2019. január 21. 08:25

Ady Endre halálának közelgő centenáriuma alkalmából sorozatunk első részében bemutattuk kedvenc fővárosi törzshelyeit. Most pedig azoknak a helyeknek a nyomába eredünk, ahol a költő gyakorta megszállt, és ahol, amennyire ez lehetséges volt, otthonra talált Budapesten.

Írta: Viczián Zsófia

 

Ady Endre életének első évtizedei a fővárostól messze teltek. Életrajzírói szerint először a millenniumi kiállításon járt a fővárosban, de csak átutazóban. Eleinte leginkább csak a budapesti pályaudvarokat ismerhette, útban Párizs felé Lédával.

Egy évi párizsi tartózkodás után 1905 januárjának derekán érkezett először úgy Budapestre, hogy hosszabban is be kellett rendezkednie itt. Már Franciaországból is folyamatosan küldött tárcákat és egyéb írásokat az újságnak, de onnantól kezdve a Budapesti Napló szerződtetett fővárosi munkatársa lett. Belevetette magát a munkába és a város életébe – és nem nagyon találta a helyét itt Párizs után.

Páris Városához címzett Hotel (Forrás: MaNDA adatbázis)

A hotel-szobák világa

Talán a nosztalgia is tette, hogy az első hetekben éppen a Páris Városához címzett szállóban lakott, ami a mai Bajcsy-Zsilinszky út - Zichy Jenő utca sarkán állt. Az épület, egyszerűbb homlokzattal, ma is áll még. 

Ide közel volt az újság szerkesztősége, amely Honvéd utcai Pallas-házban működött (a 10-es szám alatt). Majd amikor régi barátja, Bíró Lajos is feljött Pestre Nagyváradról, közösen vettek ki egy szobát a Váczi körúton (a mai Bajcsy-Zsilinszky úton) a 74-es szám alatt. Ám ez az albérlet sem bizonyult tartós megoldásnak.

Magyar Király szálló fénykorában, az 1850-es években (Forrás: Budapest-képarchívum FSZEK)

 

Öreg legény, boldog legény, hajh, / Nem sújtja soha Tűzhely-bánat: / Egyedül él és sorra lakja / Olcsón a kis hotel-szobákat” – szól az 1907-ben írt, erősen önéletrajzinak tűnő A hotel-szobák lakója című vers első néhány sora. Ady ekkoriban, Párizsból végleg visszatérve Budapestre, az Erzsébet körúti Meteor szálloda IV. emeletén rendezkedett be. Délutántól rendszerint a város kávéházaiban, vagy egyéb éjszakai mulató helyein töltötte idejét, míg barátai fel nem segítették hajnaltájt szobájába – legalábbis így emlékezett rá Hatvany Lajos, pártolója és csodálója.

Ötven évvel később ugyanő így írta le a máig álló, utóbb bérházként, ma pedig önkormányzati irodaként működő hotelépületet: „Belül minden megváltozott. Mert a vörösből, szinte már színtelenre fakult szőnyeg, mely a Meteor-nak a hotel címét és jellegét megadta, eltűnt. S eltűnt a kávéház is, mely szemtől-szembe a világvárosiasan ragyogó New Yorkkal úgy hatott, mint valami vidéki kávéház”.

Szálloda a Magyar Királyhoz (a kép bal oldalán) a Dorottya utcában Klösz 1896-os felvételén (Forrás: Budapest-képarchívum FSZEK)

 

Ady másik kedves fogadója a Dorottya és Vigadó utca sarkán álló Magyar Király Szálló volt. Ezt leveleiben „régi, hű hoteljeként” is emlegette az 1910-es évek derekán. Réginek valóban régi volt, hisz ezt a háromemeletes, eredetileg 110 szobás szállodát még a század elején, 1814-ben nyitották meg. Egy darabka régi Pest volt, még abból az időkből, amikor a klasszicizmus volt az uralkodó stíl, és amikor még ritkaságszámba ment errefelé is az emeletes épület. A Dorottya utca a város egyik legelegánsabb utcája volt, a szálloda pedig a század közepén élte fénykorát.

Ebből sejteni is lehet, hogy Ady idejére viszont már a város jócskán túlnőtt rajta, elavulttá, leromlottá vált, s így olcsónak is számított. Adyt talán éppen ez a kopottas kellem vonzotta, de az is lehet, hogy egyszerűen a megfizethető árak és a központi elhelyezkedés volt számára vonzó. A költő még épp megélte azt is, hogy nagyjából a megnyitása után 100 évvel, 1918-ban a szálló megszűnt.  Az épületbe először a Haditermény Vállalat költözött, majd 1937-ben a már teljesen leromlott épületet lebontották: az értékes telken pedig már a következő évben hatemeletes palota emelkedett (és áll máig is).

Otthontalanul itthon

Harminchat éves leszek, agglegény, kilenc év óta minden évben írok egy kötet verset, többnyire Budapesten és a faluban élek s természetes, bár kissé szomorú, hogy igazában otthonom, lakásom nincs is” – írja a költő 1913-as önéletrajzában. Valóban: sokfelé megfordult már ekkor a városban, de igazán otthonra sehol sem lelt.

Újlipótváros: még épülőfélben, Csáky (ma Hegedűs Gyula) utca - Ady ezt nap mint nap láthatta (Forrás: fortepan)

Ady szobája a Veres Pálné utcai lakásban (Forrás: PIM)

1911 második felében, megcsömörlötten a hotelszobák és kávéházi asztalok közt telő élettől, Ady a Visegrádi utca 18. szám alá, a második emelete költözött – öccséhez. És a sógorasszonyához. Egy ideig velük élt, de sejthetően az együttélés nem lehetett súrlódásmentes. A következő év elején a költő egy utcával odébb, a Csáky (ma Hegedűs Gyula) utca 14. egyik földszinti lakásban húzta meg magát.

„Arra a kérdésre, hogy miért költözött ebbe a földszintes, sivár és ha jól emlékszem, udvari szobába, azt válaszolta, hogy bár nehezen tűrte Lajosék pontosan beosztott napirendjét, mégis jól esik neki, hogy a közelükben lakhat. Mert náluk étkezik és dolgozik, de mégis függetlennek érzi magát tőlük” – írja Hatvany Lajos erről az időszakáról. Akkoriban Újlipótváros még kiépülőben volt, átmenetként a külvárosi gyárnegyed és a modern, bérpalotás városrész közt.

Még egyszer, 1912-ben is megpróbálkozott a két testvér az együtt éléssel: a költő egy ideig a II. kerületi Lövőház utca 13. szám alatti lakásban lakott, ahol külön szobát rendeztek be számára. Ennek emlékét itt emléktábla is őrzi. Sokáig itt sem volt azonban maradása.

Ady 1915. március 27-én Budapesten házasságot kötött a Csinszkának becézett Boncza Bertával. A polgári esketést a Városházán maga Bárczy István polgármester végezte, az egyházi szertartás színhelye a budai Szilágyi Dezső téri református templom volt. Az esküvő után újra távol került a fővárostól: mintegy két évig felesége csucsai kastélyában éltek. Csak 1917-ben költözött fel újra Pestre.

Ady lakásaként a legtöbben a Veres Pálné utca 4-6. szám alatti ház I. emeleti, 1-es számú lakását ismerik, ahol most emlékmúzeum működik. Itt lakott a pár, Ady és Csinszka 1917 őszétől 1919-ig (eredetileg a lakás Ady apósáé, Boncza Miklósé volt). Ez már igazi, polgári otthon volt, annak minden kellékével. A régi bútorok, személyes tárgyak jó része ma is látható, az eredetit megközelítő elrendezésben: érdekes pillanatkép ez az 1910-es évek hétköznapi, polgári világáról.

Tulajdonképpen ez a Veres Pálné utcai lakás volt Ady első igazi, saját otthona Budapesten. Az első és az utolsó is egyben.

Nyitókép: Hotel Meteor (Forrás: Budapest-képarchívum FSZEK)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó