2019. augusztus 3. 10:00

Volt a XIX. századi Pestnek egy nevezetessége, melyet ma már csak régi metszeteken és archív felvételeken láthatunk, kissé talán hitetlenkedve méretének és elhelyezésének különös ellentmondása miatt. A Váci utca fölé emelkedő hatalmas Szent Kristóf-szobor évtizedeken át Pest legjelentősebb köztéri szobra volt. Száztíz éve, hogy alakja eltűnt az utcából az egykori patikával együtt, melynek gigantikus méretű cégéréül szolgált. De az alkotás két töredéke, köztük a főalak feje ma is megtekinthető.

Írta: Flier Gergely

Krúdy Gyula műveiből tudjuk, szokás volt egykor Pesten a nagy termetű embereket „Nagy Kristófnak” nevezni azután az óriási szobor után, amely majd nyolc évtizeden át volt a Váci utca dísze.

Schwachhofer Ignác gyógyszerész 1791-ben építtette fel Pesten házát, melyben gyógyszertárat rendezett be. A patika névadója Szent Kristóf lett, melyről az előtte lévő térséget hamarosan Kristóf térnek kezdték nevezni.

 A Nagy Kristóf-ház 1837-ben Carl Vasquez grafikáján (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Kristóf valós történelmi személy volt, az őskeresztény korban élt. A Decius-féle keresztényüldözéskor szenvedett vértanúhalált a kis-ázsiai Lyciában. Legendája szerint igen nagy termetű ember volt, aki szerette volna nagy testi erejét valami jóra használni. Többfelé próbálkozott, végül egy remete azt tanácsolta neki, hogy olyan veszedelmes folyót keressen, amelyen sokan járnak át, és ő vigye át rajta az embereket.

Kristóf ennek megfelelően egy folyóparton kunyhót épített, és aki át akart kelni, azzal átgázolt a folyón. Szolgálatáért nem fogadott el semmit. Egyszer aztán egy kisgyermek kérte, hogy vigye át a folyón, ő pedig a vállára véve őt is átszállította. A gyermek igen nehéznek bizonyult, Kristóf meg is kérdezte, „Uram, Teremtőm, talán az egész világot viszem?”  „Most éppen azt viszed” – felelte a kisgyerek, akiről kiderült, maga a kis Jézus volt. Ez a legenda kedvelt témája lett a képzőművészetnek, Kristófot pedig az úgynevezett tizennégy segítőszent egyikeként tisztelik, aki főként az úton lévőket oltalmazza.

Keresztelő Szent János mestere: Szent Kristóf (rézmetszet, XV. század, Forrás: Művészet folyóirat, 1912. 3. szám)

Schwachhofer Ignác tehát őt választotta patikája védőszentjéül. Úgy tűnik, jól választott, mert üzlete gyarapodott, szépült, olyannyira, hogy az 1830-as évekre a kis festett cégér helyére is valami látványosabb kívánkozott. Ekkor már Birly (Birli) János orvos volt az épület tulajdonosa, aki az 1833-ban megvásárolt házat Hild Józseffel építtette újjá, és Bauer Mihály neves szobrászművésszel készíttette el a védőszent hatalmas szobrát.

A Váci utca Pesten. Franz Xaver Sandmann metszete Rudolf Alt rajza nyomán (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A szobor természetesen Szent Kristóf hagyományos ikonográfiáját követve a gyermek Jézus alakjával a vállán ábrázolja Kristófot. A szobrász, Bauer Mihály Budán született 1789-ben. Bécsben és Münchenben tanult, majd Pesten telepedett le 1821-ben. Sajnos kevés nagyobb művet alkotott, de például neki tulajdonítják a régi pesti Városháza homlokzatának szobrait.

Lechner Gyula: Nagy Kristóf (Forrás: Várnai Vera (szerk.): Festői Budapest. Corvina Kiadó, Budapest 2004)

A Szent Kristóf-szobrot 1833. november 29-én állították fel az épület sarkának emeleti párkányán. A munkálatokról, az alkotási folyamatról csak későbbi forrásokból tudunk. A Pesti Hírlap 1909. július 2-i számát fellapozva ezt olvassuk róla. „Koller Norbert, a Nagy Kristóf gyógyszertár tulajdonosa közli velünk, hogy tudomása szerint a szobrot a mai Szabadság tér 5. és 6. számú kétemeletes ódon házában készítették, és a hagyomány azt tartja, hogy a Szabadság téri ház egykori építtetője éppen az ott munkában levő Kristóf-szobor miatt halogatta a ház kapujának beépítését, hogy a nagy termetre szabott Kristófot kényelmesen elszállíthassák.”

Az 1914-es Kincses Kalendárium kissé másképp írja le a fenti történetet:

„A szobor elkészítésével Bauer Mihályt bízták meg, aki az agyagmintát a Kerepesi út és a Síp utca sarkán levő műtermében készítette el, míg a kőbefaragást a Váci-körút egyik házának udvarán végezték. Bauer egy darab kőből faragtatta ki a három méternél magasabb szobrot, amelyet álló helyzetben szállítottak a Kristóf térre, mert a szobrász félt, hogy a műve eltörik, ha lefektetik. Hogy a művészt mennyire megbecsülték, kitűnik abból, hogy annak a háznak, melynek udvarán a szobor készült, a kapuját csak azért nem építették meg a szobor elkészülte előtt, hogy a hatalmas kőalakot álló helyzetben is kivihessék az udvarból.”

Anélkül, hogy itt a pesti, pest-budai cégérek történetét részletesebben tárgyalnánk, Szent Kristóf szobrának egy érdekes párhuzamát megemlíthetjük. A Károly körúti „Vadember” fogadó cégére, annak kőalakja volt még ilyen monumentális egész alakos férfialak a városban. Amaz régebbi ugyan, de épp ezért, talán előképe is lehetett a Nagy Kristófnak, kezében Kristóf vándorbotjához hasonló bot vagy husáng. Stílusát tekintve párhuzamba állítható Pest korabeli klasszicista „empire” kőszobraival, például az egykori pesti német színház Múzsák szoborcsoportjával.

A Károly körúti „Vadember” fogadó egykori cégére ma (Fotó: Flier Gergely/pestbuda.hu)

Hamar Pest egyik legnagyobb nevezetessége lett a szobor. A Honművész 1833. december 1-jei száma így ír erről: „Városunk kőszobrokban nyilvános helyeken teljességgel szűkölködik, nem kellemetlen tehát éppen a legjártasabb utca homlokán ilyen óriási műnek, habár nem Olaszországból jött is, szembetűnése. (...) Az előtte egybe sereglő sokaságtól mindegyre bámultatik.”

Klösz György: A Nagy Kristóf-ház és szobor 1895 körül (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A szobrot idővel egyre díszesebb portál vette körül a ház homlokzatán. A gyógyszertár már csak kisebb helyet foglalt el az épület földszintjén, az emeletet a század végére Rothberger Jakab férfiruha raktára uralta, melynek gazdagon díszített emeleti portálján ott volt a „császári és királyi udvari szállító” felirat.

A szobor innentől a XIX. századot „végigélte”, bár rossz állapota miatt 1867-ben veszélyessé vált a járókelőkre nézve és leszedését fontolgatták, de végül helyreállították és a helyén maradhatott. Ám a XX. század elején a városrendezés, mely fölbolygatta a régi, kisvárosias Pest utcáit, őt is elérte.

Lebontásra ítélték a Kristóf tér sarkán álló házat, mely hírre a közvélemény újra nagy érdeklődéssel fordult a szobor felé. Elterjedt róla például, hogy nem is kőből van, hanem fából vagy fémből. A Pesti Hírlap már idézett cikke közli azt a kis anekdotát, mely szerint „a tanítványokat kereső egyetemi korrepetitoroknak szokták azt a tanácsot adni, mikor az összes állások már betöltettek, hogy menjenek Nagy Kristófhoz, mert ő mindig keres kisfia számára házitanítót.”

A Pesti Napló 1909. június 29-i számában ekkortájt maga „Zuboly”, vagyis Bányai Elemér is foglalkozott vele egy humoros írásban, megemlítve azt az általa is kétes hitelességűnek minősített legendát, hogy a szobor úgy keletkezett volna, hogy „egy pesti német polgár állítólag nagybeteg volt. A kirurgusok azonban nem tudtak segíteni rajta s a német ekkor fogadalmat tett, hogy gyógyulása esetére Szent Kristófnak szobrot fog állítani.”

A fentiekből annyi bizonyos, a város népe szeretettel vette körül a szobrot, melynek sorsa a ház bontásával bizonytalanná vált. Sokan találgatták, mi lesz a sorsa, és reménykedtek, hogy megmenekül a pusztulástól.

Végül megszületett a döntés, hogy a központi városháza udvarán állítják fel a szobrot. Áthelyezése problémás volt, annak roppant nagy súlya és elhelyezkedése miatt. Hosszas tanácskozás után arra jutottak, hogy ketté, más források szerint három részre fűrészelik, majd az áthelyezés után újra összeragasztják. A szobor új helyén is népszerű lett, a föld szintjére helyezve ugyan teljesen más perspektívából szemlélhették, de monumentalitása itt is jól érvényesült.

Nagy Kristóf szobra a Központi Városháza udvarán (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A szent kőszobra 1933-ban még megélte a 100. születésnapját, melyen ünnepséget is tartottak. Tizenegy évvel később azonban a történelem beteljesítette a régi Pest eme emlékének sorsát: Budapest ostroma alatt olyan súlyosan megsérült, hogy alig maradt belőle valami, mindössze két töredék: Szent Kristóf feje és a kis Jézus testének fej nélküli torzója, ezek a Kiscelli Múzeum raktárába kerültek, ahol hosszú évtizedeken át porosodtak.

A Szent Kristóf-szobor fejének restaurálás előtti állapota (Forrás: Agárdi Fanni)

A töredékek restaurálására 2016-ban kerülhetett sor a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékén. Agárdi Fanni doktorandusz a pestbuda.hu-nak elmondta, a szobortöredékeken a 2015-ös átvételkor főként plasztikai hiányokat állapított meg, például Szent Kristóf orra erősen sérült volt, szája és álla hiányzott, arca deformált, fülei hiányosak voltak.

A Kis Jézus alakját oldalán kitörések, s lábán is nagyobb hiányok jellemezték. Mindkét elemet vastag porréteg és földes szennyeződés borította, alatta gipszkéreggel. Érdekesség, hogy a töredékek tisztítása során sikerült nagyobb felületeken is festékrétegeket feltárni.

A Szent Kristóf-szobor megtisztított feje a restaurálás során (Forrás: Agárdi Fanni)

A restaurálást követően a Szent Kristóf-szobortöredékek 2018-ban a Kiscelli Múzeum állandó kiállításán kaptak helyet.

A Szent Kristóf-szobor fejének restaurálás utáni, kész állapota (Forrás: Agárdi Fanni)

XIX. századi dicső Váci utcai szereplése, utána a Városháza udvarán való „nyugállományának” évei, tragikus háborús sérülése, majd a teljes elfeledtetés évtizedei után Pest elmúlt két évszázadának megrendítő lenyomata ez a két nehéz kődarab, melyekben a restaurálásnak köszönhetően már jobban ráismerhetünk Szent Kristóf alakjára.

Nyitókép: Klösz György felvételének részlete: A Nagy Kristóf-ház és szobor 1895 körül (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó