2019. november 23. 10:00

Számos olyan utcája, tere van fővárosunknak, mely végső formáját a nagy 1838. évi árvíz után nyerte el. Ezek közé tartozik a IX. kerületi Ferenc tér is, mely 1839 óta szerepel a pesti térképeken, s mely az elmúlt 180 év alatt számos alkalommal kapott új arculatot. Volt, amikor a legszegényebbek élettere volt, máskor tankok szántották fel a földjét, hősök és ártatlan civilek vére borította a kövezetet. Manapság az egyik leghangulatosabb fővárosi térként tartják számon.

Írta: Gönczi Ambrus

Ferencváros középső része, a Soroksári út – Ferenc körút – Üllői út – Vágóhíd utca által határolt terület az 1830-as évek végéig egészen más képet mutatott, mint manapság. Az egyszintes, falusisas jellegű házak mögött kiskertek, szántóföldek, szőlőültetvények húzódtak, az állattenyésztés és növénytermesztés határozta meg az itt élők mindennapjait. Ennek az emlékét máig hordozzák az itteni utcanevek.

A Páva, Liliom, Bokréta, Viola utcák a helyi piacokra termelő régi franzstadtiakra emlékeztetnek. Az utcák közül fontosságát tekintve kiemelkedett a Ferencváros tengelyét is jelentő Fő utca, mely a mai Kinizsi utcát kötötte össze a városárokkal (a mai Haller utcával). A párhuzamos és merőleges utcákban a vályogból vagy földből emelt lakóházakat annyira sűrűn építették egymás mellé, amennyire csak a már említett kertek, ültetvények engedték.

172578_ferenc_ter_nyito.jpg (1200×648)

A Ferenc tér napjainkban (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

1838 márciusában a főváros történetének addigi legnagyobb katasztrófája következett be. A jeges árvíz a Csepel-sziget felől visszacsapva elöntötte Budát, Óbudát és Pestet. A tragédia következményeként Ferencváros jelentős része elpusztult, a Fő utcától jobbra és balra elhelyezkedő területek szinte minden egyes épülete megsemmisült.

Az újjáépítés gyorsan megindult, hamarosan gátrendszer védte a Soroksári út mentét a mai Haller utca vonaláig, onnan pedig egészen a Nagyvárad térig. 1838 novemberében már építési szabályzat rendelkezett arról, milyen anyagból (kőből és téglából) emelhetnek házakat a Rákos-árkon belüli területen, hány emeletes lehet egy lakóház, az első emelet honnan indulhat, s a mérnökök arra is vigyáztak, hogy a régebbi, sűrű beépítést terek kialakításával bontsák meg. 12 házhely területén alakult ki így a Ferenc tér, melyet ezután három utca: a Ferenc, a Bokréta és a Fő utca felől lehetett megközelíteni.

Az 1838. évi árvíz után térképeken ugyan még név nélkül, de már szerepel a Ferenc tér 
Szabályozási terv részlete 1840-ből (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A tér már névvel szerepel Halácsy János 1872-es térképén (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A tér egyes oldalain először ismét egyszintes házak épültek, de az 1860-as években jelentősen megváltozott a helyzet. A közeli Üllői és Soroksári út mentén vegyigyárakat, húsipari üzemeket és hatalmas gőzmalmokat alapítottak, ahová egyre nagyobb számban érkeztek a szakképzett és szakképzetlen munkások.

Természetes módon, ahol munkát találtak, ott kerestek családjuk számára lakást is. A Ferenc tér és környéke gyorsan a kor ingatlanhasznosítóinak érdeklődését is felkeltette, s az egyszintes házakat sok helyen emeletes bérkaszárnyák váltották fel. Itt az elsődleges szempont az volt, hogy a kis alapterületű lakásokban minél több ember kapjon szálláshelyet. Az a családfenntartó, aki egy-két heti lakbérrel elmaradt, nagyon gyorsan a kilakoltatás sorsára jutott.  

Ezt a nehezen kiszámítható életet élte József Áron szappanfőző mester és családja is. Ebbe a családba született 1905. április 11-én a magyar irodalom óriása, József Attila. Ugyan szülőháza a Gát utca 3. szám alatt található, de 1920-ig, amikor édesanyja halálát követően testvéreivel Makai Ödön Lovag utcai lakásába költözött, a Ferenc tér és közvetlen környéke volt a lakóhelye. A Gát utcában, a Márton utcában, a Bokréta utcában vagy éppen a Thaly Kálmán utcában összesen több, mint két tucat helyen lakott édesanyjával és nővéreivel.

A Ferenc tér 5. alatt egy jövendőmondással foglalkozó vajákos asszony fogadta be őket 1910-ben néhány hónapra, de a Ferenc tér volt az a hely, ahol gyermekkorának leghosszabb idejét töltötte. A 11. szám alatt ház harmadik emeletén majdnem négy évig éltek.

A Ferenc tér – Bokréta utca sarka egy 1910 körüli képeslapon (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Ferenc tér a Nagykörút felé nézve, 1910 körül (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Ferenc téren 1912-től már mozi is működött, mely mintegy 100 fős nézőterével a főváros legkisebb filmszínháza volt a két világháború közötti időszakban. Itt is gyakori vendég volt Attila, illetve dehogy vendég, hanem kisegítő, amikor édesanyja takarította a helyet, idősebbik nővére, Jolán jegyszedő, fiatalabb nővére, Etelka pedig cukorkaárus volt. Az ő munkájukat segítette Attila, de vizet is kínált a vendégeknek, ha igény volt rá.

Dolgoztak ők a közeli Világ Mozgóban és a Tátra Moziban is (előbbi a Mester utcában, utóbbi az Üllői úton működött), sokszor iskola helyett is inkább a némafilmeket, a szerelmes vagy kalandos cselekményű mozikat nézte Attila. Gyermekkorának egyik furcsa, kitörölhetetlen élménye is a Ferenc térhez kötötte. Már a 11. szám alatt laktak, amikor valahonnan Pőcze Borbála egy fiatal tyúkot szerzett, melyet a lakásban tartottak, hogy legalább friss tojással a gyomrukban kezdhessék a mindennapokat.

A tyúkot persze legeltetni is kellett a téren, s ezt a feladatot sokszor Attila kapta. A környékbeli fiúk természetesen nem hagyták szó nélkül a dolgot, a spárgán sétáltatott tyúk miatt kinevették, kicsúfolták. A fiú úgy döntött, megszabadul az állattól, de hiába. Akárhányszor megpróbálta elhagyni valahol, a szegény jószág, amint az egy igazi háziállathoz illik, hazatipegett és megkereste a gazdáját.

Évtizedekkel később, a pszichoanalízishez készült Szabad ötletek jegyzékében a költő a tyúk legeltetését, mint magányának, kirekesztettségének egyik gyermekkori példáját örökítette meg.

A Ferenc tér 11. felújítás előtt, 2004-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A lakás, ahol József Attila négy évig lakott. A fotó a ház felújítása előtt, 2004-ben készült (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A tér az 1910-es és 1950-es évek között keveset változott, szegény munkáscsaládok töltötték itt szabadidejüket, a fák árnyékában általában kártya- és sakkpartik zajlottak, a sarki mozi az 1940-es évektől már nem üzemelt. Október elején, a Ferenc napi búcsúk alkalmával mutatványosok és mézeskalácsárusok lepték el a helyet, cigányzenészek és vásározók próbálták szórakoztatni a környék lakosságát.

A tér 1950 körül, a kép bal felső sarkában a Berzenczey utca torkolata látszik (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

1956 októberében, nem sokkal a már említett búcsút követően a tér különösen fontos szerepet kapott. A forradalom kitörését követően hamarosan fegyveres felkelők vették birtokba a Ferenc tér 15. szám alatti rendőrőrsöt. A Berzenczey utca, Tompa utca, Bokréta utca, Balázs Béla utca felől érkező szovjet páncélozott járművek közül többet megsemmisítettek a Wagner István vezette csoport egységei, majd az október 30-án bejelentett tűzszünet idején biztosították a környék lakosságának nyugalmát és élelmiszerrel való ellátását.

A harcokban elesett forradalmárok és ártatlan civilek a téren kaptak ideiglenes sírhantokat, melyeket a középen kialakított út mellett kétoldalt helyeztek el. November 4-én ismét fegyverropogástól volt hangos a Ferenc tér, három napig folyt itt, és a közeli utcákban az elkeseredett harc, újabb és újabb áldozatokat követelve.

Sírok a Ferenc téren 1956 őszén (Fotó: Fortepan)

A Ferenc tér az 1960-as évek elején (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A szabadságharc leverését követően a sírokat felszámolták és eltüntették a harcok nyomait. A tér egyik végén óvoda épült, időnként kisebb felújításokat is eszközöltek: az 1970-es években játszóteret építettek az egyik oldalon és egy emlékoszlopot is felavattak, mely Somogy megye ajándékaként jutott el a IX. kerületbe.

A rendszerváltozás után először lassan, majd egyre gyorsabban látványos változások tanúi lehettek az itt élők. A középső-ferencvárosi tömbrehabilitáció eredményeként (mely1986-ban kezdődött, majd kisebb szünet után 1992 óta tart) a téren álló többemeletes házak megújultak, a foghíjtelkeken modern lakóépületek emelkedtek, s egy szálloda is felépült.

A térrendezés a 2000-es években kapott lendületet, és több ütemben egy futópályával, játszóterekkel, díszkúttal, az 1895-ből fennmaradt és az eredeti tervek alapján felújított nyilvános WC-vel, s talán ami a legfontosabb: sok fával, bokorral és gondozott zöld területtel rendelkező közterület várja a kikapcsolódni vágyó lakókat. A díszítésre, csinosításra mindig akad hely, ennek szellemében avattak idén egy József Attila-szobrot (Pintér Attila alkotását) is.

A költőóriás bizonyára elcsodálkozna, ha gyermekkorának egyik legfontosabb helyét, a Ferenc teret ma meglátná. A babakocsikat toló kismamák, a fák alatt nyári hétvégenként komolyzenei koncertet hallgatók vagy a sakkozáshoz kialakított asztaloknál ülők remélhetőleg sosem szorulnak már arra, hogy valahonnan egy tyúkot szerezzenek és azt a téren legeltessék.

Nyitókép: A Ferenc tér – Bokréta utca sarka egy 1910 körüli képeslapon (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó