A hídépítés Pest és Buda között a kormányzat privilégiuma volt, ezt a jogot a Lánchíddal együtt vette meg a Lánchídtársulattól 1870-ben. A kormányzatnak egy ilyen beruházáshoz országgyűlési felhatalmazásra volt szüksége, ezért született meg az 1893. június 18-án kihirdetett 1893. évi XIV. törvénycikk, amely „a fő- és székvárosban két állami Duna-hid építéséről” szólt. A mindössze 6 paragrafusból álló törvény három dolgot határozott meg.

Elsőször azt, hogy miből lehet a hidakat felépíteni, azaz milyen források állnak rendelkezésre. Másodszor megadta, hány hidat és hol lehet felépíteni, harmadszor a hidakhoz kapcsolódva egyes városfejlesztési kérdésekről döntött.

Nézzük sorban a döntéseket és az oda vezető utat! Az első és legfontosabb természetesen a pénz. A kormány még 1870-ben felvett 24 millió forint kölcsönt városfejlesztési célokra egy akkor népszerű formában, miszerint az ügyletben részt vevő pénzintézeten, a Wiener Bankvereinen keresztül sorsolási kötvényeket adott ki. Ez azt jelentette, hogy aki ilyen kötvényt vett, az az évenként megtartott sorsolás eredményétől függően akár szinte azonnal, kis kamattal visszakapta a pénzét, de akár járhatott úgy is, hogy 1920-ban, a futamidő végén, jóval nagyobb hozammal kapja vissza a befektetett tőkét.

Egy korai elképzelés a Vámház téri hídra, mögötte a Fővámház tervezett épülete (Vasárnapi Ujság, 1871. július 30.)  

Az állam évenként meghatározott összeget utalt át a banknak, az intézte a sorsolást és a kifizetéseket is. Az állam viszont minden évben kicsit többet utalt annál, mint ami a valós kifizetés volt, ugyanis egy tartalékalapot is képeztek, amelybe szépen gyűlt a pénz, amit az is növelt, hogy 1893-ra kiderült, voltak olyan, már kisorsolt sorsjegyek, amelyeket egyszerűen nem váltottak be, így a bécsi pénzintézetnél jelentős többlet gyűlt össze. Mindemellett 1885-ben úgy módosították a hídvámszedési törvényt, hogy amennyiben a jövedelem meghaladja a 650 000 forintot, a fennmaradó részt az új hidakra kell félretenni. Első alkalommal 1890-ben haladta meg a hídvámjövedelem, ha csak 10 000 forinttal is, ezt az összeget. A kormány úgy számolt, hogy a fenti bevételekből, maradványösszegekből 1910-ig jelentős, 7,8 millió forintos tőke áll majd rendelkezésre a hídépítésre.

A törvény, miután meghatározta a pénzügyi alapot, megmondta, hol kell az új hidakat felépíteni: arra adott felhatalmazást a kormánynak, hogy átkelőt építsen a Rudas fürdő előtti tér és az Eskü tér, valamint a Sáros fürdő és a Vámház közé. Itt, ezeken a helyeken ma az Erzsébet híd és a Szabadság híd áll. A törvény persze nem beszélt konkrét hidakról, arról, milyen legyen azok kialakítása vagy mi legyen azok neve.

Zielinski Szilárd terve az Eskü téri hídra, a villamosokat daruk emelték volna fel (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM TEM 247.)

Az új hidak iránti igény 1884-ben jelent meg egyre hangosabban a budapesti közéletben, és ez után heves vita robbant ki a városfejlesztők között arról, hol legyen a következő Duna-híd.

Egy jelölt eleve volt, hiszen már 1870-ben szó volt arról, hogy a Margit híd helyett, illetve azzal együtt egy új híd épüljön a Kiskörút déli végénél, a Vámszedőháznál. Azonban volt egy kis probléma ezzel a tervvel, Budán a semmibe vezetett volna, hiszen Budán ott magasodott a Gellért-hegy, amelynek déli oldala és a hegytől délre elterülő síkság gyakorlatilag lakatlan volt.

Budán a Sáros fürdőn kívül szinte semmi sem volt a Gellért-hegytől délre (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.129)

Ezenfelül további négy helyszín merült fel a viták során. A Belvárosban, az Eskü térnél javasolt híd mellett nagyon erős lobbitevékenység zajlott, ám az 1880-as évek második felében a kormány hallani sem akart egy ilyen hídról, aminek az is útjában állt, hogy Pesten, a sűrűn beépített belvárosban egyszerűen lehetetlen volt egy olyan hídfő kialakítása, amely lehetővé tette volna a kocsik felhajtását a hídra. A vitában ezért furábbnál furább tervek is napvilágot láttak, amelyek ezt a problémát valahogy, lifttel, a Duna-parton vezetett felhajtókkal vagy különleges hídszerkezettel oldották volna meg. Sok híve volt a Boráros térnél építendő hídnak, de ott is az volt a probléma, mint a Vámszedőháznál: a kiépült Pesttel szemben egyszerűen nem volt semmi a budai oldalon. Mivel az új Országházat északon, a Tömő térnél jelölték ki, felmerült, hogy ide lehetne egy hidat építeni, hiszen Pestnek e lazán beépített részén lett volna elég hely, míg Budán itt valóban értelme lett volna egy átkelőnek. Ezenfelül az óbudaiak régi vágya volt egy saját híd.

Arról, hogy végül hol épüljön híd, 1891-ben egy nagy, többórás értekezleten döntöttek a szakemberek a kormányzat képviselőivel együtt, és két híd mellett tették le a voksukat, az Eskü térnél és a Vámszedőháznál építendő átkelőkre, a törvény végül valóban ezt is mondta ki.

A Boráros térrel szemben még annyira sem volt kiépített a város, mint a Vámházzal szemben (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.063)

A törvény még egy jelentős dologról szólt. A városatyák régóta rendezetlennek érezték a belváros kérdését, hiszen az jórészt kis, földszintes vagy egyemeletes házak alkotta szűk utcák halmaza volt, és a város egyik fő útja, a Kerepesi út nem vezetett el a Dunáig, annak belvárosi folytatása, a Hatvani utca egy szűk utca volt, amely csak a Kígyó térig ért. Ezt a belvárost valójában nem érezték világvároshoz méltónak. Miután egy, az Eskü térnél építendő híd eszméje széles körű támogatottságot kapott, nyilvánvalóvá vált, hogy a belvárost már a híd feljárói miatt is rendezni kell, hiszen a szűk utcákba nem lehetett bevezetni a hidat. Éppen ezért arról is rendelkezett a törvény, hogy ha marad rá pénz, és Budapest is hozzájárul a költségekhez további 2 millió forinttal, akkor ezt az összeget a pesti hídfő rendezésére lehet fordítani A törvény ennek keretében elrendelte, hogy a Hatvani utcát 13 ölre szélesítsék ki. A törvény tehát a hídfők kialakításához és a Hatvani utca kiszélesítéséhez szükséges kisajátításokat is engedélyezte.

A törvény hatására 1896-ra – a millenniumi ünnepségekre – elkészült a Ferenc József híd (a mai Szabadság híd), amelynek köszönhetően gyakorlatilag kiépült a ma ismert XI. kerület magja. Majd 1903-ra felépült az Erzsébet híd, amely miatt a régi pesti belvárost lebontották és teljesen átépítették, a kis földszintes, emeletes házacskákat modern bérpaloták, magas, elegáns házak váltották fel, amelyek széles utak és terek mentén állnak. 

Nyitókép: A Szabadság híd helye (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.181)