A Fővárosi Állatkert bő száz évvel ezelőtt nagy változások helyszíne volt: az 1866-ban alapított magánvállalkozást – annak csődje miatt – 1907-ben vette át a székesfőváros, majd nagyszabású átalakításba kezdett. A Szkalnitzky Antal, Koch Henrik, Hauszmann Alajos és Semsey Andor tervezte korábbi épületeket ekkor elbontották, és 1909 és 1912 között Neuschloss Kornél irányításával újakat emeltettek. Az önzetlen építész azonban átengedte a munka java részét a pár évvel korábban megismert Kós Károlynak és Zrumeczky Dezsőnek, magának csupán a kapu és az Elefántház tervezését tartotta meg.

Az Állatkert régi főkapuja a XIX. század végén (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.107)

Neuschloss Kornél 1864-ben született Pesten egy jómódú nagypolgári családban, és hamar széles körű, nemzetközi műveltségre tett szert. Építészmérnöki tanulmányait Svájcban folytatta, a Zürichi Műegyetem elvégzése után a Budapesti Tudományegyetemen még művészettörténeti és régészeti oklevelet is szerzett. Ezután egy ideig Párizsban is dolgozott, mielőtt végleg hazatért volna. Világlátottsága különösen jól jött az Elefántház tervezésekor, mert az Afrikából és Ázsiából érkező óriásokhoz stílusában is hiteles épületek dukáltak. A keleties formákat a XX. század elején virágzó szecesszió is kedvelte, mely szakítani akart az addig uralkodó történelmi építészettel.

Neuschloss Kornél és felesége fényképe (Forrás: hu.wikipedia.org)

A funkciónak ettől függetlenül azért meg kellett felelni, aminek Neuschloss úgy tett eleget, hogy egy háromhajós csarnokot tervezett: a középső a látogatótér, az alacsonyabb oldalsókban pedig az állatok élnek. Ez ugyan a keresztény templomépítészeti hagyományokra emlékeztet, de az épület két végén álló kupolák már a mesés keletet juttatják eszünkbe. Az egyik igen magas és hegyes csúcsban záródik, a másik alacsonyabb ugyan, de mellette áll a minaret, amely így kiegyensúlyozza az összhatást. A szecesszió rendkívül kedvelte a színes anyagokat, ezért a kupolákat eozinmázas cserepekkel fedték, illetve a belső teret is a Zsolnay-gyár kerámiáival borították.

A keleties-szecessziós Elefántház (Forrás: OSZK Digitális Képarchívum)

A nagy kupola formája határozottan keleties, és ugyanez mondható el a szamárhátíves ablakokról is. A legegyértelműbb utalás viszont maga a minaret, amely harmincegy méteres magasságával felhívta a figyelmet az épületre. Alsó harmadát még a főbejárathoz csatlakozó lépcsőház rejti, a tető szintjétől nyúlik felfelé a nyolcszög alaprajzú, karcsú törzse, melyet felső harmadában egy faszerkezetű, fedett körüljáró egészít ki, legfelül pedig hegyes, kúp alakú sisakban végződik. Belsejében kilencvenegy fokos csigalépcsőn lehetett közlekedni.

Az Elefántház minaretje (Forrás: OSZK Digitális Képarchívum)

Ezt azonban nem sokáig használhatták, hiszen 1915-ben magát a minaretet is elbontották. Az ok prózai: az első világháborúba az Osztrák–Magyar Monarchia oldalán nem sokkal korábban belépő Oszmán Birodalom nem nézte jó szemmel, hogy egy muszlim szimbólum egy állatházat díszítsen. Bár nem vallási célokat szolgált, csupán hangulatfestő épület volt, eleget tettünk a szövetséges hatalom kérésének, és mindössze háromévnyi fennállás után az Állatkert vezetősége lebontatta a minaretet, csupán egy csonk maradt belőle.

Az Elefántház a minaret csonkjával egy 1936-os fényképen (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az országban ettől függetlenül azért maradt még néhány, a fővároshoz legközelebb Érden látható. Eredetileg ez is egy mecsethez tartozott, az azonban a XIX. század első felében – valószínűleg az 1838-as nagy árvíz idején – megsemmisült. A minaret körerkélye és csúcsa se bírta ki az idők próbáját, de azokat 1970–1971-ben vasbetonból rekonstruálták, így a műemlék látogathatóvá vált. Állapota azonban sajnos leromlott, így 2020-ban bezárták. A szigetvári és az esztergomi minaret a mai napig csonka, ezért szintén nem látogathatók. Az egri és a pécsi minaretbe azonban ma is felmehetünk, mivel az 1970-es évekbeli rekonstrukciók után a XXI. században is végeztek rajtuk helyreállításokat. A budapesti minaretet végül 1997-ben, az Állatkert akkori felújítása keretében építették újjá. Bár megjelenésében erősen különbözik a XVI–XVII. századi társaitól, a Városliget sokszínű hangulatához így illik igazán.

A nyitóképen: Az Elefántház és a minaret együttese napjainkban (Forrás: OSZK Digitális Képarchívum)