Különös látványosságot kínált a pesti lakosoknak egy bécsi úriember, Friedrich Voigtländer 1835 nyarán. Egy gőzzel hajtott járművet mutogatott, amely magától ment. A gőzhajó akkor már nem ment ritkaságszámba Magyarországon, Pesten az emberek tudtak a gőzmozdonyról is, igaz az első hazai gőzvasútra még 11 évet várni kellett. Amit azonban 1835 májusától láthattak, az valóban egy különlegesség volt. A gőzkocsik, azaz olyan szerkezetek, amelyeket gőzgép hajt, a XIX. században kezdtek terjedni, elsősorban Angliában voltak használatban. Nehézkesek voltak, lassúak, viszonylag veszélyesek, és meglehetősen jó minőségű úthálózat esetén lett volna bármi esélyük a szélesebb elterjedésre. Azonban 1835-ben, amikor még a gőzhajó is újdonság volt, és csak hallottak az emberek a gőzmozdonyokról, egyáltalán nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy pár éven belül gőzkocsik robognak majd mindenfelé.
Az első itthon bemutatott gőzkocsit egy bécsi illetőségű ember, Friedrich Voigtländer szerezte be. (Voigtländer optikai műszerész volt, 1840-től olyan optikákat hozott forgalomba, amellyel a fényképezési időt 40 percről 20 másodpercre lehetett lerövidíteni. Az optikát Petzvál József matematikus számításai alapján készítette el, igaz, a találmány hasznából a magyar matematikust kigolyózta.) A gőzkocsit nem maga készítette, hanem Angliában vásárolta, és ha hihetünk a kortárs beszámolóknak, mire darabokban Bécsbe szállították, és ott összerakták, a beruházás értéke meghaladta a 10 000 forintot. Bécsben 1834 őszén már bemutatta a járművet, ami ott is teljesen újdonság volt, és arról szóltak a hírek, hogy a jármű majd Bécs környékén, illetve Pozsony és Pest között fog közlekedni. A járművet mindenesetre 1835 tavaszán Pestre hozta, ide május 9-én érkezett meg. Hozta, azaz nem a gőzkocsival tette meg az utat, azt hajóval szállította Pestre. A gőzkocsit május 16-tól a Duna parton egy fabódéban 20 krajcárért mutogatta mindennap, reggel 7 órától este 8 óráig. A Honművész című lap 1835. május 21-én így írta le a járművet:
„A’ kocsinak nagysága nem sokkal haladja meg a’ közönséges kocsik alakját. Vas pléhból készült almáriomában történik a' tüzelés, gözfejtés, ’s abban van a’ gyönyörű munkával készült szükséges egyéb gépelyzet. Az almáriom előtt van 6 személyre való ülés, mellyeket kivánság szerint fedél alá is lehet tenni. A kerekek fából vannak, szélesek és erős készületűek.”
A jármű tömege nagy volt, 65 bécsi mázsa, azaz több mint 3600 kilogramm. A gőzkocsi nyilvános működésének bemutatására 1835. május 31-én került sor, ekkor az Újépület nagy udvarában végeztek nyilvános próbákat, a látogatók itt is belépő ellenében nézhették meg a csodát, az első emeleti ablakokból 40, a földszinti folyosóról 30, az udvarról 20 krajcárért lehetett bámészkodni.
A látványosság délután 5 órakor kezdődött, de a kocsi csak fél hat körül mozdult meg. A Honművész 1835. június 4-én ezt írta a kocsi működtetéséről:
„A’ kocsi hátulján álló ember vas vesszővel a’ szén-tüzet élesztette; egy ember belül állott, ’s a’ gőznek csatornáját (a’ csőket) kormányozta ; V. ur pedig maga a' kocsis helyét foglalá, hol (a’ nehány év előtt divatban volt dresine, vagy is gyalog-sebes-futó gépely mozgatható első kerekének hasonlatosságára) a’ mozgékony első kerekeket igazgatta, és ezeknek segedelmével tette a’ kocsi fordulatait.”
A lap megjegyezte, hogy vélhetően nem angol születésű ember nem tud gőzkocsival bánni, mert a kocsi alig volt képes mozogni. A lap szerint Bécsben is hasonló volt a helyzet. Pesten május végén a kocsival az első próbamenetek alig 4-4 percig tartottak, az elért sebesség alig haladta meg a lassú ügetést. A próbák egyike alatt sem volt képes a kocsi az Újépület udvarát körbejárni, csak egy szűk helyen mozgott. A látványosságnak végül egy kitörő zápor vetett véget.
A fentiek alapján azok a nagyszabású tervek, amelyeket Voigtländer tervezgetett, nem tűntek reálisnak. Nemcsak azt tervezte ugyanis, hogy e járművel majd Pestről Bécsbe megy haza, de korábban még rendszeres Pozsony–Pest közlekedést is emlegettek, sőt egy olyan nagyszabású utazást is, amely szerint a gőzkocsival nemcsak Prágába jutna el, hanem egyenesen Szentpétervárig kocsikázna.
A gőzkocsi Magyarországon nem terjedt el, a kísérlet egy érdekes nyári látványosság maradt.
Nyitókép: A gőzkocsi rajza a Honművész 1835. június 14-i számában
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció