Hazánkban már a XIX. században is volt kereslet a szerencsejátékra, melyet az állam is felismert és törvényileg szabályozott: 1897-ben létrehozta az addigi számlottó helyett a más szabályok szerint működő osztálysorsjátékot. Ennek szervezési jogát haszonbérbe adta egy részvénytársaságnak, amely szélsebesen hatalmas vagyonra tett szert, és gazdagságát már 1899-ben egy reprezentatív palota építésével fejezte ki.

Ehhez egy frissen szabaddá vált telket szereztek meg: az Eskü téren (ma Március 15. tér) a Fővárosi Közmunkák Tanácsa csupán pár évvel korábban bontotta le szinte az összes épületet, hogy az Erzsébet híd építésével összefüggésben szabályozzák a környéket. A Magyar Királyi Osztálysorsjáték Részvénytársaság a tervek elkészítésére Kőrössy Albert Kálmánt és Sebestyén Artúrt kérte fel, akik leheletnyi szecesszióval fűszerezett neobarokk homlokzatot szerkesztettek. A stílus részletgazdagsága remekül kifejezésre juttatta, milyen óriási pénzek voltak már akkor is a szerencsejátékban, az épület vibráló sziluettje pedig tovább gazdagította a pesti panorámát.

Az Osztálysorsjáték Palota a XX. század elején (Forrás: hungaricana.hu)

A neobarokk hivalkodását különösen a magas tető képviselte, melyet kétoldalt és középen toronysisakhoz hasonló felépítmények egészítettek ki. Ezek csúcsára a tervezők koronára emlékeztető díszeket helyeztek, melyek egy-egy rózsában végződtek. Ugyanilyen rózsák díszítették a tető előtt elvonuló pártázatot is. A Dunára néző főhomlokzat közepébe egy hatalmas, félköríves záródású ablakot süllyesztettek, mely fölött a fantasztikusan gazdagon díszített oromzat indult. Ennek csúcsára a szerencse istennőjének, Fortunának a szobrát állították. A szecesszió a részletekben jelent meg: az ablakok szemöldökeit és a kapu rácsát is változatos növényi és állati formák (íriszek, mákgubók, pávák) díszítették.

Az épület téglalap alaprajzú volt ugyan, de a Duna felé néző sarkaiból félkör alakú kiszögellések emelkedtek ki, belsejében pedig egy üvegtetővel fedett udvart nyitottak. E körül az alsóbb szinteken üzletek, illetve a részvénytársaság irodái kaptak helyet, felül pedig bérlakások sorakoztak. Az építészek a berendezésre is nagy figyelmet fordítottak, annak megtervezésére ugyanis Lechner Ödönt kérték fel, aki itt is a magyaros formanyelvet alkalmazta.

A Palota alaprajza, benne már a színházzal (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Nem telt el két évtized a palota átadása után, és máris nagyszabású átalakítási munkák kezdődtek benne: 1918 legelején Vámos Árpád és felesége, Medgyaszay Vilma egy új színház alapításáról határoztak, melyet ebben szerettek volna elhelyezni. Az első világháború idején ez meglepő vállalkozásnak tűnt, de az anyagi hátteret a férj egyik jómódú barátja tudta biztosítani. Vámos egyébként a színházat már a békére gondolva hozta létre, melyhez neje, az ünnepelt színésznő adta a nevét. A tervek elkészítésére Lechner Ödön unokaöcsét, Lechner Jenőt kérték fel.

Medgyaszay Vilma színésznő (Forrás: Nemzeti Örökség Intézete)

A színházat úgy helyezte el az épületben, hogy az a pincét, a földszintet és az első emeletet foglalta el, bejáratát pedig az Eskü (ma Szabad sajtó) úti homlokzat középtengelyében alakította ki. Az utcáról két, egymásból nyíló előcsarnokon keresztül lehetett eljutni a nézőtérhez, ami az épület tetővel fedett belső udvarát töltötte ki. Az emeleten egy karzatról vezetett az út a páholyokhoz, a színpad pedig az épület Duna utca felőli végében kapott helyet.

Lechner Jenő két színésznő társaságában (Forrás: Színházi Élet 1918. 52. szám)

A színház belső kialakítása erősen elütött a neobarokk homlokzattól, azt ugyanis Lechner Jenő empire stílusban alakította ki, ami a klasszicizmus egy elegánsabb, kevésbé rideg változata volt a XVIII. század legvégén és a XIX. század elején. Neve a francia birodalom szóból ered, mivel Napóleon hódításai során terjedt el. Lechner Jenő azért nyúlt ehhez, mert érezte, hogy a szecesszió láza az 1910-es évekre már lecsengett, illetve annak ellenhatásaként megerősödött a klasszicizálás, ami az ókori építészet újrafelfedezését jelentette. Az első világháború borzalmai azután uralkodóvá tették: az emberek biztonságra vágytak, amihez a jól ismert, évezredes formák illeszkedtek. A színházban e stílus azért is volt kézenfekvő, mert utalt a színjátszás görög hagyományaira.

A Palota metszetén látható a színház elhelyezése (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Hazánkban viszont a rideg klasszicizmus sohasem tudott elterjedni, a stílus XIX. század eleji virágkorában is egy díszesebb, elegánsabb változata alakult ki. Ezt az építészet történetét lelkesen kutató Lechner Jenő palatinus stílusnak nevezte el, utalva József nádor egész korszakot kitevő pályájára (a latin palatinus szó nádort jelent). A színházban a hangulatosabb klasszicizmust az élénk színek alkalmazásában is érvényre juttatta: a kétszintes előcsarnok oldalfalait zöldre festette, melyeket hatalmas falpillérek fogtak át. A padlóra táncospárokat ábrázoló mozaikokat helyezett, melyek a történelem különböző korszakait is képviselték: egy ókori táncospár, egy középkori lovag és menyecskéje, egy rokokó pár, valamint egy modern szalontáncos pár volt látható.

A nézőtéren háromszáznegyven fő foglalhatott helyet, akik az előadások előtt és után gyönyörködhettek a rendkívül elegáns berendezésben. A sárga tapétás oldalfalakat pálmaleveles fejezetű falpillérek tagolták öt-öt szakaszra, rájuk stílusos falikarokat szereltetett a tervező, melyeket gyertyákra emlékeztető faragással láttak el: mintha faggyú folyt volna az oldalukon. A fejezetekkel egyvonalban húzódott egy sárga-fehér színezésű domborművekkel és allegorikus jeleneteket ábrázoló festményekkel díszített fríz.

A színház színes tervei és néhány fekete-fehér fotója (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

A nézőtér bejárat felőli végében erkély húzódott, melynek mellvédjét két dombormű és egy festmény töltötte ki: előbbiek a görög komédiát és tragédiát jelképezték, utóbbin pedig vándorszínészek utaztak ekhós szekéren. Az alakok között felismerhető volt Medgyaszay Vilma és Vámos Árpád is. Az erkély fölött hat páholyt alakítottak ki. A mennyezet széleit kazettásan képezte ki a tervező, a közepén függő abroncsos csillárt pedig egy kör alakú festmény ölelte körül, Unghváry Sándor alkotása.

A színpad közvetlen környezete is díszes kialakítást nyert: kétoldalt pálmaleveles fejezetű falpillérek határolták, fölül pedig domborművek és festmények sorakoztak felváltva: előbbiek a színházi műfajok allegóriái voltak, utóbbiakon pedig a felhő, a nap és az éjszaka képe jelent meg. A színpad függönye bíborvörös volt ugyan, de az azt körülölelő drapéria a nézőtérhez illeszkedően sárga. A színpad hátsó részébe a legmodernebb körhorizontot építették, mellyel bármilyen égbolt illúzióját vissza lehetett adni.

A színpad terve (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Nagybátyjának törekvését Lechner Jenő is felkarolta, de más úton látta megvalósíthatónak a magyar építészeti formanyelvet. Míg Lechner Ödön csodálatosan gazdag fantáziája tulajdonképpen új formanyelvet teremtett, addig Jenő a múltban gyökerező stílusokat alakította újszerűvé különböző fogásokkal. Az itt alkalmazott empire-t például honfoglaláskori motívumokkal egészítette ki, így adva annak magyaros színezetet: a páholyok közötti pillérek felületébe fonott hajú, ősmagyar arcokat faragtatott.

A tervek kivitelezése – a háborús körülmények miatt is – közel egy évet vett igénybe, de év végére elkészült. A megnyitó előadást, 1918. december 17-én tartották, amikor is Émile Paladilhe A vándor című verses operáját adták elő, amit még aznap az Incidens az Ingeborg hangversenyen című dráma, valamint A háztűznéző című operett követett. Ezek díszletét is Lechner Jenő tervezte. A Medgyaszay Színház sajnos igen rövid életű lett, amit a kaotikus politikai-társadalmi viszonyok okoztak. Gazdaságtalansága miatt már 1921-ben mozivá alakították: 1921–1924 között a Helikon Mozi, 1924–1933 között az Orion Mozi, majd 1933–1945 között a Casino Mozi működött a színház helyén. Az egykori Osztálysorsjáték Palota remek elhelyezkedése Budapest ostromakor hátránnyá vált: rendkívül súlyos sérüléseket szenvedett, így a második világháború után lebontották.

Nyitókép: Az Osztálysorsjáték Palota a XX. század elején (Forrás: Kuny Domonkos Múzeum Tata)