Ma 200 évvel ezelőtt, 1825. július 3-án írta alá Bergamóban I. Ferenc osztrák császár és magyar király azt az iratot, mellyel szeptember 11-re országgyűlést hirdetett Pozsonyba. Ez az őszi országgyűlés tekinthető az ott megfogalmazódó reformtörekvéseknek köszönhetően a reformkor bölcsőjének, ott vette kezdetét történelmi értelemben Magyarország polgári átalakulása. Gyakorlott kézmozdulatnak számított ez az uralkodó részéről, aki ekkor már 33 éve ült a magyar királyi trónon. 1792-ben koronázták meg, s 1825-ig összesen hat magyar országgyűlést hívott egybe (1796, 1802, 1805, 1807, 1808, 1811–1812). Persze nem azért, mert alkotmányos módon szeretett volna kormányozni, hanem mert trónra lépését követően a francia forradalommal, majd Napóleon seregeivel találta szembe magát. Az országgyűlések összehívására I. Ferencnek a háborús szükségletek miatt, csupán az újoncok és a hadiadó megszavazása érdekében volt szüksége.
I. Ferenc önkényuralmi módszerekkel kormányzott, rendőrállamot és besúgói rendszert, hálózatot épített ki és működtetett hazánkban, akik rendszeres jelentéseket küldtek az országban uralkodó állapotokról, az összehívott országgyűlések hangulatáról, a pozsonyi ülések szónokairól és hangadóiról. Paradox helyzet, hogy ezek a jelentések, bár egy sötét rendszer lenyomatainak számítanak, mégis manapság már a történészeknek értékes forrásokat jelentenek, hiszen a hivatalos tudósításokon kívül sokszor az országgyűlések kulisszatitkairól, belső viszonyairól szolgáltatnak érdekes és értékes adalékokat.
S megszokott helyszín volt Pozsony is az országgyűlések számára, hiszen a török időkben és azt követően is a Habsburg uralkodók itt, Magyarország nyugati határszélén hívták össze leggyakrabban a magyar rendeket, főnemeseket, papokat, vármegyei követeket. S ahol 1825-ben összejöttek, a Magyar Udvari Kamara épülete sem volt már ismeretlen és szokatlan helyszín, ugyanis mióta II. József 1784-ben a kamarát Budára költöztette, az egykori pozsonyi épületük szolgált 1802-től az országgyűlési összejövetelek helyszínéül.
De mondhatni, a változás szele talán már 1825-ben is benne volt a levegőben, hogy a császárvároshoz, Bécshez közeli Pozsony helyett inkább az ország szívében elhelyezkedő Pest legyen a magyar országgyűlések helyszíne, ami egybecsengett a nemzet önállósodásának és függetlenségének igényével, s nem utolsó sorban egy önálló nemzeti főváros megteremtésének szándékával. 1825-ben Pozsonyban, az első reformkori országgyűlésen ezt még nem fogalmazták meg nyíltan, azonban a következő országgyűlések mindegyikén – kisebb-nagyobb fajsúllyal ugyan, de – napirenden volt, s végigkísérte a reformkor egész időszakát, melynek végén Pest vált az állandó magyar országgyűlés helyszínévé. Egy negyedszázadnak sem kellett eltelnie 1825 után ahhoz, hogy maga az országgyűlés Pozsonyból Pestre költözzön, az 1848-ban megalakult felelős magyar kormány székhelyével együtt, s már itt hívják össze 1848. július 5-én a már nem a rendi, hanem népképviseleti alapon szerveződő országgyűlést. Az önvédelem és a szabadságharc miatt ekkor ez még csak egy rövid időre sikerült, az 1867-es kiegyezés után viszont állandó formát öltött.
Az országgyűlés Pestre helyezésének igénye azonban épületet is kívánt, ezért a kettő hamar összekapcsolódott egymással, és így a reformkorban nemcsak az országgyűlés Pestre helyezésével foglalkoztak, hanem leginkább az ahhoz méltó épület és helyszín megválasztásával is. Pozsony ebből a szempontból kedvező helyzetben volt, hiszen ott rendelkezésre állt a már említett kamarai épület, Pesten viszont nem valahova beköltöztetni akarták a magyar alkotmánynak ezt az ősi intézményét, hanem egy új, reprezentatív épületet kívántak emelni.
Az 1825-ös országgyűlést követően az 1830-as pozsonyi országgyűlésen, az alsó tábla október 16-i ülésén fogalmazódott meg először a reformkor idején az országgyűlés Pestre helyezésének kérdése. Nem más, mint Pest vármegye küldötte, a két vármegyei követ, Szentkirályi László és Dubraviczky Simon közül valószínűleg Dubraviczky Simon terjesztette ezt elő, ami a Pesten tartandó országgyűlés első, hivatalos megfogalmazását jelentette.
Az 1830. október 16-i alsó tábla XIV. ülésről készült jegyzőkönyv a következőket tartalmazza: „Pest Vármegyének Követje előhozta küldőinek azon utasítását, mellynél fogva az Ország Gyűléseit mindég Pesten tartani kívánnyák, és az Ország Házának ottan való felépítésére egyedül a Nemesség részérűl segedelmet ajánlanak.” A Pest vármegyei követ indítványa nem maradt visszhang nélkül, melyhez pártolólag Tolna, Heves, Ung és Torna vármegye követei is csatlakoztak, ám Bihar és Borsod követei viszont ekkor még ellenezték ezt.
A kezdeményezés a következő, 1832–1836-os országgyűlésen ért el nagyobb sikert, mikor a Békés és Borsod vármegyei követek újbóli felvetésére József nádor vállalta, hogy az új országgyűlési épülethez előzetes, tájékoztató terveket és költségvetést készíttet, és azt a következő országgyűlésen bemutatja.
József nádor azonban kissé elaludt az ügy előmozdítása érdekében, mert mikor a következő, 1839–1840-es országgyűlésen az alsóházi követek 1839. augusztus 22-én a tervek mibenléte felől érdeklődtek, arra hivatkozott, hogy betegsége és ebből adódó utazása és gyógykezelése miatt még nem készültek el.
A Nemzeti Múzeum építkezése folytán Pollack Mihály közvetlen kapcsolatban állt József nádorral. Értesülvén a történtekről, 1839. december 22-én kelt beadványában diszkréten felajánlkozott a nádornál, hogy tervet készít az országgyűlés épületéhez. Konkrét helyszín és építési program hiányában azonban Pollack csak egyfajta ideáltervet tudott készíteni, amivel azonban így is elkésett, mert az országgyűlést 1840. május 12-én berekesztették, s a terveket már nem lehetett ott bemutatni.
A következő, 1843–1844-es országgyűlés viszont egy új koncepció mentén már nem egy építész megbízását preferálta, hanem egy nemzetközi tervpályázat keretében kívánta az új, Pesten az Új vásártéren (mai Erzsébet tér) felépítendő országház épületét elkészíttetni. Az 1844. június 2-án kelt pályázati felhívást az 1844 júniusában és júliusában itthon és külföldön megjelenő hírlapokban tették közzé. A pályázat határidejét november 30-ában jelölték meg, hogy még az országgyűlés idején dönteni lehessen róluk. A pályázati felhívásra szép számmal érkeztek tervek, szám szerint 42 pályamű, amelyeket Pozsonyba kellett elküldeni. Mivel azonban az országgyűlést ekkor is a vártnál hamarabb, már augusztus 1-jén berekesztették, a pályázatokat már nem tudták elbírálni, és a viharos, sodró erejű események folytán a következő 1847–1848-as országgyűlésen sem kerítettek rá sort.
Az 1847. november 7-én Pozsonyban összeülő utolsó rendi országgyűlés a párizsi és a bécsi forradalom, valamint Kossuth fellépése folytán 1848 elején nagy horderejű változásokat hozott, megteremtve – Kossuth Lajos március 3-i indítványára – az önálló, felelős magyar kormányt, mely Pesten április 15-én kezdte meg a működését.
Szinte szimbolikus volt az az utazás, mikor az újonnan kinevezett kormánytagok még Pozsonyban tartózkodó három tagja – Batthyány Lajos, Széchenyi István és Kossuth Lajos – 1848. április 14 -én gőzhajón Pozsonyból Pestre utazott. Miként ez az út tartott Pozsonyból Pest felé, úgy vált Pest az áprilisi törvények értelmében Pozsony helyett és után a magyar országgyűlés és az újonnan létrejövő magyar minisztériumok állandó helyszínévé. Igaz, az események és késlekedések miatt ekkor még új országgyűlési épület nélkül, a minisztériumok pedig részben a feudális kori budavári elődintézményekben (Helytartótanács, Magyar Királyi Kamara) elszállásolva.
Nyitókép: Pest-Buda a reformkorban, az 1830-as évek elején
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció