A nemzeti emlékhellyé nyilvánított Fiumei úti sírkertben sétálva rengeteget tanulhatunk a nemzet nagyjairól, felidézhetjük történelmünk kedvező és tragikus fordulatait. Utóbbi sokakban fájó emlékeket is idéz, hiszen a XX. század úgy meggyötörte Magyarországot, hogy szinte nincs olyan ember, akinek felmenőit ne érintette volna valamelyik sorstragédia. 

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum számtalan magyar családot szakított szét, és azzal a szomorú ténnyel is sokan szembesültek, hogy a szeretteik sírját őrző temető más államok fennhatósága alá került, s nincs lehetőség még halottak napján sem felkeresni a nyughelyüket. A Kis Ujság 1931. október 31-i cikke is éppen ezt a tragikus valóságot érzékelteti:

„A bánatos ősz legszebb, legigazabb ünnepe a halottak emlékezetének napja, mert az emberi kegyelet és szív érzése nyilatkozik meg benne. Mindenki felkeresi a maga halottjainak sírját, az ország és a főváros nagy halottjainak emlékét pedig az állam és a főváros díszítteti föl. De nem kereshetik fel és nem díszíthetik fel azoknak a magyar halottaknak a sírját, akik az ország megcsonkítása folytán most már idegen földben nyugszanak, akiknek porait Trianon elszakította az édes anyaországtól".

Számukra sokáig maradt az otthoni emlékezés, azonban 1931-ben a főváros jelképes sírhelyet emeltetett a Kerepesi temetőben a határon túl elhunyt magyarok emlékére, hogy ott szeretteik méltóképpen róhassák le kegyeletüket. 

„A közönség nagy tömegekben járult a jelképes sírokhoz" – írta a Kis Ujság 1931. november 1-i számában, a frissen elkészült szimbolikus sírhelyet ábrázoló fénykép alatt

Mint a korabeli tudósításokból kiderül, a szimbolikus sírhelyet dr. Salamon Géza tanácsnok, a székesfőváros közegészségügyi ügyosztályának vezetője terveztette és emeltette, az ő osztályához tartozott a temetők kezelésének feladata is. 

A Magyar Országos Tudósító (MOT) 1931. október 30-i híre így számol be a döntésről:

„A székesfőváros közegészségügyi ügyosztályának vezetője, Salamon Géza tanácsnok gondoskodott arról, hogy Mindenszentek és halottak napján elhunyt hozzátartozói emlékével szemben leróhassak kegyeletüket azok is, akiknek elhalt hozzátartozói a csonka ország határain túl lévő temetőben nyugszanak.” 

„A trianoni határon túl eltemetett magyar halottak jelképes emléke a kerepesi temetőben. Most állították fel, Mindenszentek és halottak napján igen sokan zarándokoltak az emlék elé, hogy leróják kegyeletüket” (Forrás: Magyarország, 1931. november 3.)

A Fiumei úti temető 30/2-es parcellájában, a Kossuth-mauzóleum melletti füves területen emelt síremlék voltaképpen nem is egy, hanem négy sírhalmot mintázott, melyek az északi, a keleti, a déli és a nyugati határokon túl lévő nyughelyeket jelképezték, és – miként arról a korabeli filmhíradó is beszámolt – az elszakított országrészekre utaltak, csakúgy, mint a Szabadság téren állt irredenta emlékmű, amelyet 1921-ben emeltek.

A négy szimbolikus sírdomb mindegyikén egyszerű fakereszt állt, rajtuk márványtábla az égtájak nevével. A négy dombocskát a magyar címerből is ismert, kettős kereszttel koronázott hármas halom kötötte egybe. Az építmény előtt pázsitos térség volt, mely, mint a MOT híréből kiderül, arra szolgált, hogy a közönség a kegyelet virágait, koszorúit ott helyezhesse el, mécseseit ott gyújthassa meg. A jelképes sírokhoz vezető utat a temetőben tájékoztató táblákkal is megjelölték. 

Gyertyák és mécsesek borítják fénybe a jelképes sírhelyet 1931 novemberében (Fotó: Pesti Napló Képes Melléklete, 1931. november 8.)

„Szép és költői gondolat, hogy Salamon Géza felvetette és megvalósította, hogy azok is áldozhassanak halottaik emlékének, kiknek hozzátartozói a Csonkaország határain túl lévő temetőkben nyugszanak” – értékelte a Kis Ujság a fővárosi tanácsnok tevékenységének eredményét.

Az emlékhely 1931-ben mindenszentek ünnepére és halottak napjára készült el, megépítéséről minden jelentős korabeli lap megemlékezett. Az újságokban közölt fotók is bizonyítják, hogy milyen óriási igény volt rá, mert sokan felkeresték az új kegyeleti helyet. 

A Kis Ujság 1931. november 1-i számában, a hármas halmot ábrázoló fénykép alatt így fogalmaznak:

 „A közönség nagy tömegekben járult a jelképes sírokhoz, hogy lerója kegyeletét a határokon túl pihenő halottak iránt".  

 

A  8 Órai Ujság 1931. november 3-i száma a megilletődöttséget emelte ki,  és arról számolt be, hogy tízezrek keresték fel az új kegyeleti helyet.

„Megható látvány volt az esti órákban a Kerepesi-temetőben a jelképes sír, a hármas halomból kiemelkedő kettős kereszt, a négy világtáj felé lobogó tüzeivel.Gyertyalángok százai fénylettek itt, a koszorúk és virágok között, az elszakított területen nyugvók emlékezetére s a temetőkbe zarándokló tízezrek megilletődött csendben, kalaplevéve vonultak el a szimbolikus sír mellett"

– olvashatjuk a lap beszámolójában.

„Kandeláberek égnek az Idegenben elhunytak jelképes sírjánál” (Forrás: Friss Ujsag, 1933. november 3.)

Pesti Napló Képes Melléklete 1931. november 8-i száma a gyertyafénybe borult helyszínt mutatta meg az olvasóinak.

Salamon Géza tanácsnok nem csupán mások számára teremtette meg a lehetőséget az elszakított területeken nyugvó elhunytakról való megemlékezésre, de a székesfőváros is lerótta kegyeletét: Észak sírjára fenyőágakból, a Kelet sírjára tölgylevelekből, Dél sírjára búzavirágból, Nyugat sírjára pedig mezei virágokból font koszorút helyeztek el.

 

„Az elszakított területen nyugvó halottak jelképes sírjánál rótták le kegyeletüket azok, akiknek halottaik a csonka ország határain túl nyugosznak” (Forrás: Pesti Hírlap Képes Melléklete, 1934. november 3.)

A szimbolikus nyughelyet a későbbi években is sokan felkeresték, halottak napja környékén minden évben virágok és gyertyák lepték el a helyszínt, az Esti Ujság 1938. november 3-i száma így fogalmazott: 

„Valóságos virágerdő borította a kerepesi úti temetőben az elszakított országrészekben nyugvó halottak jelképes sírját, a hármas halmon álló hatalmas kettős kereszt fényárban úszott a sok-sok mécses és gyertya lángjától.” 

E szimbolikus sírhelyet ma már hiába keresnénk a Kerepesi temetőben, mai nevén a Fiumei úti sírkertben: legfeljebb tizenöt évig létezhetett. Valószínűleg a második világháború után számolták fel, feltehetően a trianoni döntésre való utalása miatt (éppen úgy, mint a Szabadság téri Irredenta-emlékművet), helyén már rég más sírok vannak. Ma alig akad valaki, aki tudja, hogy egyáltalán létezett egy ilyen emlékhely.  De szerencsére a ma már pótolhatatlan kordokumentumnak számító régi újságok megőrizték rövid történetét, megtaláljuk bennük e síremlék fényképeit, és olvashatjuk a megható, sokszor drámai hangvételű tudósításokat a halottak napi megemlékezésekről.

A határon túl elhunytak emlékére készült jelképes sír 1936-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 24527)

Az Észak, Dél, Kelet, Nyugat elcsatolására, a nemzet tragédiájára utaló jelképes síremlék visszaépítése nem merült fel, ám a Fiumei úti sírkertet fenntartó Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) nemrég úgy döntött, hogy újra szimbolikus emlékhelyet létesít, mégpedig a temető 29/3-as parcellájában. Itt mindazokról megemlékezhetünk majd, akiknek a Magyarország mai határain kívül található a sírjuk, bárhol is temették el őket a nagyvilágban, s azokról is, akiket ismeretlen helyen hantoltak el. Nem jelképes nyughelyet alakítanak ki, hanem egy olyan kegyeleti teret, amely a személyes emlékezésnek biztosít méltó teret – ismertette korábban a NÖRI az elképzeléseket.

Itt, a 29/3-as parcellában lesz az új kegyeleti hely. Háttérben a Kossuth-mauzóleum látszik (Fotó: NÖRI)

Ma már tudjuk, milyen lesz ez az emlékhely, hiszen 2023 júniusában volt a pályázat eredményhirdetése: a győztes terv, amelynek megvalósítását 2024-re tervezik, 33 egymástól látszólag független, véletlenszerűen elhelyezett, de egyértelműen összetartozó táblát jelenít meg, melyeken a jelenlegi országhatárokon belül és azon túl született költőktől és íróktól idézett versrészletek és gondolatok szerepelnek.

A fődíjat nyert pályázat látványterve. Az új kegyeleti hely 2024-ben készül el (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Ha a kegyeleti hely elkészül, hosszú évtizedek után először nyílik majd lehetőség arra, hogy méltó helyszínen emlékezhessenek szeretteikre mindazok, akik eddig nem tehették meg. 

Nyitókép: Az ifjúság megemlékezése a jelképes sírnál a Fiumei úti sírkertben (Fotó: Képes Pesti Hírlap, 1938. november 3.)