2016. december 7. 18:01

Már több mint fél évszázados a Mechwart liget névadójának, Mechwart Andrásnak a mellszobra. Mi állt helyén a háború előtt és hogyan bicsaklott meg az utókor hálája az ’50-es években?

Írta: Albert Enikő

 

Sokáig csak Statisztika parknak hívta a köznyelv. Nem véletlenül: a Klemm-féle téglavető telep helyén 1897-ben parkosított terület a Központi Statisztikai Hivatal díszes palotája mögött feküdt. 

Mechwart András szobra 1913-ra készült el, ekkor hat éve halott a Ganz-gyár vezérigazgatója. Ám hogy történelmet írt, már világosan látszott. A pályafutását lakatosként kezdő, majd Augsburgban diplomázó fiatalember mondhatni véletlenül, egy mérnöki állásra érkezett Pestre. Rövidesen megismerkedett a gyártulajdonos Ganz Ábrahámmal, 1859-től pedig már a Ganz-gyár ekkor még szerény vasöntőműhelyében dolgozik. Ganz 1867-ben bekövetkezett halála után két évvel aztán átvette a gyár vezetését, majd rövid időn belül a világhírig repítette.

Találmányaival, a gyárba hívott magyar és külföldi szakemberekkel (Zipernowsky Károly, Kandó Kálmán, Nikola Tesla) jelentős szerepe volt abban, hogy a magyar gép-és villamosgépipar a századfordulóra világszínvonalúvá fejlődött. Érdemei elismeréséül Ferenc Józseftől nemességet és a „belecskai” előnevet kapta. 1907-ben bekövetkezett halála után a Magyar Mérnök és Építész Egylet támogatatta a felvetést, miszerint állítsanak szobrot a neves feltaláló, mérnök, vezérigazgató emlékére. 

Az eredeti, 1913-ban felavatott szoborcsoport, Stróbl Alajos alkotása

Bal szélen a szoborcsoportból megmaradt mellékalak és a talapzat. Balra a Regent-ház, ahol a robbanáskor civilek százai lelték halálukat a romok alatt, szemben a Margit körút épületei

Pospischil Mihály, öntödei munkás épen maradt alakja az Öntödei Múzeum előkertjében

 

 

Az emlékmű elkészítésével a kor ünnepelt szobrászát, Stróbl Alajost bízták meg. A művész Mechwart mellszobrát ruskicai márványból faragta, a posztamensre három, bronzba öntött mellékalakot tervezett: jobb oldalon egy öreg munkás ült, balról egy fiatal mérnök babérkoszorút nyújt Mechwart felé, mellette egy ifjú áll. A feljegyzések szerint az ülő alakot Stróbl egy Pospischil Mihány nevű öntőmunkásról mintázta.

A szoborcsoport 1913-as leleplezése után 13 évvel a teret átnevezték Mechwart ligetre. A második világháború idején a park súlyos harcok színtere volt, 1944-45 telén az emlékmű találatot kapott, s szinte teljesen megsemmisült. Egyedül Pospischil Mihály szobra maradt épen, mely 1964 óta az Öntödei Múzeum előkertjében látható. Az ’50-es évek elejének hangulatában Illyés Gyulát is megihlette a szobortorzó. „Egy mellékszoborra” című versében a háborút túlélt szolga alakja az új világrend igazságát szimbolizálja, ahol az „úr”-ból semmi sem maradt („- ki is volt? Gyáros – tudós? Érdemes tán. Én azt tudtam csak róla, hogy Belecskán – Tolnaozora mellett – földesúr volt.”). Sőt, a kor szellemének megfelelően az öntőmunkás szobrát élteti: „Le ne rontsátok. Hadd hirdesse fenten, milyen mélységből inditotta sorsát újra ez az ország, a magasságot nézve, rendületlen.”

A Mechwart ligetnél ma is látható mellszobrot Kocsis András szobrászművész készítette, az immár mellékalakok nélküli emlékművet 1965. december 4-én avatták fel.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó