A Magyar Nemzeti Múzeumot 1802. november 25-én alapította Széchényi Ferenc. A következő évtizedekben a gyűjtemény további felajánlásokkal folyamatosan bővült, és többször költözött. Előbb a pesti pálos kolostor könyvtártermében, majd a régi egyetemi épületben kaptak helyet a tárgyak.

Nyugta a Nemzeti Múzeum építésére adományozott összegről (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Dokumentum Gyűjtemény Leltári szám: 1989.3.)

Az önálló épületre az 1836. évi XXXVII. törvény biztosított pénzügyi fedezetet, Pollack Mihály tervei alapján 1847-re el is készült a ma használatban lévő épület, igaz, egy része már 1846. március 19-től látogatható volt, Pyrker János László egri érsek hatalmas képgyűjteménye, amelyet a múzeumnak adományozott, a Nemzeti Múzeum állandó kiállításai pedig 1848. január 24-től voltak megtekinthetők.

A múzemról készült rajz 1867-ből (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Felmerül a kérdés, vajon látogatható volt-e a múzeum 1848. március 15-én, Petőfit és a forradalmárokat kerülgették-e a múzeum kiállításait megnézni kívánók a forradalom napján?

Mivel 1848. március 15-e szerdára esett, az adott napon a múzeum képtár része volt látogatható, de csak délután egy óráig, tehát délután háromkor, amikor Petőfiék ott találkoztak, a múzeum már zárva volt a nagyközönség előtt. A látogatási szabályokat a nyitás előtt megírták az újságok, a Honderü 1848. január 22-én közölte az alábbiakat:

„Figyelmeztetjük azokat, kik nemzeti múzeumunkat meglátogatni akarják azon rendszabályokra, melyek fens, nádor ő cs. főhgsége’ rendeletéből legközelebb megállapíttattak. E szerint a gyűjtemények köznapokon nyitva vannak reggeli 9 órától 1-ig. Név szerint: a kincstár, pénz- s régiséggyűjtemény hétfőn és csütörtökön; a természetosztály s kézműgyűjtemény kedden és pénteken; a képtár szerdán és szombaton. Egyéb magatartási szabályokat megláthatni a mai lapunk borítékján álló hivatalos jelentésből.”

No de milyen rendszabályokat kellett betartania a múzeumlátogatóknak? A nyitvatartásról (amelyeket ekkor ideiglenesen állapítottak csak meg) a fentebbi idézet már szólt, tehát vasárnapokat és ünnepnapokat kivéve délelőtt lehetett múzeumba menni. A nyitást és a zárást a múzeum udvarán felállított harang meghúzásával jelezték. A látogatóknak a napernyőket, esernyőket, botokat és kardokat vagy bárminemű fegyvert a kapusnál kellett letenni. A 10 évnél fiatalabb gyerekek egyedül nem mehettek be, míg az idősebbek csak akkor, ha könyveiket, tankönyveiket szintén elhelyezték a kapusnál.

A könyvtári gyűjtemény a XIX. század végén a Nemzeti Múzeumban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A múzeum látogatóinak figyelmét külön fölhívták arra, hogy a múzeum kiállított tárgyaihoz tilos hozzányúlni. Egyébiránt egyéni látogatásokra nem igazán volt mód, vezetett túrák voltak, és a szabályok szerint a csoportot nem is lehetett elhagyni, tehát egyedül nézelődni, sétálgatni a múzeum termeiben nem lehetett.

A múzeum adományokkal gyarapodott. Az adományozók között volt természetesen a nádor, de adományozott az udvar is, a főrendek, de egyszerű polgárok is. Pár nappal a kiállítások megnyitása előtt adtak hírt a lapok arról, hogy Reguly Antal az Ural vidékén gyűjtött néprajzi anyagát is a Nemzeti Múzeumnak adta.

A gyűjtemény ekkor az alábbi egységekből állt: legelső a könyvtár volt – hiszen ez a gyűjtemény volt az Országos Széchényi Könyvtár alapja. A következő gyűjtemény az „Érem, szobor, régiségek, drágaságok s ritkaságok gyűjteménye” volt, itt gyűjtötték az érmeket, és egyéb ritkaságokat. Hogy miféléket, arról képet ad a Nemzeti Ujságban, a múzeum igazgatójának, Kubinyi Ágostonnak a jelentése, amely a lap 1848. február 3-i számában jelent meg, és e szerint:

„1) József ő cs. kir. főherczegsége. a) Egy a hajógyár szigetén találtatott áldozati oltárt, (ara voliva) b) lombozatokkal ékes vörös márvány töredékeket kegyeskedett ajándékozni. 2) Nagy István váltófeltörvényszéki ülnök: a) két alabastrom véseményű bibliai képet, b) Rafael Sanzio cserépfestvényét, c) monorú mészpala véseményt. 3) Joannovich Pachomius görög archimandrita, egy öntöttvas képet, mellyen Józsefnek Máriával és kisdedével Aegyiptusba futása ábrázoltatik. 4) Grisza Móricz ügyvéd, hosszú taréjos páratlan sarkantyút szíveskedtek m. n. museumunknak ajándékozni.”

A berendezés elég szegényes, mondhatni szedett-vedett volt, a fenti kincseket például egy főúri kastély kiszolgált konyhaszekrényében helyezték el, de másutt sem volt még kész az épülethez méltó belső berendezés.

Kubinyi Ágoston a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója Pesky József festményén (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum TK Festménygyűjtemény leltári szám: 53.237)

A második emeleten kapott helyet a harmadik gyűjtemény, a képcsarnok, és a negyedik a „Természet, kézműtani osztály”, ahol többek között az állatvilág érdekességeit és az ásványokat állították ki.

A Magyar Nemzeti Múzeum tehát megnyílt a látogatók előtt. A következő évtizedekben számos gyűjtemény kivált e múzeumból, és ma már önálló Néprajzi Múzeumként, Természettudományi Múzeumként vagy Iparművészeti Múzeumként, illetve az Országos Széchényi Könyvtárként ismerjük, de 1848 januárjában az első látogatók még csak e páratlan gyűjtemények első darabjait csodálhatták meg a múzeumban, már ha esernyőiket és kardjaikat hajlandók voltak a kapusnál leadni. 

Nyitókép: A Nemzeti Múzeum 1875-ben (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.053)