Villamosok a hó fogságában

 A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság vette át a korábbi két rivális villamostársaság, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság és a Budapesti Villamos Városi Vasút Rt. vonalait 1923. január elsején, egyesítve a budapesti villamosközlekedést, és ígéretet tett a kifogástalanul jó és olcsó közlekedésre. Azonban az utazóközönség egy év múltán is inkább csak panaszkodhatott a budapesti villamosra, mint hogy dicsérje azt.

Nem segített az sem, hogy az utasszámlálásra hivatkozva csökkentették a járatok számát, így bizonyos viszonylatokon akár fél órát is lehetett várni egy villamosra, és a legforgalmasabb útvonalon, a Nagykörúton a korábbi két pótkocsi helyett már csak egyet közlekedtettek.

A hó és a jég miatt 1924 januárjában a gyalog járók is szívesebben használták volna a tömegközlekedést . Azonban, aki elkövette azt a könnyelműséget, hogy felszállt egy villamosra és jegyet váltott, egy-két megálló után bosszankodva és csalódottan válthatott ismét gyalogszerre. Az év végi, év eleji havazás ugyanis megbénította a tömegközlekedést, a belvárosi alsóvezetékes vonalakon a felgyülemlett hó megfagyott, így ezeken a szakaszokon órákig vesztegeltek a villamoskocsik. A felsővezetékes részeken sem volt sokkal jobb a helyzet, itt az elakadások miatt torlódások és forgalmi zavarok nehezítették a közlekedést.

A vállalat 1923 októberében a korábbi egységes jegytípusok helyett új jegyrendszert vezetett be: megjelent az ötszáz koronás szakaszjegy, a hétszáz koronás vonaljegy és a nyolcszáz koronás átszállójegy. Az új jegyeket a nagyközönség januárra sem szokta meg, de a szakaszhatárok tekintetében még a jegykezelők is bizonytalanok voltak.

Erre jött 1924. január 27-én a tarifareform, amely az egyes jegytípusoknál 65–90 százalékos emelést jelentett. Ám ne feledjük, ezek az évek még mindig az I. világháború idején elinduló, majd azt követően drasztikusan felgyorsuló infláció időszaka – igaz, ugyanekkor az utasoknak február 1-jétől legfeljebb 25 százalékos fizetésemeléssel kellett beérniük. Így a következő napokban a kalauzok jelentősen megcsappant érdeklődést tapasztalhattak a villamoson való utazást illetően, annál több ember sietett viszont gyalogosan a dolga után.

Volt ellenben újítás is 100 éve a fővárosi közlekedésben, ez azonban nem a BSzKRT-tól érkezett. A magán-személyszállításban Budapesten versenyzett egymással a kisebb egylovas konflis, a nagyobb kétlovas fiáker, valamint az autótaxi, mely 1913-ban jelent meg a főváros útjain.

A négyszemélyes nagytaxi a fiákernek felelt meg, de 1924 januárjában megjelent a kétüléses kistaxi, mely árban a két lóvontatású kocsi között helyezkedett el, vagyis a Vörösmarty tér és a Széchenyi fürdő közötti négy kilométeres utat tizenkét perc alatt meglehetett tenni kényelmesen autózva nyolc és fél vonaljegy áráért.

Nyitókép: A havazásban gyalogosan dolgukra siető budapestiek 1935-ben a József körúton, háttérben villamos áll a Corvin köz előtt (Forrás: Fortepan/Képszám: 6661)