Mi maradt és mi változott? – Bejártuk a megújuló Citadellát

A Szirtes út irányából közelítjük meg a Citadellát Taraczky Dániel építésszel, vezető tervezővel, Lánszki Regő építészeti államtitkárral és a sajtó képviselőivel együtt. A Gellért-hegy sziklacsúcsának képét 1854 óta uraló masszív erőd ugyanannak tűnik, mégis más, mint megszoktuk. Először az tűnik fel, hogy sokkal világosabb, mint volt, hiszen a felújítás során megtisztították a mészkőből készült falakat olyan módon, hogy csak a piszok tűnjön el, az idők nyoma ne. Százhetven év harcainak emléke így golyónyomok formájában most is ott van mindenütt az épületen, ám közelebb érve máris feltűnik, hogy sok minden megváltozott. A Citadella falaira újonnan emelt földrézsűk futnak fel, és az épület körüli sétány is átalakult: a jövőben több lesz a zöld, hiszen az épület belső udvarán és kívül is gondozott parkot alakítanak ki, a lekövezett út a korábbi aszfaltborításnak csak 40 százalékát teszi majd ki. 

A Nemzeti Hauszmann Program keretében zajló felújítás alapkoncepciója az épület megnyitása, „pacifikálása” volt, ahogy Taraczky Dániel fogalmaz, hogy a korábbi zárt, éppen ezért nehezen megközelíthető erődöt a szó minden értelmében megnyissák a látogatók előtt. Ennek érdekében három helyen is átvágták, megnyitották a falakat: az egykori főbejárat helyén a keleti oldalon, vele szemben a nyugatin; illetve a Szabadság-szobor mögött is, ahonnan hosszú lépcsősor vezet fel a Citadella udvarára. Az új és a régi részeket az anyaghasználat is elkülöníti, a falba vágott nyílások oldala színezett fehér betonból készült. A felújított Szabadság-szobor talapzatán már látható a kőkereszt is, amely az alkotók szándéka szerint itt a szabadság, illetve az ezeréves magyar államiság és a nyugati kereszténység szimbólumaként jelenik meg. A kereszt alatt ugyanazt a feliratot olvashatjuk, amelyet a rendszerváltás óta: „MINDAZOK EMLÉKÉRE, AKIK ÉLETÜKET ÁLDOZTÁK MAGYARORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉÉRT, SZABADSÁGÁÉRT ÉS BOLDOGULÁSÁÉRT”. 

A szobor mögött vágott nyíláson széles, hófehér lépcsősoron jutunk fel az erőd udvarára. Itt található az ország egyik fő geodéziai alappontja, amit korábban kevesen láthattak, de a felújítás után mindenki számára egyértelmű lesz: egy rézszalag mutatja majd, melyik oldalon kezdődik Nyugat- és melyiken Kelet-Magyarország. A lépcső mellett kilátópontokat létesítettek, ahonnan pazar panoráma nyílik a városra; innen mészkővel burkolt úton, a gyilokjárón sétálhatunk el az erőd belseje felé. Mellettünk mindenütt újonnan telepített növények, a leendő park új lakói láthatók –összesen 59 díszfát és cserjét ültetnek el, köztük mandulát, magnóliát is, de az egyik sarokban felfedezzük azt a gránátalmafát is, amelyik a felújítás előtt óta áll a helyén, és amelyik az új parknak is része lesz. A vizet csapadékvizes öntözőrendszer biztosítja majd. 

Miközben elsétálunk a 36 méter magas oszlop tetején lengő 72 négyzetméteres országzászló mellett, a hajdani, mára elbontott bunkernek már csak a hűlt helyét látjuk. De senkinek nem hiányzik. Az emellett kialakított kis terecske a belső udvar központi része, egyik oldalán kávézó nyílik majd, másik oldalán ajándékbolt. Egy kis kilátópont is helyet kapott itt: egy V alakú rés az erőd falában, az 1899-es bontás maradványa, amikor az erődöt a katonaság átadta a városnak, amely jelképesen harcképtelenné tette. Tervben volt a teljes bontás is, ám pénzhiány miatt soha nem valósult meg – ma már mondhatjuk: szerencsére. 

Az épület legnagyobb attrakciója viszont már innen is világosan látszik: a rondella belső udvarának egy részét elfoglaló üvegkubus, amely a jövőben az aula, a fogadótér funkcióját tölti majd be. Érdekessége, hogy nemcsak a falai, de a tartószerkezete is üveg, ez az országban a legnagyobb ilyen technikával készült épületelem. A rondella, vagyis az egykori ágyútorony 1700 négyzetméteres belsejében a modern beépítések – ahogy az egész Citadellán is – mindenhol egyértelműen elválnak a régiektől, mint Taraczky Dániel elmondja, kifejezett szándéka volt, hogy megőrizzen, konzerváljon és bemutasson mindent, ami az elmúlt 170 évben a falakkal történt. Így a sérülések, golyónyomok, bevésések éppúgy láthatók, mint a becsapódott bombák nyomainak vasbeton javítása a boltíves födémeken.

 Az épület belseje a magyarok szabadságért vívott küzdelmeit bemutató, több szinten elhelyezkedő kiállításnak ad majd otthont. Ennek része lesz egy okostávcsövekkel (amelyeken a török kori város elevenedik majd meg) felszerelt terasz is, amelyet az egykori diszkó falainak kibontásával alakítottak ki. Ez a rész szintén az 1899-es bontás idejéből származik, ekkor keletkezett az egyébként szabályos D alakú ágyútorony felső részén ez a foghíj, melyet a szocializmus évtizedeiben beépítettek és étteremként, diszkóként is szolgált. Az új terasz oldalfalán jellegzetes becsapódásnyomot látunk, amelyet egy szovjet bomba vájt ki a Citadella falából, ám eredetileg nem itt, hanem a keleti falban volt, kövenként hozták át ide és építették be az új helyére, ahol jobban szemügyre vehető. 

A rondella belső udvarán, az üvegcsarnok mellett mesterséges tavacskát alakítanak ki, melynek közepén örökláng lobog majd a szabadságért meghalt hősök emlékére. 

A Citadella a tervek szerint jövő év elejére készül el, de az már most látható, hogy valóban érdekes keveréke lesz a kortárs és múltból megőrzött elemeknek. Mivel az épület belső udvara kívülről könnyen és bárki által szabadon megközelíthető lesz, valóban lehetősége nyílik arra, hogy 1854 óta először vehessék birtokba a városlakók. És persze olyan funkciója legyen, ami az épület múltjához, szerepéhez is illik, és ki tudja egészíteni a Gellért-hegy megmászásának élményét is. 

Nyitókép: A Citadella belső udvara (Fotó: Várkapitányság)