Fáy András író, politikus 1839. március 19-én kezdeményezte a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület létrehozását Pest vármegye gyűlésén. A szervezet 1840. január 11-én meg is kezdte a működését már a kezdetekben több mint 300 részvényessel (megyei és állami tisztviselők, földbirtokosok, kereskedők, honoráciorok – nem nemesi származású értelmiségiek).

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Székház sarokhomlokzata. Bal oldalon az Egyetemi Könyvtár épülete, mögötte a Franklin Nyomda, Klösz György 1879 körül (Fotó: Hungaricana)

A takarékpénztár, amely tőkegyűjtést tett lehetővé szegény nemeseknek, jobbágyoknak és gazdasági cselédeknek kisbetéteken keresztül, nagy iramban fejlődött. Részvényeseinek száma 1844-re meghaladta a 650 főt, ezért terjeszkedni kezdtek az irodaépületek tekintetében is. Az egyesület székháza a Reáltanoda utca egyemeletes bérházában működött, majd megvásárolta a szomszédos telket a rajta lévő földszintes házzal. 1866 őszén a közgyűlés megszavazta, hogy a telkekre nagy léptékű, díszes palotát építtet, és közvetlenül Ybl Miklóst kérték fel a tervezésre. Ybl éppen százötven éve, 1868 tavaszán hónapok alatt vetette papírra a palota tervét, amit a tanács egyöntetűen elfogadott, és már abban évben az építési engedély is a birtokukban volt egy, a földszinten kialakítandó kávéházra, tíz boltra, az utcai szárnyak bérlakásaira, lakosztályaira, a belső szárny alacsonyabb szintű lakásaira, a hivatali szárny irodáira, pénztáraira, dísztermeire.

Ybl Mikós 1868 tervezte a historizáló neoreneszánsz stílusú épületet, amelyben kávéház, takarékpénztár, bérlakások üzemeltek. Ma irodaházként, kulturális fogadótérként működik

A Vasárnapi Ujság 1890-es tudósítása szerint Hajós József igazgató 1869-ben már az új székházban nyitotta meg a választmányi ülést. Hajós egyébként „az állásához illő szabad lakást” kapott a vegyes funkciójú épületben. Ugyancsak az újság beszámolója szerint az építési költség és a telek ára együttvéve 697 920 forint volt.

A palota sarokra emelt, tükörszimmetriájú: az egyik a csúcspontjában a hatszögű saroktoronnyal és a főlépcsővel a Károlyi Mihály utca és a Reáltanoda utca tengelye, a másik tengely átfut a hivatali szárny kapuján, előcsarnokán, díszlépcsőházán. Pest egyik legdíszesebb épületeként említették a korabeli lapok: a kupolával hangsúlyozott saroktorony vagy az oszlopos előcsarnokai, a hivatali szárny díszlépcsője. Az udvarban egy kéttálcás szökőkutat helyeztek el figurális szobrokkal: az alsó kád vízszintje fölött hegedülő, furulyázó, hárfázó női alakok álltak. A felső kádat a törzs stilizált lótuszvirágai tartották, a közepéből kiemelkedő posztamensen a kút fősugara két álló figura közt futott.

A hivatali szárnyat hamarosan irodákkal, pénztárakkal bővítették ki, majd 1884-ben egy második emeletet húztak rá ugyancsak Ybl tervei szerint. Ezzel együtt bővítették a Reáltanoda utcai szárny udvari homlokzatának első emeleti függőfolyosóját, amit asztalosszerkezettel a belső terekhez kapcsoltak. A végeredmény egy historizáló neoreneszánsz stílusú, néhány helyen klasszicizáló részletekkel ellátott, nyugodt homlokzati képet adó palota lett.

Az ezt követő negyven éven át csak apróbb átalakításokat végeztek az épületen, így alapvetően megőrizte küllemét. 1915-ben szó volt arról, hogy elbontják, de ez a terv végül meghiúsult. 1922-ben a Fővárosi Tanács megkapta a díszkutat, a helyére garázs és benzintároló épült.

A palota egykor nyitott belső udvara (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1890)

A két telek egyébként külön helyrajzi szám alatt állt, telekkönyvileg csak 1926-ban egyesítették. A II. világháborúban több találat is érte az épületet, egyebek mellett a Reáltanoda utcai homlokzat első emeleti hosszú erkélye ekkor semmisülhetett meg. Ugyan a főépületet helyreállították, az erkélyt nem építették vissza. A melléképületeket is ekkor bontották el.

1948-ig a takarékpénztárnak helyet adó palota a Fővárosi Vízművek székháza lett, az 1970-es kiköltözése után a hátsó traktusban levéltárat és pár irodát tartott még fenn.

Az 1980-tól kihasználatlan épület lépcsőháza (Forrás: Fortepan, 1985 körül)

A metróépítés a palotában is kárt tett – ahogyan sok más épület megsínylette a fővárosban –, az utcai szárnyak 18 centimétert süllyedtek a torony felé. Az 1980-as évek elejétől végül kihasználatlanul állt egészen a 1990–2001 közötti felújításáig. A legnagyobb károkat a könnyező házigomba okozta, ami egyenesen átszőtte a belső tereket. Elenyésztek az asztalosszerkezetek, a stukkódíszek, a mázolt felületek elfertőződtek. A pusztulás mértéke visszafordíthatatlannak tűnt, amikor a kovácsolt- és öntöttvas szerkezeteknek, díszrácsoknak kezdett lába kelni a házból.

1998. elején a Lindner Budapest Kft. megvásárolta az akkorra lerobbant állagú palotát, amelyet az eredeti tervekhez igazodva restauráltak a Mérték Építészeti Stúdió segítségével 1999 és 2001 között.

Ha ma végigsétálunk a Károlyi utcában, s saroktornyon túl kiemelkedik az amúgy is nyugodt léptékű utcaképből az utcai homlokzat háromhajós, toszkán-dór oszlopokkal tagolt, keresztboltozatos kapualja. Faragott kőburkolat fedi az épület földszintjét, ugyancsak faragott kő a homlokzati architektúra összes eleme: párkányok, ablakkeretezések, armírozások, a főpárkány. A már említett kapualjon át a hatszögű belső udvarba jutunk, amit öt oldalról az egykori lakóépület függőfolyosós homlokzatai, míg a hatodik oldalon az egykori takarékpénztár kétemeletes homlokzata keretezi.

Ha felsorolni mindent nem is lehet, a felújítás egyik legszebb darabja a takarékpénztári szárny udvari előcsarnokával szemben a háromkarú, íves lépcső, amely az emeletre vezet.

Ami – feltesszük –, változhatott, a légkör; és persze az új technológiák, a természetesen a funkció. De jól érzékelhető, hogy a tervezők és restaurátorok értették azt a százötven évvel ezelőtti szellemi struktúrát, amely létrehozta ezt az épületet is.