A budai Várhegyen már a XI. században is létesült egy falu, mely azonban a tatárjárás során elpusztult. IV. Béla 1243-ban várost alapított itt, amelyet fallal kezdtek körülvenni. Az építkezés 1246-ban az újabb mongol betörés rémhírére felgyorsult, 1255-ben pedig az oklevelek tanúsága szerint teljesen el is készült. A régészeti ásatások azt mutatták ki, hogy az eredeti fal a mainál beljebb húzódott, valójában ráépítették a korábbi falu házainak maradványaira. A feltárt részei két méter szélesek voltak és habarcsba rakott kőből álltak. Eredetileg három-öt méter magasak lehettek, és hatvan-hetven méterenként őrtornyok szakították meg. Később félköríves, patkó és négyzet alaprajzú bástyákkal is erősítették.
Természetesen nyitottak rajta kapukat is: északon a középkorban a Szombat kapun keresztül lehetett közlekedni, mely a mai Erdélyi-bástyánál helyezkedett el és annak építésekor, a XVI. század elején szüntethették meg. Helyette létesítették még északabbra a Bécsi kaput. Vele átellenben, a várfal déli csücskében nyílt egykor a Kelenföldi kapu, mely azonban már a XIV. században, a királyi palota ide költözésekor eltűnt. Két másik kapu a várfal keleti és nyugati oldalán, a mai Dísz térnél nézett egymásra: előbbi a Vízi kapu (később Szent János-kapu), utóbbi a Zsidó kapu (később Fehérvári kapu) nevet viselte.
Buda csak a XIV. század második felében vált királyi székhellyé, a palota pedig a Várhegy déli csücskére került, hogy figyelemmel lehessen követni a pesti réven folytatott közlekedést és kereskedelmet. Igazán nagyszabású építkezésekbe Luxemburgi Zsigmond kezdett a XV. század elején, aki az uralkodói központot tört vonalakban húzódó fallal vette körül, illetve északról, a polgárváros felől is emeltek egy védfalat, amelyet szárazárok is kiegészített.
A század második felében Mátyás király itáliai hadmérnököket bízott meg a várfal további erősítésére, hogy a tüzérségi támadásoknak is ellent tudjon állni, és valószínűleg ekkorra fejezték be a negyven méter átmérőjű déli nagy rondellát is. Ehhez egy kaputorony is tartozott – az úgynevezett Olasz kapu –, melynek gyalogos- és kocsis nyílásához is egy-egy felvonóhíd vezetett a szárazárok fölött. Szapolyai János a szintén olasz Domenica de Bologna tervei szerint folytatta az erődítést, ekkor keletkezett – 1530 körül – a már említett Erdélyi-bástya.
Mint ismert, a törökök 1541-ben ostrom nélkül, csellel foglalták el Budát, amit pedig ekkorra már masszív erődítés fogott körül. A déli nagy rondella falai öt méter vastagok voltak, az innen induló keleti felvezető út mentén több rétegben futottak falak: a keleti várfallal párhuzamosan – a folyóhoz közelebb – haladt az úgynevezett Dunai ülőfülkés fal, amit az északi és a déli kortinafal kötött össze a fenti falakkal és együtt a keleti nagy udvart fogták közre. A rondella előtt magasodott még a déli zárófal, nyugati sarkán az úgynevezett Buzogánytoronnyal és persze a nyugati oldalon is párhuzamosan futott egy alsó és egy felső várfal. Az előbbit erősíti Karakas pasa tornya, amit már a török megszállás idején építettek (korabeli metszetek azt mutatják, hogy a torony helyén már korábban is kellett állnia egy Buzogánytoronyhoz hasonló építménynek).
Buda tehát a törökök számára is rendkívül fontos erődítmény volt, ezért is fejlesztették oly nagy mértékben. Az 1686-as ostromnak azonban így sem tudtak ellenállni, a hosszú ideig tartó ágyúzásban szinte az egész város megsemmisült. Ezután a Királyi Palotát és környezetét hosszú ideig nem állították méltón helyre, arra csak a XIX. század végén került sor Ybl Miklós és Hauszmann Alajos tervei szerint.
Ybl egy új támfalat emeltetett a Vár nyugati oldalán az 1880-as években, melyet nagyrészt vörös téglával burkoltak, de sűrűn tagolják kőborítású támpillérek és falsávok. A fal a palota krisztinavárosi szárnyától egészen a Szent György tér vonaláig terjedt és ennek kedvéért lebontották Karakas pasa tornyát is. Átellenben, a Várkert Bazár felől a déli kortinafal mellé Ybl megépítette a Vízhordó lépcsőt, mely egy neoreneszánsz, szintén téglahomlokzatú tornyos lépcsőházba torkollott.
A palotától délre eső várfalak körül a századfordulón az uralkodói ranghoz méltó kertet képeztek ki Hauszmann Alajos és munkatársai tervei alapján, így azok csak részben voltak láthatók. A déli nagy rondellát földfeltöltés takarta, amit sziklakerttel ültettek be, illetve négyszintes, teraszos lépcsőrendszer hálózta be a domboldalt. A bábkorlátos lépcsők között egy kváderezett szájú alagút is nyílt a rondella tövében. Az Olasz kapu romjaira pedig Erzsébet királyné magyar házát építették rá sok faragott fa dísszel, így alkalmazkodva a természeti környezethez. Hauszmann tervei szerint a kúp alakú Buzogánytornyot is átalakították, a törzse téglaköpenyt, a felső pereme pedig bábos mellvédkorlátot kapott.
A második világháborúban a budai Vár nagyon súlyos sérüléseket szenvedett, a kommunista hatalomátvétel után pedig nem a helyreállításra törekedtek. A cél a középkori emlékek feltárása lett, ennek érdekében pedig elsőként kiásták a földből a déli rondellát. A régészeti feltárásokat és a műemléki munkákat Gerő László vezette, az ő irányításával az építményt az alsó és a felső lőréssorával együtt, felül fa védőtetővel állították helyre úgy, hogy a hiányzó részeket téglával és kővel pótolták ki.
Gerő tervei szerint az 1950-es években újraépítették az Olasz kaput, aljában egy gyalogosoknak és egy kocsiknak szolgáló nyílással, felül pedig nyeregtetővel. Hogy a palotából le lehessen jutni ehhez a kapuhoz, egy új utat is létesítettek a keleti várfal mentén, illetve egy-egy nyílással áttörték az északi és a déli kortinafalat is. A Buzogánytorony feltárása során azt állapították meg, hogy eredetileg nem kúp alakú volt, a középkori keskeny törzset csak az ágyúzás elterjedése után szélesítették ki, hogy jobban ellenálljon a lövéseknek. A helyreállításkor a középkori formát tartották szem előtt, de megtoldották egy kúp alakú zsindelytetővel is. Északabbra újra felépítették Karakas pasa tornyát is, így alakult ki az a környezet, amit ma is ismerünk.
A Budavári Palotanegyedet körülvevő várfalrendszer felújítása már évekkel ezelőtt elkezdődött a 2019-ben elindult Nemzeti Hauszmann Program keretében, a munka jelenleg is tart, ha elkészült, a várfalak mindenki számára bejárhatók lesznek.
Nyitókép: A királyi palota és az alatta húzódó középkori várfalak (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció