Komor Marcell és Jakab Dezső neve szinte összeforrott egymással a művészettörténetben. Külön-külön is tehetséges építészek voltak, de legnagyszerűbb alkotásaikat az 1897-ben alapított közös építészirodájuk keretében hozták létre. Figyelemmel követték a századfordulón kibontakozó magyaros stílustörekvéseket és Lechner Ödön igaz hívévé, legkitartóbb követőivé váltak. Első bérházukat is így tervezték meg 1902-ben, Oblath Rudolf téglagyáros megbízásából, a Döbrentei tér 5. szám alá.

Komor Marcell (balra) és Jakab Dezső (jobbra) (Forrás: Az 50 éves Vállalkozók Lapja jubileumi albuma, 1930)

A korábban elég sűrűn beépített területet az Erzsébet híd kivitelezéséhez kapcsolódó városrendezéskor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tulajdonképpen szanálta, így nyílt meg az út az új, többemeletes bérházak emelése előtt. Többségük még historizáló stílusú volt, Komor és Jakab épülete – mely éppen középen, az egykori Horgony és Kökény utcák között helyezkedett el – így kitűnt a tömbből.

A Döbrentei tér környéke egy 1912-es térképen (Forrás: Arcanum Történelmi térképek)

A Krisztina körútra néző sarkai határozottan előrelépnek a homlokzat síkjából, ugyanakkor azokat le is kerekítették, így olyan hatást értek el, mintha tornyok szegélyeznék az épületet. Ezt az érzetet a kúp alakú, sisakszerű tetőkkel fokozták, melyek eredetileg üvegből készültek, bár a tulajdonos egy idő után bádogra cserélte azokat. A négyemeletes homlokzat középtengelyében egy magas zárt erkély kapcsolta össze a szinteket, fölötte a padlásteret pedig szintén üvegfal borította, mögötte ugyanis a kor szokásainak megfelelően műtermet alakítottak ki. 

Az Oblath-féle bérház a kép közepén látható (Forrás: Országos Széchényi Könyvtár – képeslap)

A szecesszió a tömegformáláson túl a részletekben is megjelent: a kör alakú saroktömbök felső részén formabontó, ovális ablakok sorakoztak, melyeket felül hullámos párkány követett. A főhomlokzat két szélét szokatlan ívben koronázó oromzatokban nagyobb méretű, de szintén ovális ablakok nyíltak. Az egymás alatt nyíló ablakokat gazdagon díszített keretezés kapcsolta egybe: többek között üvegmozaikok is helyet kaptak itt, melyek remekül érvényesültek az egyébként sötétszürke homlokzaton. A középen kiemelkedő zárt erkélyen mellett a főhomlokzat két szélén kovácsoltvas korláttal határolt nyitott erkélyek is szolgálták mindhárom emeleten a lakók kényelmét.

A földszinten kiskereskedők bérelték az üzlethelyiségeket, akik hamar a saját profiljuknak megfelelően alakították át a homlokzat e részét. Erre persze számítottak is a tervezők, ezért egy nagyon markáns övpárkánnyal választották el a heterogén földszintet a művészien megkomponált felsőbb emeletektől, így védve a festői összhatást. Bár kissé beszorítva, de mégis a főváros egyik legszebb parkjára nézett, ami csak emelte a szecessziós homlokzat fényét.

Az épülettömb nem sokkal a lebontása előtt, 1940-ben (Forrás: FSZEK Budapest Képarchívum)

A helyszín azonban végül a vesztét is jelentette: az 1930-as években a prosperáló idegenforgalomra apellálva Budapest fürdőváros elnevezéssel egy nagyszabású beruházást – fürdőket és szállodákat magában foglaló városrészt ­ készítettek elő Budapest vezetői, mely a Gellért-hegy északi lábánál terült volna el. Emiatt 1940-ben lebontották az itt álló, csupán pár évtizedes épületeket, köztük Komor Marcell és Jakab Dezső szecessziós remekművét is. A második világháború azonban meghiúsította a grandiózus terveket, így a terület az új Erzsébet híd 1964-es átadásáig kihasználatlanul állt, bár azóta is csak a városi autópálya felüljárói kanyarognak.

A nyitóképen: A Döbrentei tér egy képeslapon (Forrás: Országos Széchényi Könyvtár – képeslap)