2018. szeptember 18. 10:46

Grafikus, bútortervező, iparművész, belsőépítész, építész és műegyetemi tanár: idén hetven éve, 1948 novemberében hunyt el Kozma Lajos. Sokszínű munkásságának lenyomatát nem csupán az Átrium-mozi és a híres mesélőszék őrzi, hanem számtalan családi és bérház, bútor és illusztráció – a Műcsarnokban szeptemberben nyílt Budapesti Műhely és Kozma Lajos című kiállításon ez utóbbiakat ismerhetik meg az érdeklődők.

Írta: Jancsó Ágnes, mai fotók: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont

 

„Az érvényesülésért nem verekedtem soha. Jöttek jó emberek és rendeltek nálam könyvet, bútort, lakást, házat, ahogy szomszédomban a nemes csizmadiánál papucsot, cipőt, csizmát. Igyekeztem derekasan megfelelni a feladatnak, mert mindig feladatnak éreztem és gyönyörű erőpróbának ezt a tusát, a vízió és az anyag, a régi megkötöttség és az új lehetőség, a szokás és a felszabadulás küzdelmét. ... Elmerültem néha napokig egy szép szék vonalaiba, ahogy egy kis ház alaprajza álmaimat ma is nyugtalanítja: hogyan formáljam meg azt, amit logikusnak, világosnak, tisztának érzek képzeletemben” – olvasható Kozma Lajos vallomása a Magyar Iparművészet 1935-ös számában.

Az építészként, iparművészként, grafikusként és műegyetemi tanárként is tevékenykedő Kozma 1884-ben született Kiskorpádon. Már gimnazista korában élénk érdeklődést mutatott a bútorrajzok iránt, felsőfokú tanulmányait a Műegyetem építészmérnöki karán végezte 1902 és 1906 között, ahol Wartha Vince, Schulek Frigyes és Radisics Jenő is a tanárai között szerepelt. A külföldi tanulmányutak során Párizs volt rá a legnagyobb hatással, ahol Henri Matisse tanítványa volt – emellett barátságot kötött Adyval is. Az egyetemi évek alatt Kozma a Fiatalok Társaságának egyik alapító tagja volt, céljuk a történeti stílusok másolásától való elszakadás és a magyar népművészet hagyományaira alapozott új, korszerű építészet létrehozása volt. Kós Károly munkássága, valamint a népi építészet formai, szerkezeti és anyagi megjelenésének tanulmányozása szolgált elképzeléseik alapjául.

Kozma Lajos (1884–1948) (Forrás: somogy.hu)

 

Az 1910-es években már kibontakozott Kozma sokoldalúsága: grafikusként, bútor- és iparművészként is tevékenykedett. 1909 és 1911 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesületének volt tagja, itt a grafikák mellett kiállítási installációkat, később pedig bútorterveket is készített. 1910 és 1913 között Lajta Bélával dolgozott együtt: az épületek díszítését tervezte meg. Lajta tervei alapján épült a Szervita téren álló Rózsavölgyi-ház is, aminek belsőépítészeti kialakítása Kozma nevéhez fűződik – ez a munka inspirálta, hogy saját vállalkozásba fogjon.

A lakásművészet megújítása

Kozma 1913-ban megalapította a Budapesti Műhely Lakásberendező Vállalatot. Az osztrák Wiener Werkstӓtte és a német Werkbund alkotóközösségek inspirálta cég asztalosmesterek, faszobrászok és kárpitosok bevonásával kezdte meg működését. Elsősorban magas színvonalú bútorok kivitelezésével foglalkoztak, később megalakult a Budapesti Textilművészeti Műhely, ami egyedi lakástextilek tervezésével és előállításával színesítette a repertoárt.

Budapesti Műhely kiállítás a Műcsarnokban (Fotó: Jancsó Ágnes / Lechner Tudásközpont)

 

A rendkívül igényes megmunkálású berendezési tárgyak Kozma sajátos átfogalmazásában elegyítették a reneszánsz, a barokk, az angol neoklasszikus és a biedermeier bútorművesség elemeit a magyar népművészet tradicionális motívumkincsével” – a Kozma alkotói pályáját és hírnevét megalapozó Budapesti Műhely működését, illetve az ezzel párhuzamosan végzett grafikusi-könyvművészi tevékenységét mutatja be a Műcsarnok Kamaratermében rendezett, december 2-ig látogatható Kozma Klasszik kiállítás.

A mesélőszék és egy asztali óra (Fotó: Jancsó Ágnes / Lechner Tudásközpont)

 

A korszerűség és a hagyományok összeegyeztetése jellemezte bútorterveit, amik „Kozma-barokk” néven valódi fogalommá váltak. Nyitott az újdonságok felé: az Iparművészeti Múzeum 1914-es gyermekművészeti kiállítására is készített berendezést, ennek legismertebb eleme az ún. mesélőszék volt, amihez II. Rákóczi Ferenc saját készítésű széke szolgált alapul. A Műcsarnokban megnyílt kiállításon a mesélőszék mellett ebédlőberendezés, üveges szekrény, vitrin, ágy, valamint rajzok, illusztrációk és könyvborítók is várják az érdeklődőket.

Az első világháború – részben a munkaerőhiány és a pénzromlás miatt – visszavetette a műhely működését, Kozma 1919-ben lépett ki a szövetkezeti formában működő cégből, amit 1929-ig társa, Arnót Dezső tartott fenn.

Üvegesszekrény az Iparrajziskola számára (Fotó: Jancsó Ágnes / Lechner Tudásközpont)

 

Barokkos könyvdíszek és villák

A háború alatt Kozma grafikusi tevékenysége felélénkült, többek között mesekönyvekhez, kötetekhez készített illusztrációkat. Ezekben az években kötött szoros barátságot az 1882 óta nyomdai és kiadói tevékenységet folytató Kner családdal. Kozma bekapcsolódott a munkájukba, a szecesszióból kiinduló magyaros-barokkos művészetet tükröző könyvborítókat és illusztrációkat készített. A világháborúban kifosztott üzem helyreállításában jelentős szerepet vállalt, új betűkészletet és könyvdíszeket tervezett a nyomdának. Kner Imre megrendelésére 1925-ben Kozma tervei szerint épült fel a család gyomaendrődi villája, aminek homlokzatán a barokkos könyvdíszek egyike is megjelent. Az art deco építészet egyik különleges emlékeként ismert ház ma a Kner Nyomdaipari Múzeumnak ad otthont.

A gyomai Kner-villa (Forrás: Határ Győző Városi Könyvtár)

 

Kozma, az építész

Kozma a Tanácsköztársaság idején a Művészeti Direktórium tagja, majd műegyetemi tanár volt. A két világháború között elsősorban magánmegrendelései voltak, kezdetben kisebb házakat, egyszintes villákat tervezett, barokkos vagy klasszicista stíluselemekkel. A ’20-as években nem csupán a gyomai Kner-villa és a budapesti Austerlitz-ház terveit készítette el, többek között a Zivatar utca 9. és a Stefánia utca 65. szám alatt álló villák is Kozma nevéhez fűződnek. 1928-ban a Magyar Divatcsarnok (Rákóczi út 72-76.) homlokzatának és enteriőrének átalakítására kapott megbízást, itt már háttérbe szorult az a gazdag ornamentika, ami korábban jellemezte munkásságát. Egyre inkább leegyszerűsödött a formavilága, a díszítés helyett a funkció lett a prioritás: világosság, levegő, napfény.

Kozma Lajos nyaralója a Lupa-szigeten (Forrás wikimedia.org)

 

A harmincas években újabb feladatokat kapott Kozma, folyamatosa nőtt magánmegrendeléseinek száma, kiállítások és vásárok pavilonjai mellett családi házakat és ikerházakat – a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepen például két családi háza is épült –, nyaralókat is tervezett. Az egyik legismertebb ezek közül a szokatlan formájú, a Duna fölé kinyúló vasbeton erkélyes, Lupa-szigeti nyaralója, ami modern építészetének egyik szimbóluma.

Nem csupán a bútorok és az enteriőrök tervezésekor tartotta szem előtt a benne élők és dolgozók személyét és szokásait, hanem az épületek tervezésekor is. Egyik újítása volt a mellékhelyiségek, a konyha, fürdőszoba elrendezése a tulajdonos életvitelének figyelembe vételével. A hálószobáknál az átalakíthatóságot tartotta szem előtt, függönnyel, térelválasztóval lehetett változtatni a szoba hangulatán.

Premiermozi” és postakocsi

Az 1930-as években Kozma megbízást kapott az Átrium-ház és mozi építésére az Átrium Házépítő Szövetkezettől – az acélszerkezet tervezője Enyedi Béla, a statikus Komoly Ottó volt. A mai Margit körút 55. szám alatt álló, 1935-ben épült hétemeletes ház igencsak feltűnő jelenség volt az akkoriban még „falusias” hangulatú városrészben.

Az Átrium-ház a Tér és Forma 1936-os számában

 

A főhomlokzat kiugró, csillogó üveggel burkolt, ablakszalagos, s középrészével, kétoldalt egy-egy erkéllyel, hangsúlyozott szimmetriája mögött jól átgondolt beosztású, minimál-lakások húzódnak meg” – olvasható Major Máté Kozma Lajosról szóló 1959-es, az Építésügyi Szemlében megjelent cikkében. A bérház alsó két szintjén kapott helyet a 770 férőhelyes mozi. A filmszínház hangulatát fekete, fehér, narancssárga, szürke, vörös színek, valamint az acél, az üveg és a tükrök határozták meg. Kozma a tervezéskor minden apróságra – a terem akusztikájától kezdve a színpadi díszleteken és a székek kárpitján át – gondos figyelmet fordított a tartósság, a funkció és a külső megjelenés aspektusai alapján. „A grafikus, építész, iparművész és belsőépítész sajátságos alkotóművészetének szintézise ez az épület” – írta Koós Judith Kozma Lajos munkássága című, 1975-ben megjelent könyvében.

A Régiposta utcai bérház lépcsőháza (Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont)

 

A 8 Órai Újság 1935. november 15-i száma így számolt be a filmszínház megnyitásáról: „Az első budai premiermozi, az Átrium, amely Kozma Lajos műépítész tervei szerint való impozáns méreteivel és ragyogó díszével a főváros legújabb és egyik legszebb látványossága, annyira készen áll már, hogy a megnyitás végleges terminusát is megállapíthatták. Eszerint november 24-én nyitja meg kapuit az Átrium, amelynek már csak a belső berendezése van hátra. Megnyitó műsorul az Elnökkisasszony című új magyar filmet választották, aminthogy Lajtos Elemér igazgatónak egyáltalában az a terve, hogy az új filmpalotát elsősorban a magyar filmek színházává tegye.”

Az Átrium-ház és mozi (Fotó Kis Ádám Lechner Tudásközpont)

 

A mozi 1945 után a Partizánszövetség, majd a MAFIRT (Magyar Filmipari Részvénytársaság) kezelésébe került, 1990-ig Május 1. mozi néven működött. A műemléki védettséget élvező épület, ismét Átrium néven filmszínházként működik, többek között színházi, komoly- és könnyűzenei produkcióknak, kortárstánc-előadásoknak, filmvetítéseknek és könyvbemutatóknak ad otthont.

Kozma a harmincas években számtalan lakóházat tervezett – a második világháborúig közel 40 terve valósult meg – többek között a Régiposta, a Bimbó, a Trombitás, a Csalogány és a Hermann Ottó utcában. A Régiposta utca 13. szám alatt álló bérház 1938-ban a Manzard Házépítő és Értékesítő Szövetkezet megrendelésére készült. A vasbeton vázszerkezetes, hatemeletes épület egyszerű, díszítés nélküli ruszkicai márványlappal borított homlokzatán egyedül Kovács Margit kétlovas postakocsit ábrázoló domborműve található. A belső térben az Átrium-házhoz hasonlóan a fekete, fehér és narancssárga színek domináltak.

A Régiposta utca 13. szám alatt álló bérház (Fotó Kis Ádám Lechner Tudásközpont)

 

Az utolsó évek

Építészelméleti problémákkal is foglalkozott, egyetlen könyve 1941-ben, Svájcban jelent meg Das neue Haus címmel. A rajzokkal és fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a korszerű lakóépület- és enteriőrtervezésről vallott nézeteit mutatta be. 1945-ben az Iparművészeti Főiskola igazgatója lett, megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Aranyfokozatát, tanított a Műegyetemen. Elindította az Új Építészet című lapot, ami a modern építészettel és iparművészettel foglalkozott. 1946-ban a Kilián György úti általános iskola (ma Németh László Gimnázium) tervezésére kapott felkérést, az építkezés végét azonban már nem érte meg, 1948 novemberében hunyt el.

Kozma Lajos átmeneti korban élt, társadalmak és ideológiák változásának idején, a ki nem alakult polgári építészet dekadenciájának és a forrásban lévő új építészet ütközéseinek, keveredéseinek rövid építéstörténeti szakaszában. A szecesszióból s a romantikus – népi-nemzeti – barokkból indult el, hogy – érzékenyen reagálva az új európai áramlatokra – elérkezzék – kortársai közül egyedül – az új építészetig. Elérkezzék, de úgy, hogy egyéni zamatként minden korszerű művében érezhető legyen az emlékezés erre az indulásra. Ezen – a legjobb magyar eredményeket – produkáló életpályán Kozma Lajosnak nem adatott meg, hogy igazán nagyméretű alkotásokon próbálja ki építő tehetségét, egy azonban kétségtelen, hogy főleg kisméretű, látszólag kevésbé jelentékeny részmunkák megoldásával, egy-egy bejárati ajtó, kilincs, kandalló, egy-egy ablakrács, padlóburkolat, lépcsőkorlát, egy-egy könyvespolc, karosszék, szobasarok megformálásával nagy művészi értéket teremtett” – foglalta össze munkásságát Major Máté 1949-ben, az Új Építészet folyóiratban megjelent cikkében.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó