Erkel Ferenc muzsikusdinasztiába született 1810. november 7-én Gyulán. A család tíz gyermeke közül ő volt a második, egyben az első fiú. Apai ágon felmenői zenészek voltak, apja, Erkel József, nagyapja, id. Erkel József és dédapja, Erkel Vilmos is. Nagyapját Wenckheim Ferenc gróf hívta Gyulára 1806-ban a kastély zenei életének megszervezésére és vezetésére, valamint azért, hogy a gyermekei megfelelő zenei neveltetését biztosítsa. Róla kapta keresztnevét. Ferenc zenei tanulmányait apja kezdeményezésére és annak irányításával kezdte meg. A fiatal Erkel már tízévesen orgonált, és miséket kísért a templomban. Középiskolás évei alatt a bencés gimnáziumban, Pozsonyban zenei nevelője a morvaországi elismert pedagógus, Klein Henrik volt. A bécsi klasszikus mesterek zenei világát általa ismerte meg, a nagy operaszerzők műveit éppúgy itt hallotta először, akár a virtuóz Liszt Ferencet.

Barabás Miklós litográfiája Erkel Ferencről 1845-ben (Forrás: oszk.hu)

Kolozsváron kezdte meg zongoratanári tevékenységét, és itt lépett először a nagyközönség elé. Ezt írta a városról: „Ami vagyok, azt mind Kolozsváron töltött éveimnek köszönhetem. Ott műveltem ki magam zongoraművésznek, ott tanultam legtöbbet, ott lelkesítettek, ott kötötték lelkemre a magyar zene felvirágoztatásának ügyét és ott telt meg a szívem a szebbnél szebb magyar-székely népdalok árjával, melyektől nem tudtam többé szabadulni.”

Huszonnégy évesen debütált Pesten. A közönség 1834. május 4-én hallgathatta meg a Nemzeti Kaszinóban hangszeres szólistaként. Zongorajátéka csupa elismerő kritikát kapott. A bemutatkozáshoz a legjobb helyet választotta, hiszen a Nemzeti Kaszinó az idő tájt a kulturális élet egyik fontos színtere volt, annak ellenére, hogy csak hét éve alakult meg Széchenyi István gróf kezdeményezésére. Az alapítása utáni első esztendőkben a Lloyd-palotában béreltek néhány helyiséget, amely a mai Dorottya utcában volt.

A Nemzeti Kaszinónak helyet adó Lloyd-palota Klösz György felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Hild József tervezte, 1830-ban elkészült klasszicista épület a hajdani Kirakodó, később Ferenc József tér egyik ékessége volt. Falai között a dualizmus korában lényeges döntések születtek, itt volt ugyanis a Deák-párt, majd a Szabadelvű Párt székhelye. Deák Ferenctől Tisza Kálmánig a kor legfontosabb politikusai rendszeresen megfordultak a Kaszinóban. Az ikonikus Lloyd-palota a második világháborús bombázások során súlyosan megsérült, majd 1948-ban lebontották. Helyén hosszú ideig parkoló kapott helyet, majd 1981–1982-ben felépült az Atrium Hyatt hotel Zalaváry Lajos tervei szerint. 

Új fejezet kezdődött Erkel  életében, miután 1835 tavaszán a budai Várszínházban működő Magyar Színjátszó Társaság karnagyának nevezték ki. Ez fontos szakmai elismerés volt, hiszen az 1787. október 17-én megnyíló Várszínház a város első állandó színháza volt. Az épületet Kempelen Farkas tervezte, helyén a középkorban egy ferences templom állt, melyet a törökök leromboltak, majd a karmeliták emeltek ide ismét templomot. II. József rendelkezett arról 1786-ban, hogy a templomból színházat alakítsanak ki. Kempelen az épület külsejét copf stílusban alakította ki, egy erkélyt helyezett a főbejárat fölé, és Buda város címerét az oromzatra.

Erkel pályája elején a Várszínházban működő Magyar Nemzeti Játékszín karnagya volt (Forrás: budavar.abtk.hu)

A színháztérben az egykori főoltár helyére került a 19 méter mély színpad. Öltözőket alakítottak ki az egykori cellák helyén, a süllyesztő a szentély alatti kripta egy részét foglalta el. A belső tér alsó két szintjén 33 kétszemélyes páholyt rendeztek be, a nézőtér 1200 főt tudott befogadni. A pazarul berendezett Várszínház kitűnő akusztikával rendelkezett, s a hideg beállta után fűteni is tudtak benne. Itt rendezték meg az első egész estés magyar színielőadást is. A színtársulat vezető alakja Déryné volt, a korai magyar operajátszás legendás énekművésze. Anyagi okok miatt azonban ez a munka Erkel és a színház között már az év végén félbeszakadt.

    A Pesti Német Színház belső tere (Forrás: Carl Vasquez: Buda és Pest szabad királyi városainak tájleírása, részlet, Bécs, 1837 körül. Országos Széchényi Könyvtár Térképtár)

Hamarosan elfogadta a Pesti Német Színház invitálását, ahol másodkarmester lett. Ez az intézmény is igazán méltó volt hozzá. Az 1812 februárjában megnyitott, Pollack Mihály tervezte klasszicista épület 3500 nézőt tudott befogadni. A színház működésének azonban 1847. február másodikán egy tűzvész vetett véget, amelyben a hatalmas épület majdnem teljesen elpusztult.

Erkelt 1838-ban már a Pesti Magyar Színház karmesteri székében találjuk, ami akkor egy éve nyílt meg, 1837. augusztus 22-én a mai Rákóczi út 3. szám (1906-ig Kerepesi út) alatt.  A pompás klasszicista épületet közadakozásból emelték, a terveket a pesti főépítész, Zittarbarth Mátyás készítette Telepy György terveit átdolgozva. 

A Pest Magyar Színház, később Magyar Nemzeti Színház Rudold von Alf festményén (Forrás: erkel.oszk.hu)

Első operája, a Bátori Mária 1840-ben készült el, ez a dátum egyben a magyar nemzeti opera születését is jelenti. A művet a színház névadó ünnepségén mutatták be (amikor Magyar Nemzeti Színházzá keresztelték át) 1840. augusztus 8-án. Erkel egyre elismertebb szereplője lett a magyar zenei életnek, az 1844-es esztendő pedig pályája csúcsának tekinthető. Ebben az évben írtak ki pályázatot a Himnusz megzenésítésére. A felhívásra tizennégy pályamunka érkezett, melyek közül a bírálóbizottság – amelynek Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede is tagja volt – Erkel Ferenc Himnuszát nyilvánította győztesnek. A Himnuszt 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban Erkel vezényletével. Ugyanebben az évben debütált Hunyadi László című operájával is.   

Erkel ez idő tájt már nős volt. A budavári Nagyboldogasszony-templom karnagyának, Ádler Györgynek a lányát, Ádler Adélt vette feleségül 1839-ben, ő ugyancsak képzett zenész volt. Az Úri utca 24. szám alá, a Bástya – ma Tóth Árpád – sétány felé átnyúló udvari szárny második emeletére költöztek. Méltó hely volt ez a két zenésznek, hiszen a  ház története egészen a XIV. századba nyúlik vissza, aminek emlékét a dongaboltozatos bejárati előcsarnokában kialakított gótikus ülőfülkesor őrzi. Az akkor még földszintes lakóházat a XV. században építették kétszintessé, majd a XVIII. században építették át a fennmaradt iratok szerint barokk stílusúvá. 

Ádler Adéllal és gyermekeikkel ebben az Úri utca 24. szám alatti házban éltek a második emeleten (Forrás: Budavári Önkormányzat)

Erkel az 1840-es évekre visszavonhatatlanul a magyar zenei élet meghatározó alakjává vált. Vezetésével alakult meg 1853-ban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, amelyet vezényelt is. Magánélete kevésbé alakult jól, házassága egyre inkább konfliktusokkal terheltté vált.  Miután lányuk meghalt, 1860-ban elváltak, a feleség Gyulára, Erkel pedig Pestre költözött. Mivel a Nemzeti Színházban dolgozott, annak közelében, a Magyar utcában keresett lakást.

A XIX. század közepére már egyértelműen jelentkezett az igény egy magas színvonalú zenei oktatási intézmény létrehozására hazánkban. Erkel a zenei oktatás megújításának egyik élharcosa volt. Miután 1873. február 8-án elfogadta a parlament a törvényjavaslatot, Liszt Ferenc és Erkel Ferenc hatalmas lendülettel kezdte el tervezni a felsőfokú zenei intézményt, és 1875 márciusában meg is alakult az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia Liszt Ferenc elnökletével.                                      A Régi Zeneakadémia épülete az Andrássy úton napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Liszt Ferencet a Zeneakadémia elnökévé, Erkel Ferencet igazgatóvá és rendes tanárrá nevezték ki az intézményben, amely 1875. november 14-én nyílt meg Magyar Királyi Zeneakadémia néven. Az első időkben az akadémia a Hal tér 4. szám alatt működött, majd átköltözött az újonnan épült Andrássy úti (akkor Sugár) palotába. 

A Régi Zeneakadémia épületének második emeletén volt Erkel Ferenc szolgálati lakása (Fotó: pestbuda.hu)

A Vörösmarty utca és az Andrássy út sarkán álló, Lang Adolf tervezte háromemeletes, neoreneszánsz stílusú ház létesítését az Országos Képzőművészeti Társulat választmánya finanszírozta. A palotában alig húsz évig, 1879 őszétől 1907 közepéig zajlott egyetemi oktatás. Lisztnek egy szolgálati lakást rendeztek be az épület első, Erkelnek pedig a második emeletén. A tantermek a második és a harmadik emeleten voltak.

A Király utca 84. szám alatt élt élete utolsó éveiben a zeneszerző (Fotó: googlemaps.com)

Erkel Ferenc utolsó operáját, az István királyt 1885-ben mutatták be az előző évben megnyílt Magyar Királyi Operaházban. Az akkor már hetvenöt éves Erkel azokban az években a Király utca 84. szám alatt lakott egy kétemeletes bérházban. Dubez Péter hárfaművészé volt a ház, aki jó barátja volt Erkel Ferencnek. Az egyetlen teraszos lakást ajánlotta fel a zeneszerzőnek, aki az István királyt itt fejezte be. 

Míg az év jelentős részét Pesten, addig a nyarakat egy svábhegyi villában töltötte. 1889-ben megvált a zeneakadémiai állásától, hiszen a természetben lelte ekkor már leginkább örömét. Élete utolsó négy nyarát a Diana utca 7. szám alatt, Placht József hangszerkészítő és kereskedő klasszicista villájában töltötte. A villáról annyit tudunk, hogy a telken már az 1860-as években is állt egy ház gazdasági épülettel. Placht 1888-ban kapott építési engedélyt egy földszintes nyaraló építésére. Erkel ebben a házban szállt meg évről évre, és itt hunyt el 1893. június 15-én, 130 évvel ezelőtt.

Erkel Ferenc 2021-ben megújult síremléke a Fiumei úti sírkertben (Fotó: Nemzeti Örökség Intézete) 

A zeneszerző síremlékét 1904-ben állíttatta a Budapesti Filharmóniai Társaság a Fiumei úti sírkertben. A Kallós Ede által alkotott domborművön Erkel fő művének, a Himnusznak taktusai olvashatók.

Nyitókép: Erkel Ferenc portréja (Forrás: oszk.hu)