Budapest északi részén áll az Újpesti vasúti híd. Ez a hidunk több szempontból is érdekes. Egyrészt szinte soha nem a rendes nevén hívják, hiszen hivatkozunk rá északi vasúti hídként, északi összekötő vasúti hídként, pedig rendes, becsületes neve Újpesti vasúti híd.

A megnyitó a kor előkelőségeivel, Bebrics Lajos közlekedési miniszter beszédet mond (Fotó: Fortepan/Képszám: 40575)

Története 1892-re nyúlik vissza, akkor döntöttek a megépítéséről, és mivel nem Budapest akkori területén állt, nem zavart senkit, hogy nem az állam építette meg (1870-től ugyanis csak az állam építhetett Budapest területén hidat), hanem egy magántársaság. E hídról már írtunk, a szerkezet 1896-ban lett kész, és 1944-ben több robbantással a németek elpusztították. 

A vasúti hídra ugyan szükség volt, de 1950-től a térségben valamennyire megoldott volt a vasúti közlekedés, ugyanis az 1950-ben átadott Árpád híd (akkori nevén Sztálin híd) alkalmas volt a vasúti szerelvények átjuttatására. Az átkelő azért is volt fontos, mert Dorogról ezen az úton lehetett a legrövidebben Budapestre szállítani a szenet, ami akkor a háztartások fűtéséhez, valamint a hőerőművekhez kellett.

A régi híd roncsain azonban a háború után csak közműveket és gyalogosátkelőt vezettek át. Hosszú távon azonban nem lehetett fenntartani ezt az állapotot, az Újpesti vasúti hidat pótolni kellett. Már 1949-ben elkezdődtek a tervezési munkák, azokat előbb az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet, majd később Út-, Vasút Tervező Vállalat (UVATERV) hídirodája folytatta. A munkák az alépítmények helyrehozásával kezdődtek meg. A híd itt nemcsak a Dunát keresztezi, hanem az újpesti öblöt, ide két új pillért kellett építeni, valamint új töltéseket, ezért a hídszerkezet építése csak 1954-ben indult meg. Ám nem az eredetileg ide megtervezett hídat valósították meg, ugyanis a tervezők eredetileg a hét nyílást két háromnyílású és egy kéttámaszú, akkor korszerű, szegecselt szerkezettel gondolták áthidalni, de 1954-ben nem volt elég vasanyag a híd megépítéséhez. Ezért a szakemberek egy kényszermegoldáshoz folyamodtak, ideiglenes hidat építettek.

A végleges szerkezetet ugyan megtervezték, de végül ideiglenes szerkezet épült (Fotó: Fortepan/UVATERV)

A hídépítésben fontos szerepet játszanak a gyorsan felépíthető hidak, hadihidak, amelynek lényege, hogy az alkatrészek gyorsan szállíthatók, helyben viszonylag kis ráfordítással szerelhetők és szétszerelhetők, viszont megfelelően erősek. Magyarországon a II. világháború alatt Feimer László tervei alapján kifejlesztettek egy ilyen hadi hidat, a „K” hidat, amely egymással felcserélhető, csavarozással összeilleszthető szerkezet volt. Ebből a szerkezetből rendelkezésre állt rengeteg elem, ugyanis nem sokkal korábban bontották el a Budapest déli részén lévő Összekötő vasúti híd ilyen, ideiglenes szerkezetét. Ezért ezt az anyagot felhasználva – eleve ideiglenesnek szánva – az Újpesti hidat ilyen ideiglenes hadi híd elemekből építették meg. Az Újpesti hídhoz csak kis mennyiségben kellett új vasalkatrészeket legyártani. Ezeket az alkatrészeket csavarral kellett összerakni, összesen 300 000 csavart használtak fel.

A hétnyílású szerkezetet a híd közepe felől kezdték megépíteni 1954 tavaszán, de a munkákat az 1954-es nyári árvíz is lassította, de szerencsére az 1954–1955-ös tél enyhe volt, a Duna – akkor még ritkaságnak számított – nem fagyott be, és ezért a hidat télen is lehetett építeni. A szerkezet 1955 májusára lett kész. Az Esti Budapest 1955. május 4-én ezt írta a próbaterhelésről:

„Az újpesti összekötő vasúti híd dolgozói három évi megfeszített munkával felépítették az ország leghosszabb vasúti hídját, Újpest és Óbuda között. A csaknem egy kilométer hosszú vasúti híd átíveli az Újpest és Népsziget közötti öbölágat és sokszáz méteres acélhíd feszül a Duna főága fölött is. Ma délelőtt tartották a hídépítők a kis mederági hídpróbaterhelését.”

A mederhíd próbaterhelését egy nappal később tartották, a próbaterhelés keretében 424-es gőzmozdonyok gurultak a hídra. A hidat hatalmas ünnepség keretében 1955. május 21-én adták át a forgalomnak, beszédet mondott Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint Csanádi György, a MÁV vezérigazgatója.

A tartók jellegzetes K formát adnak ki (Fotó: Fortepan/FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György)

A hídon egyvágányú vasútvonalat, valamint járdát és kerékpárutat vezettek át. A megnyitón és a rendszert dicsőítő cikkekben persze nem volt arra utalás, hogy ezt a szerkezetet kényszerből, a vashiány miatt építették így meg. Ugyan a szerkezetet ideiglenesnek szánták, de végül egészen 2008-ig ez szolgálta ki itt a vasúti forgalmat.

Nyitókép: A híd készen áll a megnyitásra 1955 tavaszán (Fotó: Fortepan/Uvaterv)