Nem sokkal több mint fél évvel a Magyarországot sújtó trianoni békediktátum után a nemzet a művészet eszközeivel adott választ a csapásra. Legnagyobb szobrászművészeink közül négyen: Kisfaludi Strobl Zsigmond, Szentgyörgyi István, Pásztor János és Sidló Ferenc szoborba öntötték mindazt, amit az elszakított országrészek jelentettek Magyarország történelmének ezer esztendeje alatt. Észak, dél, kelet, nyugat: a nemzetet ért veszteség mértékét a négy égtáj teljessége is jelzi.

Kisfaludi Strobl Zsigmond Észak című szobra a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Kelet. Pásztor János szobrászművész alkotása a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A szobrok megalkotására a Védőligák Szövetsége kérte fel a szobrászművészeket, a kompozíció ötlete pedig Kertész K. Róbert neves építésztől, miniszteri tanácsostól származott.

A szoborcsoport helyszínéül a Belváros egyik legnagyobb terét, a Szabadság teret választották, ahol egykor az 1848–49-es szabadságharc utáni megtorlás jelképe, az Újépület állt, és ahol kivégezték  Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét.

Szentgyörgyi István Dél című alkotása a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Nyugat. Sidló Ferenc szobrászművész alkotása a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A rövid idő alatt elkészült szobrokat 1921. január 16-án leleplezték le a Szabadság téren. Hogyan zajlott ez a száz esztendővel ezelőtti nap? Az Ország-Világ, 1921 január 23-ai száma így ír erről:

„Vasárnap, jan. 16-án délelőtt tizenegy órakor leplezték le a Szabadság-téren az elszakításra ítélt országrészek allegorikus szobrait. Mintegy 50 ezer ember gyűlt össze erre az ünnepi alkalomra, ott volt József főherceg családjával, képviselve volt mindegyik egyház, az egyetemek, a díszsátor körül állottak díszmagyarban a megmaradt és az elszakított törvényhatóságok képviselői. Külön küldöttség képviselte Pozsony városát." 

A szobrok leleplezési ünnepsége a Vasárnapi Ujság 1921 február 23-ai számának felvételén

A leleplezési ünnepség a Himnusszal kezdődött, ezután Zadravecz István római katolikus tábori püspök misét mutatott be. Az Ország-Világ beszámolója szerint ezután a püspök „kíséretével a díszsátor lépcsőzetéhez vonult, ahol kezdetét vette az irredenta-zászló beszentelése. Sándor László, a főváros volt rendőrfőkapitánya tartotta a fehérselyem Szűz Máriás lobogót, amelynek szélébe a 63 magyar vármegye címerét szőtték, a Szűz Anya képe körül a következő felírás van : Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk – Ne feledkezzél meg szegény magyarokról!" 

A római katolikus egyház nevében Zadravecz püspök áldotta meg a zászlót, a görögkatolikus egyház nevében Melles Emil esperes, a reformátusok nevében Takaró Géza ref. lelkész, az evangélikus felekezet nevében Koczián János, az unitáriusok nevében pedig Józan Miklós unitárius esperes. Ezután Sipőcz Jenő polgármester a zászlóra tűzte a székesfőváros szalagját, majd az egyes törvényhatóságok képviselői ​is a településük szalagját.

A Szabadság tér korabeli képeslapon, az 1921-ben felállított irredenta szobrokkal (Forrás: Szecessziós Magazin)

Ezután Urmánczy Nándor, az irredenta mozgalom emblematikus alakja mondott ünnepi beszédet, amelyben így fejezte ki a szobrok jelentőségét: „Ez a hely a nemzet búcsújáró helye, de egyúttal a gyűlölet és bosszú kohója legyen. Ez a hely mostantól fogva bekapcsolódik Európa véres történetébe.”

A beszédből az Ország-Világ az alábbi részt idézi:  „Elrabolták erdőségeinket, hegyeinket, még koporsóra való deszka sem maradt elég nekünk, elrabolták minden kincsünket, országunk minden életfeltételét. Ebben a ketrecben az állam és társadalom teljes lezüllése vár reánk, ha el nem jön mielőbb az erős kéz, amely reánk kényszerítse, hogy minden mun kánkat, minden megmaradt erőnket országunk mielőbbi visszaszerzésére egyesítsük."

A beszámoló szerint Urmánczy e szavai közben hullott le a négy szoborról a lepel. Sipőcz Jenő polgármester rövid beszéddel vette át a szobrokat. 

Az ünnepség a Szent István-bazilikánál ért véget, ahová az ünneplő sereg azért vonult, hogy átadja Kovács Kálmán apátplébánosnak az irredenta zászlót, amelyet ezután a bazilikában helyeztek el.

A Szabadság téren 1928-ban felállított Ereklyés országzászló fényképe Liber Endre Budapest szobrai és emléktáblái című könyvében

A szoborcsoport később kiegészült egy, a félkörívben álló szobrok által kijelölt középpontban elhelyezkedő, szépen megkonstruált virágágyással, amely a történelmi Magyarországot mintázta, körülötte a korszak „nemzeti imája”, a Magyar Hiszekegy soraival. 1928-ban pedig felavatták az egész kompozíciót megkoronázó Ereklyés országzászlót, amely zászló – jelezve, hogy a magyar nemzet nem törődött bele az igazságtalan döntésbe – mindig félárbócon lengett.

A Szabadság téri virágágyás egy 1938-ban készül amerikai turisztikai film színes képkockáján

A szoborcsoport túlélte a II. világháborút, 1945 augusztusáig a szobrok a helyükön álltak, ekkor azonban az akkoriban szokásos előjáték, néhány „spontán felháborodás szülte” sajtótámadás után eltávolították őket, ezt követő sorsuk máig ismeretlen. A téren felállított Szovjet hősi emlékmű nyomatékosította a nemzet egykori búcsújáró helyének kisajátítását.

A Szabadság tér irredenta szobrairól, emlékműveiről korábban részeletes cikkben írtunk.

Nyitókép: A négy égtáj szobrának műtermi képei az alkotókkal az Ország-Világ 1921. január 23-ai számában