan megtelt, és ezután már nem volt látogatható.

Az első porlasztós motor, a Bánki–Csonka No1 a Műszaki Tanulmánytár gyűjteményében (Fotó: MMKM)

Ebből a munkacsoportból – amely addig 8 ezer tárgyat gyűjtött be – alakították meg 1973. január 1-jével az Országos Műszaki Múzeumot. Az intézményről sok elképzelés született, annak működését alaposan előkészítették, arról a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) 1972 nyarán külön konferenciát is rendezett. A múzeum megalakításáról szóló kormányhatározat (A Minisztertanács 1043/1972. [VI. 9.] számú határozata) így szólt:

„A múzeum feladata a természettudomány és technika általános fejlődésének és társadalomformáló szerepének, a tudományos megismerés és a termelés összefüggéseinek kutatása, az erre vonatkozó emlékanyagok gyűjtése, tudományos feldolgozása és ismertetése. Tevékenysége során a múzeum különös figyelmet fordít a technika és a tudomány történetének magyar vonatkozásaira.”

Ugyan a múzeumot létrehozták, és a határozat szerint az összegyűjtött anyagot ismertetnie is kellett, egy dologgal az új intézmény nem rendelkezett: kiállítóhellyel. A megalakulás után folytatódott a munka, a hatalmas anyag számára az 1980-as években egy újabb háromszintes raktárépület készült a Kaposvár utcai telken, de a múzeum továbbra is csak kiemelt alkalmakkor volt látogatható. Közben az anyag egyre gyarapodott, nemcsak a begyűjtött tárgyak száma nőtt, de a telephelyek száma is, ugyanis a rendszerváltás után a szocialista iparvállalatok által létrehozott üzemi vagy szakmai múzeumok jó része is átalakult, és ezek közül több az Országos Műszaki Múzeumhoz került, így a miskolci Központi Kohászati Múzeum, a várpalotai Országos Vegyészeti Múzeum, a székesfehérvári Alumíniumipari Múzeum, illetve Budapesten az Öntödei Múzeum és az Elektrotechnikai Múzeum.

A „Mobileum" a Műszaki Tanulmánytárban (Fotó: MMKM)

Az Országos Műszaki Múzeum elhelyezésére az évtizedek alatt sok elképzelés született, hogy hol, miképp lehetne elhelyezni, láthatóvá tenni a hatalmas, mára már 22 ezer műtárgyat magában foglaló gyűjteményt, amely olyan kincseket őriz, mint például Jedlik Ányos 1828-ban megalkotott villanymotorja, vagy az 1855-ben készített elektromos kiskocsija (amely valószínűleg a világ első elektromos járműve), a világ első porlasztós motorja, az első magyar számítógép, a legelső Gömböc.

A hosszas keresés azonban nem járt sikerrel, ezért egyfajta félmegoldás született 2006–2007-ben, ugyanis akkor a raktárak átrendezésével, kismértékű átalakítással három raktárat látogathatóvá alakítottak, megnyílt a Műszaki Tanulmánytár, és ezek a termek azóta is látogathatók.

A Jedlik Ányos késztette elektromos kiskocsi a Műszaki Tanulmánytár gyűjteményében (Fotó: MMKM)

Ma a múzeum, azaz az MMKM Műszaki Tanulmánytára, ahogy említettük, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum része. Jelenleg – a legtöbb múzeumhoz hasonlóan – téli szünetet tart, de várhatóan február 1-jétől ismét látogatható lesz a XI. kerületben, a Prielle Kornélia utca 10. alatt (ugyanis a látogatói bejárat innen, és nem a Kaposvár utcából nyílik), ennek feltételeiről a múzeum honlapján (kozlekedesimuzeum.hu) lehet tájékozódni. (A múzeum többi tagintézményében is téli szünetet van, illetve az Öntödei Múzeum, mai nevén a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény technikai okok miatt zárva tart.)

Nyitókép: A Műszaki Tanulmánytár egyik terme ma (Fotó: MMKM)