Múltidéző
2018. november 17. 10:29

Kilencven éve megpróbálták megfegyelmezni az összevissza kószáló budapesti gyalogosokat. Sőt, még az úttestre is jeleket festettek.

Írta: Domonkos Csaba

 

1928-ra a budapesti forgalom annyira megnövekedett, hogy a rendőrség külön kimutatást készített a közlekedési balesetekről. „Ez a kimutatás beszámol arról, hogy ez év elejétől szeptemberig összesen 997 gázolástörtént Budapesten és e 997 közlekedési baleset közül 366 esetben állapították meg, hogy a balesetet a sérült vigyázatlansága okozta” – írta az Est 1928. november 11-én. 

A cikkben felelevenítettek egy esetet, amikor „egy férfi haladt keresztül a Körúton, mélyen elmerülve az újságolvasásban, és hiába tülköltek az autók, egyáltalában nem zavartatta magát”.

Mivel, állapította meg a rendőrség, az autók száma rohamosan növekszik – 1928-ban már több mint 13 ezer gépjármű járt Budapest utcáin és számítani lehetett e szám növekedésre –, ezért a hatóság a gyalogközlekedés megrendszabályozásáról döntött, eszerint azon gyalogosokat, akiket szabályszegésen érnek, szigorúan megbüntetik. 

Azonban a hatóság nem csak büntetett, hanem más megoldáson gondolkodott, olyan jelzéseken, ahol a járókelők biztonságban átkelhetnek. 

Egyrészt több villanyrendőrt telepítését határozták el, másrészt döntés született arról, hogy a Rákóczi úton a villamossíneket az úttest közepére telepítik át. 

Sőt, a rendőrség még ennél is tovább szándékozott menni: „A nagyon forgalmas átkelési pont közé ugyancsak a közel jövőben színes kőkockákkal fogják kirakni azokat az útrészeket, amelyek a gyalogos közönség átkelésére szolgálnak.”

November 13-án, a fenti cikk megjelenése után két nappal kísérletképpen fehér vonalakat festettek fel a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésében. A fehér vonalakkal azt a területet jelölték ki, ahol a gyalogosok átkelhetnek az úton. Gyakorlatilag ez volt a gyalogátkelőhelyek, azaz a zebrák elődje. 

Szaggatott fehér vonal jelzi a gyalogos átkelőket 1943-ban az Erzsébet híd hídfőjénél (Fotó: Fortepan.hu)

Érdekes helyen, a Nemzeti Sport című újságban, 1928. november 21-én jelent meg egy éles kritika a vonalak ellen: „Felfestették a Nagykörút és Rákóczi-út keresztezésénél a bűvös fehér vonalakat, melyek hivatva volnának egy csapásra egész Budapesten megjavítani a már egyenesen botrányossá vált közlekedési viszonyokat. Hatóságaink úgy hiszik, hogy ezzel nagy horderejű lépést tettek a közlekedési rend megoldása felé. Hogy ezt a próbaképp alkalmazott festést — mely hivatva van kijelölni a gyalogjáró közönség útját a reá leselkedő ezer halálveszedelem közepette — végre hosszú halogatás, tanulmányozás után végrehajtották, hát ezzel már el is intéztek mindent. Most lehet ismét egy évig nyugodtan ülni és csendesen szemlélni, hogy ettől a pár immár esőáztatottan tünedező fehér vonaltól hogyan javul a közlekedési rend.”

Az újság hosszan fejtegeti, mivel általában csak az autósokat büntetik, ezért a gyalogosokat rászoktatták arra, hogy mindenért a másik, az autós a felelős. 

November 17-én, szombaton viszont a Magyarország című lap már azt írta, hogy a felfestett jelek az eső hatására el is tűntek, tehát a kísérlet megbukott, és az újság szerint más anyaggal kell kísérletezni. A cikk írója megjegyezte, hogy New Yorkban mésszel festették fel a jeleket, amelyeket rendszeresen újra festenek. A vonalak azonban maradtak a forgalmasabb kereszteződésekben a modern zebrák megjelenéség.

Egy nagyon korai zebra 1957-ből az Andrássy út (akkor Népköztársaság útja) kezdeténél (Fotó: Fortepan.hu)

A modern „zebrákat” először Londonban kezdték alkalmazni 1948-ban, és egy évvel később Genfben tartott közlekedési konferencián fogadták el annak jellemzőit. Ebben az évben Genfben már fel is festettek egy mai értelemben vett gyalogátkelőhelyet, és ezután Európa minden országában elterjedt.

Magyarországon az 1960-as években jelent meg, és az 1976-ban hatályba lépett KRESZ vezette be a gyalogátkelőhely fogalmát és jogi szabályozását. 

 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó