Írta: Halász Csilla

2020. június 20. 09:00

Sosem fogjuk megtudni, pontosan hány építésznek a fantáziájában született meg az a gondolat, hogy ő lehetne a budavári palota tervezője. A Közmunkatanács tagjainál, az építési bizottságnál és magasabb körökben is próbáltak összeköttetéseket találni, ajánlásokat szerezni azok, akik Ybl Miklós halála után éreztek magukban elhivatást a már megkezdett munka folytatására. Végül Hauszmann Alajos kapta a megbízást, aki csendben várta a döntést, még csak a családjának sem árulta el, hogy ő a jelölt.

Amikor a nagy tekintélyű és mindenki által elismert Ybl Miklós egy rövid lefolyású betegségben 77 éves korában, 1891-ben váratlanul meghalt, egy olyan jelentős munka marad félbe utána, alig megkezdett állapotban, mint a budavári királyi palota bővítése. Korábban mindenki számára magától értetődő volt, hogy ezt a nagyszabású feladatot csak a legbefolyásosabb, megkérdőjelezhetetlenül a legnagyobb tehetségűnek és munkabírásúnak tartott építész végezheti, azaz Ybl Miklós. De ki jöhet utána? Ki léphet a nyomba? – ez volt a fő kérdés, mindjárt a halála után.

A Hauszmann Alajos által tervezett királyi palota (ma Budavári Palota) a Duna felől 1935-ben (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Rang és rajongás

Hogy ez valódi dilemmaként merülhetett fel, azt kiválóan szemlélteti az a fényes ünnepség, amelyet munkatársai, tanítványai szerveztek Ybl Miklós 50. építészi jubileumára, 1882-ben (a mester 18 éves korától számítva a kezdeteket). Megteltek a Pesti Vigadó díszes termei miniszterekkel, államtitkárokkal, parlamenti képviselőkkel, múzeumigazgatókkal, egyetemi rektorokkal, írókkal, művészekkel, a korabeli értelmiség színe-javával, Tisza Kálmán miniszterelnök is csak a betegsége miatt nem tudta tiszteletét tenni.

A királyi palota nyugati homlokzata, a  krisztinavárosi szárny 1900​-ban. Ybl Miklós tervezte e szárnyat, de halála miatt Hauszmann Alajos építette fel – a saját elképzelése szerint átalakítva (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Mégsem a grófok és a felsőházi tagok jelen lévő nagy száma mutatta meg Ybl Miklós valódi megbecsültségét, elismertségét, hanem az olyan, már-már megható felajánlások, hogy a tiszteletére szervezett fényes ünnepség esti világításához a fővárosi gáztársulat ingyen szolgáltatta aznap a gázt a lámpákba. S persze olyasmi is ritkán fordul elő, hogy valakinek életében szobrot állítanak, mint tették ezt azon az estén a Pesti Vigadóban, amikor is a pazar ünnepség keretében az épületben felavatták a mester mellszobrát.

Kétségbevonhatatlan tekintélyét mutatja, hogy a király 1883-ban Bécsbe rendelte, hogy vele a palota bővítéséről egyeztessen. Amikor pedig Ferenc József 1884. szeptember 27-én este megérkezett az akkor elkészült Operaház nyitóünnepségére és díszelőadására, természetes volt, hogy a tervező Ybl Miklós a miniszterelnök társaságában fogadja a királyt. Az uralkodó és az építész kiváló viszonyát mutatta, hogy Ferenc József  mint régi ismerősével fogott kezet Ybllel, és a hogyléte felől tudakozódott, miközben a többieket, köztük az építési bizottság tagjait, csak a szokásos protokoll szerint üdvözölte.

A királyi palota a Duna felől Ybl Miklós tervén. Nem ez a megoldás valósult meg (Forrás: Az Épitési Ipar, 1886.,10. évfolyam, 1/470-52/521. szám)

Ezt a rangot és rajongást kellett volna valahogyan megközelítenie annak, aki elnyeri a palota tervezésének, továbbépítésének lehetőségét. De volt itt még egy fontos szempont. Ybl a nemzeti öntudat fejlődésének felfelé ívelő korszakában távozott, amikor hatalmas reménnyel, önbizalommal és lelkesedéssel építették az országot az erre hivatottak, nem csak kőből és malterból, de lélekből és össznemzeti akaratból, vagyis valódi és jelképes értelemben is.

A Hauszmann Alajos által felépített királyi palota középrésze a kupolával a Hunyadi udvarból fotózva, balra az új ünnepi terem, jobbra Mátyás kútja 1912-ben  (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Budapest volt ennek a lelkesedésnek a húzóereje, s példa más városok számára. A palota új tervezőjének tehát olyan személyiségnek kellett lennie, aki képes a nemzeti eszme és a magyar érdekek képviseletére, és az építésztársadalmon belül kivívott rangjával változatlanul fenn tudja tartani az építészek és építkezők jövőbe vetett bizakodását.

Soha vissza nem térő lehetőség

Ybl halálakor alig 24 év telt el a kiegyezés után, születőben volt a világváros Budapest, az Andrássy utat ekkor már paloták sora díszítette, elkészült az Operaház és a Szent István-bazilika, a Nagykörút kijelölt nyomvonalán egymás után nőttek ki a földből a díszes házak, épülőfélben volt a Tömő téren az Országház, számtalan csodálatos épület díszítette a nemzet központját, és a munka tehetséges építészgenerációk sorát nevelte ki. Mégis: 1891 januárjában senki nem merte volna határozottan kijelenteni, hogy ki a leginkább érdemesült szaktekintély annak a feladatnak a folytatására, amely a nagy mester halála miatt félbeszakadt.

 

A királyi palota főkapuja 1900-ban, még az oroszlánok nélkül. Balra a királyi kápolna ablaka, a kapun túl az Oroszlános udvar (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

A befolyásos előd végleges eltávozása ugyanakkor sokak képzeletében életük soha vissza nem térő nagy lehetőségeként jelent meg, mert gondoljunk bele: ki nem szeretne a saját életrajzában olyan kitételt olvasni, miszerint nevéhez fűződik az ország első számú épületének, a királyi palotának a megtervezése és felépítése? Nem csoda hát, hogy sokan összeköttetéseket kezdtek keresni a feladat elnyerésérért, ki a miniszterelnökség ilyen-olyan rangú munkatársainál, ki a Közmunkatanácsnál, netán annak vezetőjénél, Podmaniczky Frigyesnél, ki a budai Vár építési bizottságánál vagy egyenesen a főudvarmesternél próbálkozott.
 

A királyi palota Hauszmannn Alajos által tervezett Duna felőli, keleti homlokzata 1900-ban (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Sosem fogjuk megtudni, hány építésznek a fantáziájában született meg az a gondolat, hogy ő lehetne a budai királyi rezidencia tervezője, néhány névvel azonban találkozhatunk Hauszmann Alajos naplójában. Az ő értesülései szerint az önként jelentkezők között volt többek között Bukovics Gyula, Lechner Ödön, Petschacher Gusztáv, Pártos Gyula, Schmal Henrik is, de hogy a felsorolás végére odaírt „stb.” alatt még kiket kell érteni, az már örökre homályban marad.

Ilyen körülmények között kereste fel Hauszmann Alajos építészt 1891 elején a modern világvárossá növekvő Budapest egyik legtekintélyesebb szakembere, Országh Sándor. Bár parlamenti képviselő is volt, nem ebben a minőségében érkezett, hanem inkább mint a befolyásos Közmunkatanács osztályvezetője és a királyi palota építési bizottságának előadója. Az elismert városrendezési szakember, aki ekkorra már könyvet is írt Budapest középítkezéseiről, azt mesélte el a Műegyetem sokak által tisztelt professzorának, hogy a nemrég elhunyt Ybl Miklós, aki után hátramaradt a királyi palota megépítésének nagy öröksége, egy alkalommal kifejtette, hogy halála után csak Hauszmannra bízná épületeinek folytatását.

Hauszmann Alajos portréja (Forrás: omikk.bme.hu)

Hauszmann Alajos maga – mint a naplójában is olvasható – ennek az Ybl-féle megjegyzésnek tulajdonítja, hogy a sok önként jelentkező helyett végül ő kapta meg az ország legrangosabb megbízatását. Podmaniczky Frigyes, az építési bizottság elnöke, a bizottság egyhangú hozzájárulásával őt terjesztette fel a miniszterelnökhöz Ybl utódául.

A már említett Országh Sándor ezt is megsúgta ugyan előre Hauszmannak, de ő senkinek sem beszélt róla, még a családja előtt is titkolta. Csendben és bölcsen várta a döntést.

A királyi palota keleti, Duna felőli homlokzatának középrésze a Habsburg-lépcsővel, 1920-as  évek (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Ő maga ekkorra már számtalan épületet tervezett a Kárpát-medencében, lakóházakat, templomokat, kastélyokat, iskolákat, kórházakat, bankokat, egyetemi épületeket, törvényszéki palotát, s 23 éve oktatott a Műegyetemen, így keze alól került ki a világváros felépítésében közreműködő tervezők jelentős része.

Ybl Miklós benne látta meg tehát a lehetőséget, ám az elismerés kölcsönös volt: Hauszmann kiváló férfiúnak, a haza egyik úttörő építészének nevezte elődjét, aki kitűnt őszinte jellemével és jószívűségével is – véleménye hátrahagyott naplójegyzeteiben is olvasható.

A Mária Terézia-féle palotaszárnyban található régi díszterem átalakítva, bővítve, 1912-ben (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

A Hauszmann Alajos által tervezett szárnyban a  királyi palota bálterme 1926-ban (Fotó: Hungaricana/Csiky Fotó)

A büffet-galeria a Dunára néző oldalon, az újonnan épült szárnyban 1912-ben (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Földszinti előcsarnok 1912-ben (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Királyi megbízás

A szokatlan szóbeli végrendeletnek megfelelően végül valóban Hauszmann Alajos nyerte el a megbízást.

Ybl Miklós temetése 1891 januárjában volt, Hauszmann pedig márciusban vette kézhez a miniszterelnöki értesítést arról, hogy „Őfelsége, Ferenc József a királyi Vár építésvezetőjének nevezte ki”. Első útja e minőségében a miniszterelnökhöz, Szapáry Gyulához vezetett, akihez audienciára ment, a feladatokat átbeszélni.

Válságos korszaka volt ez a palota tervezgetésének, hiszen két évvel azelőtt hunyt el Rudolf trónörökös, így többen azon az állásponton voltak, hogy e tragikus esemény miatt újra kell gondolni, szükség van-e egyáltalán az építkezésre, hiszen az új krisztinavárosi szárny, amelynek terveit Ybl elkészítette, a trónörökös párnak épült volna. Ez is szóba került a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen.

Ebédlő a főhercegi lakosztályban 1912-ben (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Ezzel azonban nem ért véget az audienciák sora, mert Hauszmannak a főudvarmestert, Hohenlohe herceget is fel kellett keresnie, aki e szavakkal fogadta: „Örülök, hogy csak most ismertem meg, s hogy nem igyekezett protekciómat kikényszeríteni, mint számos kollégája” – olvashatjuk Hauszmann visszaemlékezéseiben.

Hauszmann ezt követően magával a királlyal is találkozott, s mikor megköszönte neki a megbízást, Ferenc József azt válaszolta, hogy teljes megnyugvással bízza rá a királyi vár építését, mert eddig is elég bizonyítékát adta a tehetségének. A király azt is kifejtette: biztos benne, hogy ezt a munkát is az ő megelégedésére fogja elvégezni.

 

Hauszmann Alajos két nagy uralkodónknak, Szent Istvánnak és Mátyásnak építtetett dísztermet a palotában. A képen a Mátyás király-terem 1912-ben (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Hauszmann Alajos ekkor még nem tudhatta, mit vállal magára, eszébe sem jutott, hogy e napon közel 15 esztendőre kötelezte el magát. Ennyi időt vett ugyanis igénybe a budavári királyi palota megtervezése, felépítése, feldíszítése és berendezése.

Keresve sem lehetett volna nála jobb szakembert választani a feladatra. Lépésről lépésre, kiváló diplomáciai érzékkel és nagyszerű tárgyalási technikával érte el, hogy a királyi palota építése során a magyar érdekek a legmesszebbmenőkig érvényesüljenek, mindemellett saját nagyívű elképzeléseit az udvari kamarával vívott küzdelmei ellenére is meg tudta valósítani. Mégpedig úgy, hogy a magyar művészek különleges és egyedi megbízásokhoz jussanak a palota díszítésekor, fejlesztve ezzel az egész magyar művészeti életet.

Hauszmann Alajos érvényesíteni tudta a magyar érdekeket, így kerülhetett a kupola tetejére a Szent Korona  (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Az 1867-es kiegyezés után arról szóltak a palota bővítéséről ábrándozó újságcikkek, hogy a magyarok nosztalgiával gondolnak vissza Mátyás korára, az akkori fényes budavári palotára, s titokban azt remélik, hogy egyszer még visszatérhet a régi dicsőség. Hauszmann Alajos beteljesítette a nemzet álmát: sikerült felépítenie Európa egyik legszebb királyi palotáját. A gyönyörű mesterműnek csodájára járt a világ, éppen úgy, mint a középkorban, amikor az a mondás járta: Kerek Európának három város a gyöngye, Velence a vizeken, Buda a hegyen, a síkon Firenze.

Nyitókép: A királyi palota bálterme a Hauszmann Alajos által tervezett szárnyban, 1912-ben (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Hauszmann Alajosnak szeretnék egészalakos szobrot állítani, szemben az Ybl szobrával, a Várkert szimmetriatengelyét figyelembe véve. Talapzatának mintául az Ybl Miklós szobra szolgálna. Nagy Zsolt


Nagyon remélem, még a rekonstrukció megvalósul! A háborúban megsérült, kommunizmusban lecsupaszított palotát sokan szeretnénk régi pompájában látni!



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó