Írta: Flier Gergely

2020. szeptember 9. 09:00

Az 1896-os nagy millennium után 1907-ben ismét millenniumot ünnepelt az ország: honfoglaló nagyfejedelmünk, Árpád halálának ezredik évfordulóját. Erre az évre esett az akkori uralkodó, Ferenc József negyvenéves uralkodói jubileuma is, és az ennek emléket állító törvény mondta ki, hogy újból fel kell építeni azt a templomot, melyet egykor Szent István király Óbuda határában Árpád fejedelem temetési helye fölé emelt. A templom építésére Schulek Frigyes kapott megbízást.

Árpád fejedelem temetkezési helyének problémája a történettudomány megoldatlan kérdései közé tartozik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy Óbudán, illetve annak térségében volt a sírhely, melynek földrajzi elhelyezkedését Anonymus Gesta Hungarorumának erre vonatkozó sorai úgy határozzák meg, hogy Árpád fejedelmet egy patak forrása felett temették el, ahonnan ez a patak kőmederben folyt „Attila király városába”. A névtelen jegyző ehhez még hozzáteszi, hogy a magyarok megtérése után azon a helyen Szűz Mária tiszteletére egy Fehérnek nevezett templomot emeltek.

A XIX. század második felében valószínűleg az Árpád fejedelem sírja fölé emelt középkori Fehéregyháza romjait találták meg Óbudán (Forrás: Vasárnapi Ujság 1880. június 13.)

Amikor 1907-ben elérkezett Árpád halálának ezeréves évfordulója, már jó ideje ismert és feltárt volt egy templomrom Óbuda területén, melyet az akkori kutatók azonosítottak Árpád Anonymus által meghatározott nyughelyével, Fehértemplommal vagy Fehéregyházával. A rom egy pálos rendi kolostortemplom maradványa volt a Bécsi út és a Vörösvári út találkozásához közel, az egykori, XIX. században alapított Victoria téglagyár közelében.

Márpedig Fehéregyházáról tudjuk, hogy Mátyás király pálos kolostort alapított mellé. Ezt a romot 1869-es megtalálása után Andrássy Gyula miniszterelnök, sőt maga Ferenc József is felkereste. Bár Árpád fejedelem földi maradványai nem kerültek elő, ekkoriban úgy vélték, megoldódott a magyar nemzeti emlékezet és hazafiúi kegyelet szempontjából kulcsfontosságú hely meghatározásának problémája.

Az 1907-es Árpád-emlékévvel egybeesett Ferenc József negyvenéves uralkodói jubileuma, az ennek alkalmából hozott 1907. évi XXVIII. törvénycik pedig kimondta, hogy az Árpád nyughelyén állt egykori templomot újjá kell építeni. Hogy egészen pontosan hol, az talán nem volt elsődleges szempont.

Az emlékhely megjelölésének vágya igen erős volt a nemzetben, a helyszín meghatározását ezért nem is kizárólag tudományos szempontok vezethették. Ezt egy Wekerle Sándorról fennmaradt anekdota is megerősíti, mely szerint amikor a miniszterelnöktől a templomépítésre 600.000 koronát ítélő Ferenc József megkérdezte, hogy tulajdonképpen hol is van Árpád sírja, ahol majd az Árpád-emléktemplom felépül, Wekerle azt válaszolta: ,,Árpád ott lesz eltemetve, ahol Felséged parancsolja".

Az Árpád-emlékhely tervének 1912-ben készített helyszínrajza a BTM Kiscelli Múzeum gyűjteményéből. A kép bal alsó sarkában a Vörösvári út és Bécsi út találkozása segít elképzelni az emlékhely tervezett helyszínét

Mindazonáltal a középkori pálos rendi építészet tekintélyes modernkori kutatója, Guzsik Tamás szerint is az óbudai romok valóban Fehéregyháza maradványai voltak. A múlt idő sajnos arra utal, hogy a Némethy Lajos, Tholt Titusz, Henszlmann Imre és Foerk Ernő által feltárt maradványok a feltárást követően megsemmisültek. 

Az Árpád-emléktemplom megépítését azonban a romok pusztulása nem befolyásolta. A középkori templom újjáépítése alatt teljesen új templom építését értették a törvényhozók, de azt viszont a középkor szellemében, illetve a kor stílusirányzata, a historizmus jegyében képzelték el. Schulek Frigyes neve szinte magától értetődően következik itt, ugyanis az Árpád-emléktemplom és emlékhely tervezésével a már idős mestert bízták meg.

Schulek pályáját végigkísérték a középkori reminiszcenciák, restaurált, újjáépített valódi középkori templomokat, és megalkotott neoromán és neogótikus, a középkor szellemét megidéző épületeket. Pályája tehát garancia volt az Árpád fejedelemhez méltó emlékhely megépítésére.

Schulek Frigyes: az óbudai Árpád emléktemplom homlokzatának terve (Forrás: BTM Kiscelli Múzeum - Újkori Várostörténeti Gyűjtemény)

Az 1907-ben elhatározott nagy terv megvalósítása el is kezdődött, de igen lassan haladt. Közbejött az első világháború is, ami nyilvánvalóan kedvezőtlen hatással volt az efféle beruházásokra. Ha fellapozzuk a Magyarország című napilap 1916-os évfolyamát, a szeptember 22-i számban részletes leírást találunk a tervezett emlékhelyről: „A székesfővárosi közmunkák tanácsa jelentése szerint az emlékmű létesítésével kapcsolatos kérdések már tisztázódtak” – írja a lap. „A szükséges kisajátításokat a közmunkatanács bonyolítja le, míg az emlékmű megalkotásával Schulek Frigyest, a kiváló építészt bízták meg.”  

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának műszaki osztályára hivatkozva a Magyarország cikke részletesen bemutatja a szabályozási tervet, eszerint az emlékmű tervezett helyszíne a Bécsi út és az ekkoriban még meglévő táborhegyi temető vagy más néven óbudai Öreg temető melletti nagy árok között volt. A terv szerint a Bécsi útról egy szerpentin út vezetett volna fel a Táborhegyre, és ott, ahol a Bécsi út felett mintegy harminc méterrel állt volna a templom, illetve a cikk szavaival „templomszerű emlékmű”, egy nagy területű liget közepén.

Az emlékhely része lett volna egy Hét vezér emlékmű is, a hét vezért jelképező egy-egy obeliszkkel, melyek közül hat kisebb, kilenc méter magas, míg egy, az Árpád alakját jelképező nagyobb, tizennyolc méter magas lett volna. A köralaprajzú emlékmű hat kisebb obeliszkje körbevette volna a közülük kimagasló központi obeliszket.

Az obeliszkek fölötti részen, északabbra, egy bástyával megerősített fennsíkon épült volna fel a Schulek által tervezett román stílusú templom, kilátóval és egy úgynevezett őrházzal.

Mivel az Árpád fejedelem sírhelyének közelében lévő, Anonymus által említett forrást az ezen a helyen lévő forrással, az akkor itt működő Rádl malom for­rásával azonosították, e fölé a forrás fölé díszkutat terveztek emelni.

A végső tervváltozat szerint, melyet sajtóközlések szerint Schulek Frigyes gipszmodellben is elkészíttetett, a templom maga centrális alaprajzú, oldalkápolnákkal körbevett épület lett volna. Schulek igyekezett a IX., és X. század templomépítészetét megidéző épületet tervezni. Stílusát tekintve az Árpád-emléktemplom Schulek megvalósult épületei közül talán leginkább a Halászbástyával, és a szegedi Dómmal lett volna rokon. Hatalmas toronyként magasodó központi kupoláját 31 méteres magasságban koronázta volna a kereszt.

Az Árpád-emléktemplom képe délről Schulek 1912-ben készült látványtervén (Forrás: BTM Kiscelli Múzeum - Újkori Várostörténeti Gyűjtemény)

Forster Gyula a Magyar  Tudományos Akadémia 1922 március 22-ei ülésén felolvasott, Schulekről szóló a megemlékezésében is kitért az Árpád-emléktemplom tervére: „[Schulek Frigyes] a megbízatásnak nagy lelkesedéssel felelt meg és a tervet és költségvetést bemutatta. A bizottság a feladat megoldását rendkívül sikerültnek és a tervet a mester kitűnő alkotásának találta, melynek kivitele iránt javaslatát a miniszterelnöknek bemutatta, ki a javaslatot elfogadta. A munkálatok biztosítása és végrehajtása iránt az árlejtés is megtartatott és ennek eredménye lehetővé tette volna az építkezés megkezdését, ha közbe nem jő a világháború. Sajnálatos, hogy ebben az esetben is, mint az Erzsébet királyné-emléknél, a hely kijelölésére nézve felmerült ellentétes nézetek miatt az előzetes tárgyalások elhúzódása a helyrendezési és építési munkálatok megkezdését megakadályozta és most már alig remélhető, hogy az Árpád temetési helyének megörökítésére is szánt templom építése a törvény értelmében megvalósulásra jusson. Fővárosunk így vált Schulek mesternek egy gyönyörű művével szegényebbé."

Az emlékhely terveiben kilátótoronyként is funkcionáló harangtorony, és őrház is szerepelt (Forrás: BTM Kiscelli Múzeum - Újkori Várostörténeti Gyűjtemény)

1922-ben, Schulek halála után alig fél évvel tehát már tény volt a terv meghiúsulása. A történelmi események ismeretében ezen nem is csodálkozhatunk. A legyőzött, megcsonkított ország helyzete kétségbeejtő volt, és például a szegedi Dóm 1913-ban elkezdett munkálatait is csak 1923-ban tudták újra folytatni a háborús megszakítás után.

Az Árpád-emléktemplom terve azért nem került le még végleg a napirendről. A területet továbbra is óvták a beépítéstől, s már a negyvenes években a Közmunkatanács újra tervbe vette a terület kertészeti rendezését a majdani emlékhellyel kapcsolatban, de mindez már nemigen valósult meg. Vészterhes idők következtek, a háború egyre inkább jelenvalóvá lett Budapesten is. A második világháború végén a továbbra is itt működő téglagyár területén munkaszolgálatos-gyűjtőtábor működött.

Az 1945 utáni új világ pedig örökre megpecsételte a magasztos tervek sorsát. A helyet, ahová Schulek Frigyes pompás emlékhely és templom terveit álmodta, az azóta eltelt évtizedekben nagyrészt beépítették. Az Árpád és honfoglaló eleink emlékének megjelölésére szánt monumentális Árpád-emléktemplom a magyar művészet egy elszalasztott lehetősége maradt, ám aki visszatekint az elmúlt bő egy évszázadra, beláthatja, akad bőven mentségünk rá, hogy az ország nem tudta valóra váltani ezt a szép tervet, mely nagy építészünk, Schulek Frigyes életművének is jelentős alkotása lett volna.

Nyitókép: Az Árpád-emléktemplom képe délről Schulek 1912-ben készült látványtervén (Forrás: BTM Kiscelli Múzeum - Újkori Várostörténeti Gyűjtemény)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Nem járhatott messze a valóságtól és nemcsak korszerű, de árpádhoz méltó épületet tervezett. A sírt ma már nemcsak pár lelkes műkedvelő régész keresi, de újra a Magyarságkutató Intézet látókörébe került.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó