A soknemzetiségű Habsburg Birodalom változatossága Lang Adolf életében is megmutatkozott: német anyanyelve és zsidó felmenői ellenére Prágában született 1848. június 15-én. A későbbiekre jellemző vándorlását már fiatalon megkezdte, a főreáliskolát ugyanis Brünnben, a felsőfokú tanulmányait pedig a bécsi Politechnikumban végezte, és itt vált belőle építészmérnök. Diplomázása után észak-olaszországi tanulmányútra ment, megfordult többek között Veronában is. A császárvárosba visszatérve tanári állást vállalt a politechnikumban, de a nyugtalan természete nem sokáig hagyta egy helyben. Ekkoriban alakult át az állam Osztrák–Magyar Monarchiává, és kezdett annak keleti fele szédületes gazdasági fejlődésbe.

Lang Adolf portréja (Forrás: hu.wikipedia.org)

A Magyarországon indult rengeteg építkezés a friss diplomás Lang Adolfot is hozzánk csábította, 1873-tól a Pesti Építőtársaság főépítésze lett. A vállalat számos épületet tervezett például a belvárosból a Városliget felé vezető Sugárútra, amely a korszak legnagyobb beruházása volt. A ma Andrássy útnak nevezett impozáns környezet nemcsak a magántőkét, hanem a különböző intézményeket is vonzotta: az Országos Képzőművészeti Társulat például 1872 tavaszán kérte Pest városától, hogy biztosítsa számára egy telek elővásárlási jogát, melyen egy képzőművészeti alkotások bemutatására szolgáló műcsarnokot építhetne fel.

A Régi Műcsarnok eredeti alaprajza (Forrás: Pilkhoffer Mónika: Lang Adolf építész munkássága, 2018)

Annak megvétele után, 1874 tavaszán a társulat nemzetközi pályázatot hirdetett az épület terveinek beszerzésére, melyet roppant nagy érdeklődés övezett: negyvenöt pályamunkát nyújtottak be, melyek fele külföldről érkezett. A bírálóbizottság Lang Adolfnak ítélte az első díjat, így az ő elképzelése valósulhatott meg. Egy négyzetes belső udvart szabadon hagyva a telek széleire helyezte az épület négy traktusát, melyek közül a Sugárútra néző volt a legszélesebb, ez foglalta ugyanis magába a díszes aulát, valamint a jobb oldalra helyezett díszlépcsőházat is. Az oldalszárnyakban több kisebb, a hátsóban viszont csak egyetlen nagy terem kapott helyet. E három épületrész abban is különbözött az utcaitól, hogy kétemeletes volt, míg utóbbira a magasföldszintes kialakítása miatt csak egyetlen emelet került.

A veronai Palazzo Bevilaqua (Forrás: it.wikipedia.org)

Lang számára a homlokzat tervezésekor a személyesen is látott veronai Palazzo Bevilaqua szolgáltatta a mintát, mely Sanmicheli jeles olasz építész reneszánsz alkotása volt (1534). Bár a pesti mű inkább csak nagy vonalakban követi az itáliait, de a cinqecento harmóniája így is érvényesül rajta: a két széle szimmetrikusan előrelép, közepén pedig a kapuzat három nyílását dór oszlopok választják el. A földszintet durva felületű vakolat borítja, mely azonos méretű kövek (kváderkövek) látszatát kelti. Az egyenes záródású ablakokat díszes zárókövek koronázzák, és figyelemre méltók a plasztikus övpárkányt tartó, ívelt gyámkövek is.

A Régi Műcsarnok 1883 körül Divald Károly fotóján (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A veronai előkép hatása az emeleten tükröződik jobban, hiszen ugyanúgy felváltva sorakoznak rajta a kisebb és nagyobb, félkörívesen záródó ablakok. Előttük hasonló bábos korlát húzódik, mely megismétlődik az erőteljes főpárkány fölötti attikában is. A nyílásokat korinthoszi fejezetű féloszlopok választják el, az íveket pedig oroszlánfejes zárókövek, gyümölcsfüzérek, valamint szoboralakok teszik változatosabbá. Díszek a belső térbe is bőven kerültek, az előcsarnok boltozatára növényi motívumokból álló festés, padlójára pedig geometrikus mozaik. A lépcsőházat borító kupolát stílszerűen a művészeti ágakat szimbolizáló freskók díszítik, a legpompásabbra azonban az emeleti díszfolyosót képezték ki, amit emléktáblákkal, mellszobrokkal és színes üvegablakokkal láttak el, a mennyezet medalionjaiból pedig a Lotz Károly festette újabb allegorikus alakok tekintenek lefelé.

A díszfolyosó allegorikus freskói (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az Országos Képzőművészeti Társulat elégedett lehetett Lang munkájával, ugyanis a szomszédos telekre szánt Zeneakadémia megtervezésére is őt kérték fel 1877-ben. Meglepőnek tűnhet, hogy a Társulat finanszírozta egy másik művészeti ághoz tartozó intézmény építkezését, a magyarázat viszont tisztán pénzügyi: inkább nagyobb összegű hitelt vettek fel, de így a másik ingatlan bérbeadásából tudták törleszteni az adósságot. A bérlő az állam, pontosabban az azt képviselő Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium volt, mely felelt az 1875-ben létrehozott Zeneakadémia fenntartásáért. Az alapító elnök egyébként nem kisebb személy volt, mint maga Liszt Ferenc.

Koller Károly fényképe Liszt Ferencről (Forrás: hu.wikipedia.org)

A Vörösmarty utca és a Sugárút sarkán fekvő telek kisebb volt, mint a Műcsarnok esetében, ezért azt szinte teljesen beépítették, csak két apró udvarnak jutott hely hátul. A háromemeletes épület így nagyjából téglalap alaprajzú lett, melynek hosszabbik oldala futott párhuzamosan a Sugárúttal. Az eredeti beosztás szerint a földszinten, a második és a harmadik emeleten többszobás lakásokat alakítottak ki, az első emelet legnagyobb helyisége viszont a Vörösmarty utca felőli végében lévő díszterem volt. Ebben az úgynevezett fiókos teknőboltozattal fedett, remek akusztikájú térben tartották a koncerteket, és oda könnyedén át tudott sétálni Liszt Ferenc is, hiszen a szint kétharmadát az ő lakása foglalta el.

A Régi Zeneakadémia első emeleti alaprajza (Forrás: Pilkhoffer Mónika: Lang Adolf építész munkássága, 2018)

Lang Adolf a homlokzat megszerkesztésében az Izabella és a Vörösmarty utca közötti egész háztömbre figyelemmel volt, melyet három épület alkotott: a túlsó végén a Rauscher Lajos tervezte Mintarajztanoda állt, középen a Műcsarnok volt, és a jobb oldalra került a Zeneakadémia. A harmónia kedvéért Lang az iskolához igazította a homlokzat stílusát, hiszen így lett szimmetrikus a tömb. Nem követte teljesen azt, de legalább quattrocento lett, szemben a Műcsarnok cinquecento stílusával (előbbi az 1400-as, utóbbi az 1500-as évek itáliai művészetét jelenti).

A Régi Zeneakadémia napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az 1879-re megvalósult épület vízszintes hangsúlyú, hiszen az egyes szinteket párkányok választják el, ráadásul a földszintet vonalazással élénkítette a tervező. Az ablakok sem különösebben magasak, sőt az első és a harmadik emeleten viszonylag kis méretűek, de az összes szinten félkörívben záródnak. A homlokzat középtengelyét a hármasablakká szervezés emeli ki, illetve az első emeleten – Liszt Ferenc lakásából – egy erkély is helyet kapott. A második emelet azonban díszesebb, itt az ablakok kötényében a bábos korlát, boltíveikben pedig a plasztikus zárókő vonzza magára a tekintetet. A szem azonban az ablakok közötti medalionokon időzik legtovább, melyben jeles zeneszerzők félprofil portréit csodálja meg: a mai állapot szerint balról jobbra Bach, Mozart, Liszt, Erkel, Haydn és Beethoven szerepel bennük.

Híres zeneszerzők a Régi Zeneakadémia homlokzatán (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A két szomszédos épület a későbbi sorsukban is rokon, legalábbis a tekintetben, hogy viszonylag hamar funkcióváltáson mentek keresztül: 1896-ra ugyanis felépült a Városliget szélén az új Műcsarnok, így Lang Adolf korábbi alkotását a Mintarajztanoda vette át, és lett az azóta Magyar Képzőművészeti Egyetemmé vált intézmény központja. A Zeneakadémia pedig 1903-ban költözött be a Liszt Ferenc téri gyönyörű, szecessziós palotájába, így a Vörösmarty utcai épületre mozgalmas évtizedek vártak: volt benne könyvkiadó, kávéház, irodaház, majd az 1980-as évektől kapott az eredetihez némileg hasonló szerepet, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola oktatási intézménye lett. A névadó egykori lakásában ma Emlékmúzeum, a földszinten a pedig a Liszt Ferenc Kutatóközpont és Kutatókönyvtár működik, de az épületre legtöbbször mégis Régi Zeneakadémiaként szokás hivatkozni.

Lang Adolf e két mesterművével párhuzamosan felépítette még például a Sugárút legelejére a Stein-palotát (Andrássy út 1.) és néhány másik bérházat is, szintén neoreneszánsz stílusban. Ezek után azonban visszatért Bécsbe, de 1890-ben már újra hazánkban találjuk, hogy tizennyolc évig itt is maradjon. Második korszakában olyan pazar épületeket tervezett Budapestre, mint  a Magyar Színház a mai Hevesi Sándor téren (1896-1897), ekkor azonban már vidéken tevékenykedett többet. Neki köszönhetjük a Kassai a Pécsi Nemzeti Színházat vagy a szegedi Móra Ferenc Múzeumot is. Végül 1908-ban újra Bécsbe költözött, és itt is hunyt el 1913. május 2-án.

A nyitóképen: A Régi Műcsarnok 1883 körül Divald Károly fotóján (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)