Az épületek funkcióváltását olykor történelmi események idézik elő. Ilyen volt például II. József 1782-es szekularizációs rendelete, melynek értelmében feloszlatta a nem tanítással vagy gyógyítással foglalkozó szerzetesrendeket. Üressé vált templomukat és kolostorukat így más célokra lehetett használni: az 1725–1736 között épült várbeli Karmelita kolostorban például kaszinó is volt, a templomot – tornyai lebontása után – pedig teátrummá alakították. A Várszínház egészen 2014-ig működött benne, 2019 óta pedig a Miniszterelnökségnek ad otthont.
A kiscelli dombon az 1740-es években felépült trinitárius kolostorból előbb laktanya, majd a XIX. század nagy részében katonai raktár lett. A híres bútorgyáros Schmidt Miksa 1910-ben megvásárolta és kastéllyá alakította, végrendeletében pedig a Fővárosra hagyta, amely 1941-től múzeumként használja: ma a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma működik a falai között.
Előfordult az is, hogy főúri családoktól került ilyen-olyan módon köztulajdonba egy-egy épület, melyek így természetesen új szerepet is kaptak. A leghíresebb példája ennek a XVIII. századi eredetű, majd az 1830-as években Anton Pius Riegl tervei szerint klasszicista stílusban átalakított belvárosi Károlyi-palota, melyet 1928-ban vásárolt meg a székesfőváros a családtól. Az 1930-as évektől a Fővárosi Képtárnak adott otthont, 1957 óta pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum használja.
A Nemzeti Múzeum mögött 1862–1865 között Ybl Miklós tervei szerint épült Festetics-palotát 1933-ban vásárolta meg a magyar állam a családtól. Eleinte tudományos kutatóintézeteknek adott helyet, majd a második világháború után az Országos Széchényi Könyvtár egyes osztályai és raktárai költöztek ide, végül pedig felsőoktatási célokat is szolgált és szolgál a mai napig: 2002 óta az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem működik itt.
A Nemzeti Múzeum környéke egyébként is bővelkedik az új funkciót kapott épületekben: a másik Károlyi-palotát – melyet Károlyi Alajos építtetett az 1860-as évek közepén Ybl Miklós tervei szerint – 1920-tól az Olasz Nagykövetség bérelte egyes osztályai számára. A második világháborúban súlyosan megsérült, utána viszont gyönyörű neoreneszánsz homlokzatához méltatlanul használták: a Bizományi Áruház Vállalat raktára volt benne, majd pedig a szomszédos Magyar Rádió vette igénybe különböző tárolási feladatokra.
Ybl Miklós egy másik közeli műve, az 1865-ben mindössze három hónap alatt felépült egykori Képviselőház (a parlament alsóházának épülete) is csupán pár évtizedig látta el rendeltetését. Miután a honatyák 1902-ben átköltöztek a mai Országházba, a Bródy Sándor utcai épület főleg kiállítások helyszínévé vált, 1920-ban pedig filmvetítéseket tartottak az emeletén. A két világháború között elmélyülő olasz–magyar politikai és gazdasági kapcsolatok a kultúra területére is kiterjedtek, ennek egyik szimbolikus lépéseként nyitotta meg kapuit 1943. június 21-én az épületben az Olasz Kultúrintézet, mely ma is itt működik.
A ma kevésbé ismert, ám igen tehetős Wenckheim család is a VIII. kerület belső részén, a mágnásnegyedben építtette fel pesti palotáját, bár évtizedekkel a Károlyiak és a Festeticsek után. A Meinig Arthur tervei szerint megvalósult épületbe 1889-ben költöztek be. A megrendelő, Wenckheim Frigyes 1912-ben elhunyt, és mivel az örökösei ritkán tartózkodtak Budapesten, 1927-ben végül eladták a székesfővárosnak a gyönyörű neobarokk remekművet. Négy évig tartó átalakítás után 1931-ben Fővárosi Könyvtárként a nagyközönség használatába adták, és ma is ezt a szerepet látja el.
A csupán pár méterre lévő Károlyi–Csekonics-palota is egy neobarokk gyöngyszem, Károlyi István és Csekonics Margit megbízásából a bécsi Ferdinand Fellner és Herman Helmer tervei szerint épült föl 1885-re. A második világháborús károk helyreállítása után 1955-től az Országos Műszaki Könyvtár használta, majd a 2020-ra véget ért műemléki igényű renoválás óta a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara működik a falai között.
A reprezentatív Andrássy útra is számos vagyonos nemesi vagy nagypolgári család építette fel bérpalotáját. Saxlehner András nagykereskedő 3. szám alatti bérháza például Czigler Győző terve szerint valósult meg 1884–1886 között neoreneszánsz stílusban. Alsó szintjeire 1972-ben a Postamúzeum költözött be, és negyven évig itt is fogadta a látogatókat.
Az Andrássy utat nagyvállalatok is kedvelték, a Magyar Államvasutak a székházán kívül a Nyugdíjintézeti bérházát is ide, a 25. szám alatti telekre építtette fel Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint 1883–1886 között. A földszintjén üzemelő kávéház után hosszú ideig az egész épületet Drechsler-palotának nevezték. Első emeletén 1936-ban magántánciskola nyílt, melyet 1949-ben az Állami Balettintézet vett át, és fokozatosan a többi szintet is elfoglalta. Az ezredforduló után, 2002-ben hagyta el a francia reneszánsz stílusú gyöngyszemet, melyet húsz évvel később szállodává alakítottak.
Válogatásunkba beemeltünk néhány, a XX. század első évtizedeiben készült épületet is. A Szabadság téri Tőzsdepalotát Alpár Ignác tervei szerint emelték 1902–1907 között a késő historizmusra jellemző teátrális homlokzattal: nagyon hangsúlyosak rajta a kiszögellések és hátraugratások. Díszekkel is gazdagon ellátták, így fejezve ki a kereskedelemben rejlő hatalmas vagyonokat. A tőzsdét azonban 1948-ban bezárták, ezt követően a Lenin Intézet, majd a Magyar Technika Háza használta, legismertebb „lakója” viszont a Magyar Televízió volt, mely 1955 és 2009 között sugározta innen az adásait. Az elmúlt másfél évtizedben sajnos üresen állt.
A szomszédos Kossuth téren a Hauszmann Alajos tervezte Kúria épülete adott helyet a legváltozatosabb intézményeknek. Eredeti funkcióját az 1896-os átadásától 1949-ig látta el, 1957-ben a Szépművészeti Múzeumból leválasztott Magyar Nemzeti Galériát helyezték ide, amely az 1975-ös Várba költözéséig maradt itt. Ezt követően a Néprajzi Múzeum vette használatba, mely a 2020-as évek elején hagyta el végleg. A tervek szerint az ikonikus épület visszakapja eredeti rendeltetését.
A késő historimus idején már a szecesszió is virágzott, ami a Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte Liget Szanatóriumon pazarul mutatkozott meg. A Jakab László (az építész testvére) által alapított gyógyintézet 1909-re épült föl a Nagy János (ma Benczúr) utca 47. szám alatt, belső tereiben pávákkal és egyéb fantasztikus Zsolnay-kerámiadíszekkel. A vállalkozás azonban 1931-ben becsődölt, az épületben ezután panzió működött, majd a második világháború után hosszú ideig üresen állt. Felújítása végül az ezredfordulón történt meg, de már irodaház céljára.
Szintén a magyaros szecessziót csodálhatjuk meg a Kőrössy Albert Kálmán tervezte Tündérpalotán, mely eredetileg tisztviselőtelepi főgimnáziumnak épült 1909–1911 között. A Magyar Nemzeti Múzeum zsúfoltságán enyhítendő annak néprajzi anyagát 1924-ben az iskolába helyezték, és egészen 1975-ig itt is maradt. Annak kiköltözése után is muzeális célokat szolgált, volt benne például a Természettudományi Múzeum Növénytára, jelenleg pedig az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum használja.
A Trianon után emelt első jelentős középület, a Sándy Gyula tervei alapján 1926-ra elkészült Budai Postapalota több mint nyolcvan évig működött az erős várra emlékeztető székházában. Nem csoda, hiszen az építész rendkívül nagy hangsúlyt helyezett a jó használhatóságra, ha homlokzata alapján nem is – azon a neogótika dominál – szerkezetileg és belső kiképzésében modernnek nevezhetjük. Ennek ellenére a Magyar Posta 2008-ban inkább egy bérelt irodaházba költözött, a Széll Kálmán téri palota pedig közel tíz évig üresen állt. A Magyar Nemzeti Bank 2018-ban vette meg és újította fel, melynek eredményeként 2022-ben az MNB Felügyeleti Központja vette birtokba, illetve egy része a Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpontként a nagyközönség számára is látogathatóvá vált.
A nyitóképen: Az egykori Tőzsdepalota (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció