Írta: Andrássy Dorottya

2020. július 24. 10:00

Idén különösen aktuális A Várnegyed ostroma című, megrendítő és sokkoló személyes történeteket is felelevenítő kötet, amely Budapest fennállásának talán legnehezebb időszakát mutatja be, az I. kerületre fókuszálva. A főváros ostroma ugyanis 1945-ben, azaz 75 évvel ezelőtt fejeződött be.

A Vár és környéke különösen ki volt téve a II. világháború végi harcoknak, hiszen itt volt a védelem központja, a német és szövetséges védők itt tartottak ki legtovább Budapest 52 napos ostroma alatt, 1944-1945-ben. Ezeknek a nehéz napoknak a bemutatására vállalkozott A Várnegyed ostroma című, 2018-ban megjelent, tizenegy szerző által írt kötet, amely az eddigi talán legátfogóbb munka ebben a témában.

Az I. kerületben rengeteg emberéletet követelt ez az időszak, tekintve, hogy a Vár környékén számos lakóház áll, amelyek  alatt közismerten barlangrendszer húzódik, így sokan vidékről is ide menekültek, védelmet remélve. Ráadásul az év végi ünnepek idejére sok várbéli lakóhoz rokonok vagy ismerősök látogattak, így az átlagosnál több embernek kellett itt hirtelen menedéket találnia.

A könyvből kiderül, hogy senki sem nem számított ilyen hosszú ostromra, kellő védelem a budai oldalon nem volt kiépítve, és a szovjet csapatok felbukkanása is váratlan volt. Így például a lakók nem halmoztak fel elég élelmiszert, ami az utolsó hetekben sokak számára végzetesnek bizonyult.

A könyv történeti áttekintéssel kezdődik, az első fejezet bemutatja az 1944. december 24. és 1945. február 13. közötti eseményeket napokra lebontva, a lehető legtöbb adatot szolgáltatva. Ez nagyon hasznos az olvasó számára, hiszen ez a tér- és időbeli elhelyezés kellő háttérinformációt nyújt a katonai csapatok mozgásáról vagy az ostromlott épületekről, amelyekről a későbbi fejezetekben még olvashatunk.

A Várnegyed ostroma című könyv (Fotó: pestbuda.hu)

A Mihályi Balázs, Tóth Gábor és Tulok Péter szerkesztésében megjelent könyvben a szerkesztők mellett Buzinkay Géza, Deáky Zita, Kalakán László, Kulich Julianna, Martí Tibor, Punka György, Rohánszky Mihály és Szabó Balázs történészek és szakértők tanulmányai kaptak helyet. A kötet tizennégy fejezetében minden olyan fontos témával foglalkoznak, amelyek az ostrom 52 napjának teljeskörű bemutatásához kapcsolódnak.

Ilyen például az akkor Budapesten maradt diplomaták helyzete és tevékenységük bemutatása vagy a budapesti légihíd története, amely a légi összeköttetést jelentette és egy ideig a túlélést biztosító ellátmányt – élelmiszer, fegyverek – szállítását tette lehetővé. A február 11–13. közötti kitörésnek, aminek célja a mintegy 18 ezer főből álló német és magyar védőknek a Várból a német vonalig tartó eljutása volt, két fejezetet szenteltek.

Az egyik a történetét mutatja be, egy másik az elfogott katonákkal, a kihallgatások jegyzőkönyveivel foglalkozik, ezek közül többet eredetiben is olvashatunk. A Vár alatti barlang- és pincerendszerben berendezett Sziklakórházat is bemutatják a könyvben: egy fejezet a történetét tárgyalja, és leírást ad magáról a helyszínről, a kiépüléséről, a felszereltségéről, térképpel és fényképekkel ellátva. Egy másik fejezetben a kórház  ostrom alatti fontos szerepét, a barlangból való kialakítás előnyeit ismerhetjük meg.

Egy teljes fejezet szól a várbéli egészségügyi helyzetről, amelyben sokszor sokkolóan nyers idézetekkel elevenítik fel az akkori állapotokat. A természetes barlangi üreges kialakításnak védelmi, légvédelmi szempontból rengeteg előnye volt, de a sebesültek nagy száma miatt sok beteg a folyosókra kényszerült, ami nem szellőzött kellően. A gyógyszerhiányhoz társultak a higiéniai nehézségek, a helyzet pedig súlyosbodott a szovjetek bejövetelekor, akik az áram- és a vízellátást teljesen tönkretették. Ilyen körülmények között kellett műtéteket végeznie a személyzetnek, és megtörtént, hogy a műtőasztalon fekvő beteg felett párbajozott az operáció közben berontó két orosz katona.

A Budavári Önkormányzat és a Litea Könyvesbolt által közösen megjelentetett 2018-as kötet nagyszerűsége abban rejlik, hogy az ott élők szemszögéből eleveníti fel ezeket a nehéz napokat. A személyes történetek, az emlékezet erőteljes hangsúlyt kaptak, ezt különösen jól szemlélteti az Úri utca 19. szám alatti lakóházat és a Ruszwurm cukrászdát bemutató vagy a Menekülés Budapestről című fejezet. Ezeken keresztül át tudjuk élni az ott élő családok mindennapi problémáit, a pincékben hetekig elzártan lévők kilátástalanságát, a kétségbeesett küzdelmet a vízért vagy az élhetőbb környezetért való harcot.

Érdemes elolvasni Illyés Gyula 10 pontból álló szabályzatát, amit a budai házuk alagsorába behúzódókhoz írt az emberi méltóság megtartása és a könnyebb túlélés érdekében. A szerzők nem kerülték ki a halál nehéz témáját sem, az I. kerületi lakókat ért veszteségekről, a temetés nehézségeiről, a gyász mindennapos megéléséről is nagyon pontos képet kapunk.

Az idézetek és a visszaemlékezések jelentik ennek a könyvnek a különlegességét. A mellékletben összegyűjtött plakátokat és fényképeket akár külön is érdemes fellapozni. A fejezetek olvasmányos stílusa, a témák sokszínűsége azonnal magával ragadja még a történelem iránt nem kifejezetten érdeklődőket is, ugyanakkor az alapos kutatások a korszak ismerőinek is új információkat nyújtanak.

Nyitókép: A Várnegyed ostroma című könyv borítója (Fotó: pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó