2019. augusztus 15. 13:00

A XIX. században még a Margit híd megépítése után is természetesnek számított, hogy a fővárosiak hajóval közlekednek Pest és Buda között. Azonban 145 évvel ezelőtt az akkor még önálló település Újpestre is gőzöst indított az egyik hajózási társaság. Az igény olyan nagy volt erre a járatra, hogy az 1874. augusztusában üzembe állított hajó naponta többször is fordult, s mindig tömve volt utasokkal.

Írta: Domonkos Csaba

Az 1849-ben elkészült Lánchíd, majd az 1876-ban átadott Margit híd sem tudta kiszolgálni a dunai átkelés iránti igényt Budapesten, ezért a két part között több hajójárat is közlekedett. 145 évvel ezelőtt, 1874-ben egy több szempontból is különleges járat indult, de nem Buda és Pest között, hanem Buda és az akkor – és még sokáig – önálló Újpest között. A hajó tulajdonosa sem volt akárki, hanem az olasz királyi hadsereg nyugalmazott altábornagya.

Türr István olasz szabadsághős, altábornagy, aki magyar vállalkozóként hazája felemelkedésén munkálkodott (Fotó: Wikipedia)

Az új hajójáratot a Budapesti Csavargőzös Hajózási és Átkelési Rt. működtette, amelynek alapítója Türr István volt. Türr számtalan dologgal próbálkozott életében, fiatalkorában katonának állt, katonai pályafutását az olasz hadsereg altábornagyaként fejezte be, egyben mint Viktor Emánuel király szárnysegédje. Mindemellett volt tőzsdeügynök Londonban, de Ferdinand de Lesseps társaként a Szuezi, majd a gyakorlatilag magyar vállalkozásként megépült Korinthoszi csatorna építésében is jelentős szerepet vállalt. 

Türr csak a kiegyezés után tért haza. Addig, mivel az olasz forradalmi felkelésekben mindenütt élen járt Garibaldi hadsegédeként, Palermo kormányzójaként, az osztrák hatóságok szemében egyszerű katonaszökevény volt. Egyszer el is fogták, és halálra is ítélték, csak Viktória királynő közbenjárására – mivel magas rangú angol katonatisztként, feladata teljesítése közben fogták el az osztrákok – kegyelmet kapott. 

Itthon azonnal több közéleti feladatot vállalt, a külföldön szerzett tudását és jó kapcsolatait – a felesége III. Napóleon császár unokahúga volt – hazájában szerette volna hasznosítani, az ország fejlesztésére. A tábornok elsősorban Magyarországon is a csatornák kiépítését szorgalmazta, de a dunai átkelést biztosító hajózásba is beszállt a fent említett társasággal. 

Újpest látképe a Dunáról 1895-ben (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.059)


De miért is volt szükség átkelőhajókra az állandó hidak korában? A meglévő hidak nem voltak elégségesek. A Lánchidat 1870-ig üzemeltető Lánchíd Társaság is üzemeltetett átkelő csónakokat a Dunán, és a folyam legnagyobb hajózási társasága a Dunagőzhajózási Társaság (DGT, német rövidítése a DDSG) is működtetett hajókat a két part között 1861-től. Azonban ez sem volt elég. 

A budapesti Csavargőzös Átkelési és Hajózási Részvénytársaságot (CSÁV) Hochard Ferenc 1872-ben alapította Türr István aktív közreműködésével, mert megláttak egy piaci rést. A DGT ugyanis nagy hajókkal rendelkezett, amelyek hosszabb utakra voltak alkalmasak, gyakori rövid útvonalakat nem üzemeltetett. A CSÁV így kicsi, olcsó hajókkal indította el az átkelőjáratokat több ponton Pest és Buda között. A vállalat gyorsan sikeres lett, fénykorában, az 1880-as években évi 4 millió utast szállított. 

A cég új hajója az Újvidék pedig 1874. augusztusában új viszonylatot nyitott. A Nefelejcs című lap 1874. július 16-án így számolt be az új vállalkozásról: 


„[Budapest és Újpest közt] Türr tábornok „Ujvidék” nevű csavargőzőse rendes közlekedést indít e hó végétől.” 
Augusztus 16-án ugyane lap már így ír az elindított járatról: [A Budapest és Újpest] közt naponként többször megforduló „Újvidék“ csavargőzös tömve van mindig utazókkal. Különösen az esti órákban sokan használják föl az alkalmat, hogy egy kis kirándulást tegyenek Újpestre, s egyúttal friss levegőt szívjanak. A csavargőzösnek nagyon látogatott használása pedig az említett indokon kívül az által is magyarázható, hogy a viteldij csak harmincz krajczár, és ennek folytán esténkint annyian jelentkeznek a pénztárnál, hogy a forgalmat az Újvidék, melynek Türr István a tulajdonosa, egymaga nem is lesz képes egyhamar közvetíteni.”


Magáról a hajóról nem sokat tudunk. A Hajóregiszter.hu adatbázisa szerint a hajót 1874-ben építették Újpesten a Schoenichen Hermann-féle Hajógépgyár, Gép- és Kazánépítő Intézetben. 

A hajó hossza 30,80 méter volt, legnagyobb szélessége 4,57 méter, legnagyobb merülése 1,20 méter és a gőzgépe 48 lóerős volt. Újpest ekkor, sőt egészen az 1950-ig önálló település volt, amely a kiegyezés után a gyáriparnak a Váci út mellé települése miatt jelentős fejlődésen ment keresztül. A szárazföldön Pesttel igen jó közlekedési kapcsolata volt, 1866-tól már lóvasút járt Újpestre, amelyet 1896-ban váltott le a villamos. 

Azonban Budáról vagy Óbudáról már nehezebb volt elérni Újpestet, hiszen a legészakibb híd a Margit híd volt, ezért már az 1860-as években felmerült valamilyen kapcsolat, például hajóhíd építése Újpestnél. Ezért volt nagy jelentőségű az a kis hajó, amely 1874-től járt Újpestre. 

Nyitókép: Az Újvidékről nem maradt fenn kép, a nyitóképen egy jellegzetes csavargőzös, az Ó-Buda 1910-ben (Fotó: Fortepan)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó