2019. március 13. 20:20

250 éve született az az író, akinek a Fanni hagyományait és az Uránia folyóiratot köszönhetjük, és aki irodalmi központtá szerette volna tenni Pestet.

Írta: Domonkos Csaba

Kármán József ügyvéd, író, világfi mindössze 26 évet élt. Ezalatt megteremtette a modern magyar esszé- és novellairodalmat, elindította az Uránia folyóiratot, mely sajnos csak három számot élt meg.

Rövid élete egybeesik a magyar felvilágosodással, a magyar kultúra XVIII. század végi felpezsdülésével, amelyet a Martinovics-féle felkelés bukása zár le, szerencsére csak ideiglenesen. Kármán nem érte meg a XIX. századot, de számos alapját a magyar irodalom XIX. századi felvirágzásának ő rakta le, elsősorban az Uránia három számával. 

A szülői ház helyére épült későbbi épület Losoncon e ház falán kapott emléktáblát Kármán (Forrás: Fortepan)

De hogy érhette ezt el egy huszonéves fiatalember? Losoncon született 1769. március 14-én. Származása nem volt különösebben előkelő, apja ismert protestáns lelkész, később püspök. A családi hagyományokkal szakítva jogot tanult, előbb Pesten, majd Bécsben. Itt megismerkedett – a francia forradalom eseményeivel párhuzamosan – a felvilágosodás szellemét hirdető magyar urakkal, Bessenyeivel, aki akkor az Udvari Könyvtár könyvtárosa, Ráday Pállal, a szabadkőműves mozgalommal, maga is szabadkőműves volt, és természetesen a nagy szerelemmel, a nála néhány évvel idősebb és férjezett gróf Markovics Miklósnéval, akivel szenvedélyes irodalmi és szerelmi kapcsolatba keveredett. A grófnővel rövid életű volt a viszonya, mert az asszony követte katonatiszt férjét. Kármán is elhagyta Bécset, Pesten telepedett le, ügyvédi praxisba kezdett. 

1794-ben indította el a negyedévente megjelenő Urániát. Ebben jelent meg regénye, a Fanni hagyományai – terjedelmét tekintve inkább kisregény –, amely egy szerelmes, és be nem teljesült szerelembe belebetegedett fiatal lány története, a hazai szentimentalista próza legismertebb alkotása. Annak ellenére, hogy a szöveg nyelvezete XVIII. századi, a könyv ma is olvasható és megindító történtet. Ami akkor szinte botrányos lázadás volt a kor erkölcsei, merev családi kapcsolatai ellen, ma rendkívül érdekes korrajz.

Kármán írói nagyságát mutatja, hogy ma, 225 évvel megírása után is értjük, és izgulunk Fanni életén, problémáján, annak ellenére, hogy Fanni és szerelme, a fiatal T-ai fiú, mindketten talán a kor szintjén is betegesen érzelgősek, ahogy Babits írja Az európai irodalom történetében: „a fiatal magyar fiskális a wertheri hangulatokat csak egy gyenge és beteg nő lelkén keresztülszűrve tudta elképzelni”.

Kármán a Fanni hagyományai mellett A nemzet csinosodása című munkájában a magyar művelődés előmozdításáért száll síkra: „Ne palástoljátok tehát társaim! hogy messze-messze vagyunk a tökéletességtől, hogy a tudományok dicső halmának derekán még nem járunk, hogy azoknak szeretete még nálunk fel nem ébredett, hogy azok a nemzetek, melyek ezen az ösvényen messze elhaladtak, minket a durva nemzetek rangjába vetettek; esmértessétek meg a beteggel kelevényét, és kívántassátok meg véle az egészséget! Verjétek fel a nemzetet vakmerő veternumából, és így töltsétek be azt a polcot, melyre ültetek.”  

Harminc évvel a reformkor „hivatalos” kezdete előtt írta le ezen gondolatokat. Sajnos ez a 30 év nem adatott meg Kármánnak. Élete utolsó szakaszának és halálának a körülményei tisztázatlanok. Apja halálakor – meglepően egy időben a Martinovics-féle összeesküvés vizsgálatának lezárulásával – hazautazott szülővárosába, családjához, Losoncra. (Más források szerint az apja ekkor még élt.) Nem sokkal Pestről való távozása után Martinovicsot és társait letartóztatják.

A családi hagyomány úgy tudta, hogy Kármán részese volt az összeesküvésnek, és ezért menekült haza, ahol örökölt betegségébe és a kivégzettek felett érzetett bánatba belehalt. Ám valószínűleg ez érzelmes túlzás. Az tény, hogy nagyon közel, nagyon egyszerre hunyt el a Vérmezőn kivégzettekkel, de halála okát – betegség, öngyilkosság – nem ismerjük. Az sem bizonyított, hogy részt vett volna az összeesküvésben. 

Martinovics és társai kivégzéséről készült rajz (Forrás: Wikipedia) 

Kármán a saját korszakában nem igazán volt elismert. Az Urániát alig olvasta valaki, 300 előfizetője sem volt – igaz köztük ismert nevek, például Széchényi Ferencé – , kortársai között sem vert nagy hullámokat munkássága. Igazi felfedezője Toldy Ferenc volt, aki 1843-ban összeszedte és ismét kiadta Kármán munkáit.

Az utóélete sem volt sima, hiszen a hazai szokásoknak megfelelően vagy egyedülálló zseninek, vagy egyszerűen Goethe Az ifjú Werther szenvedései utánzójának tartották. Szerb Antal Magyar Irodalomtörténetében rámutat, hogy ekkor Európa-szerte divat volt ez a fajta regénytípus, és a Fanni hagyományai a lélekrajzoló énregény első hazai szárnypróbálgatása. 

Nyitókép: Kármán József portréja, Rusz Károly metszete a Vasárnapi Ujság 1871. december 3-i számában és síremléke Losoncon


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó