Az Andrássy út köröndjének épületei az 1880-as évek első felében épültek fel francia reneszánsz stílusban, amit a homlokzatukon kívül a magas tetőjük is elárul. A Kodály körönd 1. (Andrássy út 87-89.) szám alatti, Andrássy-udvarnak is nevezett bérház Kauser József alkotása, és 1883-ban készült el. Az egyik földszinti lakást Schlesinger Pál (később Sándor Pál, országgyűlési képviselő) vásárolta meg, akinek Emma nevű testvérét Kodály Zoltán 1910-ben feleségül vette.
A házaspár eleinte az Áldás utca 11. számú bérházban lakott, 1924-ben azonban Sándor Pál nekik adta a Köröndön lévő lakását, ahol azután életük hátralévő részét töltötték. Gyermekük nem született, de nem voltak egyedül, gyakran érkeztek hozzájuk vendégek, köztük olyan hírességek is, mint Yehudi Menuhin hegedűművész. Házasságuk a tizenkilenc évvel idősebb Sándor Emma 1958-ban bekövetkezett halálával ért véget.
A gyászév letelte után, 1959-ben Kodály a mindössze tizenkilenc éves Péczely Saroltát vette feleségül, aki nagy tisztelettel fordult Emma emléke felé, így fényképeit és számos személyes tárgyát is a helyén hagyta. Nyolc évig éltek együtt a köröndi lakásban, míg a zeneszerző 1967-ben el nem hunyt. Ezt követően az özvegy megalapította a Kecskeméti Zenepedagógiai Intézetet – férje ugyanis a hírös városban született –, és a lakás értékeit is nekik ajándékozta, hogy létesítsenek benne egy múzeumot. Ez azonban nem történt meg azonnal, sőt egészen 1990 tavaszáig kellett várni rá.
A hosszú idő alatt azonban a lakás érintetlenül maradt, berendezésében sem történt változás, amely így jól tükrözi azt a környezetet, ahol Kodály Zoltán élt és alkotott. Beosztása sem módosult jelentősen, megmaradt a négy nagy szoba: az ebédlő, a szalon, a dolgozószoba és a hálószoba, csupán a bejárathoz legközelebb eső konyhát és fürdőt egyesítették egy fogadótér céljára, illetve a hálóból időszaki kiállítóteret alakítottak ki.
Egyébként Kodályék sem végeztek teljesen drasztikus átalakítást, amikor 1924-ben beköltöztek ide, megtartották például a Sándor Pál által vásárolt biedermeier bútorokat és a sarkokban álló cserépkályhákat is. De persze magukkal hozták a korábbi, Áldás utcai otthonukból a számukra fontos tárgyaikat: az ebédlőben például hímzések és festett kerámiák árulkodnak a népzene iránti elkötelezettségükről. Helyén maradt az az Orion rádió is, amelyet étkezés közben hallgattak, illetve a falakon láthatunk néhány plakátot is a fontosabb előadásokról.
Innen balra nyílik az egykori hálószoba, melyet 1990 óta időszaki kiállítások számára tartanak fenn, így eredeti berendezését eltávolították. Az ebédlőből jobbra nyíló szalonban viszont szinte minden úgy van, ahogy Kodály hagyta, és hűen tükrözi a művészember igényességét. A falakat növényi motívumos zöld festés fedi az eredeti tapéta mintájára, de annak egy jelentős részét eltakarja a sok műtárgy: az ajtó fölött például Beethoven mellszobra néz le ránk – Telcs Ede alkotása –, de látható még Emma édesapjának a büsztje és több festmény, valamint a híres vendégek látogatásáról készült fényképek is.
A már említett Yehudi Menuhinon kívül olyan komponisták is jártak itt, mint Arturo Toscanini, Aram Hacsaturján, Leopold Stokowski vagy Benjamin Britten. Ők láthatták azt a két Bösendorfer-zongorát is, amelyeket Kodály még a XX. század elején vásárolt és amelyek a szoba közepét foglalják el ma is. Rajtuk Kodály két daljátékának, a Háry Jánosnak és a Székely fonónak az operaházi makettjét is megcsodálhatták, illetve a kályha körül több Kodály-mellszobrot is láthattak, amelyek nagy részét a zeneszerző fiatalkori barátja, Petri (Pick) Lajos készítette, de Kisfaludi Strobl Zsigmond is megformázta a művészt.
A szalonból nyílik a dolgozószoba, melybe szintén eredeti állapotában láthatunk, belépni azonban már nem tudunk. Ahogyan az ebédlőben, itt is helyet kapott a népművészet: az íróasztalt egy körösfői mesterember készítette cseresznyefából, és az erdélyi hagyományokat követve díszes faragással és véséssel látta el. A növényi mintás tapétát ezúttal nem annyira a műtárgyak, hanem inkább a könyvespolcok takarják el, amelyek két falat teljesen, a padlótól a mennyezetig kitöltenek.
Kodály rendkívül széles műveltséggel rendelkezett, és több nyelven beszélt, ezért nemcsak zenetörténeti és néprajzi témájú köteteket találni itt, hanem magyar és külföldi szépirodalmat, német, francia, olasz, angol, latin és ógörög nyelven is. Ezek egyébként jogilag az emlékmúzeum mellett működő Kodály Archívum magángyűjteményébe tartoznak, amelyet szintén Péczely Sarolta alapított. Nemcsak intézményileg, de fizikailag is mellette található, a szomszédos lakásban rendezték be, melyet egyúttal össze is nyitottak a zeneszerző egykori otthonával. Az új lakás pincéjét is hasznosították, abban is rendeznek időszaki kiállításokat, valamint rendezvényhelyszínként is működik, ahol főleg koncerteket tartanak.
A Kodály Zoltán Emlékmúzeum szervezetileg a Kecskeméti Kodály Intézethez tartozik, amely pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem része. Kedd kivételével mindennap látogatható.
A nyitóképen: Kodály Zoltán (Fortepan/Képszám: 210928)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció