Mikor a tatárjárás után IV. Béla várak építését szorgalmazta, Budán a Duna mellett magasodó és a folyóval párhuzamosan futó hegy a stratégiai fekvése miatt tálcán kínálta magát egy erődítmény számára. Tökéletes hely volt a királyi palotának is, hiszen a magaslat ugyanúgy méltóságot ad az épületnek, ahogyan az uralkodó is kiemelkedik az ország népéből. Igazán fenséges hatást úgy értek el, hogy a Várhegy déli csücskébe emelték a királyi központot, ahol három oldalról is meredélyek határolták, bár az délről valamivel lankásabb. Utóbbi irányból a Kelenföldi kapun keresztül fel is lehetett jutni a várba, de az igazi közlekedési útvonal északról, a polgárváros, illetve a mai Dísz tér felől vezetett a palotához.
A térhez két kaput is nyitottak a várfalon: a keletit a középkorban Szent János kapunak, a nyugatit pedig Zsidó-kapunak nevezték, később előbbit Vízi kapunak majd Ferenc József kapunak, utóbbit pedig Fehérvári kapunak keresztelték át. Miután azonban a törökök elfoglalták Budát, a város elvesztette fényét és azt az 1686-os visszafoglalás után sem nyerte vissza. Mivel nem itt volt már a királyi központ, nem tekintettek rá kiemelt figyelemmel és ezt kifejezte az egykori palotához felvezető út megváltozása is: a Kelenföldi lett a fő kapu pusztán azért, mert a dunai hajóhíd itt, a mai Erzsébet híd környékén keresztezte a folyót. Ez az útvonal tehát megkönnyítette a várba irányuló áruszállítást. De ezt a kaput használták azok is, akik a vár északi részéből akartak a Tabánba eljutni, a XVIII–XIX. században így a lakosság is a palota udvarán haladt keresztül. Ekkoriban az uralkodók még csak ritkán tartózkodtak itt, a kiegyezés után azonban megváltozott a helyzet.
Ferenc József és Erzsébet királyné már több időt töltött Budán, és a megnövekedett udvartartás miatt nemcsak az épületeket kellett bővíteni, hanem egy új közlekedési verőeret is kellett kialakítani, hogy a polgári forgalom ne zavarja az udvar nyugalmát és tekintélyét. A tervek elkészítésével a korszak legelismertebb építészét, Ybl Miklóst bízták meg, aki első lépésként kérte a Várhegy krisztinavárosi oldalán fekvő telkek kisajátítását az új útvonal számára.
A királyi palota tervbe vett nagyszabású átépítéséhez is jól jött egy új út, amely a Fehérvári kaputól biztosított lejutást a Tabán felé. Ezt végül csak 1890-re alakítottak ki, a telkek kisajátítása egészen eddig elhúzódott. Vonalvezetése összhangban volt a bővítéssel, ezért nem végig szorosan a várfal alatt vitték, hiszen Ybl a palota krisztinavárosi szárnyát azon kívülre nyújtotta. Ezt szintén a Várhegy alakja indokolta, ami itt már annyira szűk volt, hogy az új udvar és az új épületrész együtt már nem fért fel rá. Utóbbi számára ezért egy magas alépítményt tervezett.
Kivitelezéséhez azonban már nem tudott érdemben hozzájárulni, mert 1891. január 22-én elhunyt. Két hónappal később Hauszmann Alajos került a helyére, aki nemcsak befejezte az új épületrészt, de egy pompás parkot is tervezett elé. Tulajdonképpen ebben is követte elődjét, aki 1874 és 1881 között a palota Duna felőli oldalára tervezett egy kertet és hozzá csodás neoreneszánsz épületet, a Várkert Bazárt.
A királyi palotát 1905-re északi irányba is bővítették, melynek következtében megszűnt az ottani Palota tér. A nevet ezután a krisztinavárosi szárny alatt elterülő parkosított terület vette át, melyet szerpentinutak által közrefogott zöldfelületek együtteseként rendeztek el. E szerpentinutak – vagy ahogy akkoriban nevezték: kígyóutak – véglegesítése 1893-ra készült el. Fölöttük a Várba vezető új út már nyílegyenesen és meredeken emelkedett észak felé, és a Tábor utca torkolata után egy éles kanyarral fordult vissza az egykori Fehérvári kapu irányába.
Mivel akadályozta a megnövekedett forgalmat, a kaput és a várfal részét képező Fehérvári rondellát 1892-ben lebontották. Erre a sorsra jutott egyébként a szemközti Ferenc József kapu is. A közlekedők a Dísz térre érve jutottak a legmagasabbra, innen az út – amely már a Szent György utca nevet viselte – ismét lejteni kezdett a palota irányába. Ez ugyan már nem annyira meredek, de a maga 3,5 százalékával azért jelentős lejtőnek számít.
Hauszmann az épületegyüttesnek a Szent György tér felé néző, északi oldalán helyezte el a reprezentatív bejáratot, amelyen kocsikkal is át lehetett hajtani. A kapualjon áthaladva egy üvegtetővel fedett udvarba értek, ahol a vendégek kiszállhattak, a kocsi pedig tovább haladt. Az épület déli felén kapott helyet tehát a kijárat. A domborzati viszonyok miatt azonban ehhez építeni kellett egy rámpát is, a lejtő miatt ugyanis a kijárat mintegy négy méterrel a felszín fölé került. A kilencven fokban kanyarodó rámpán a kocsik azután visszajutottak a Szent György térre.
A második világháború után nemcsak magát a palotát, hanem a környezetét is rendkívül drasztikusan alakították át: az ostromban megsérültek helyett a régészeti ásatások során feltárt középkori épületrészeket állították vissza. Ezzel együtt a várfal keleti oldala mentén kialakították a keleti felvezető utat, mely a Clark Ádám térről indulva a halad dél felé a nagy rondelláig, ahol egy éles visszafordító után a Savoyai teraszra érkezik. Az út állapota azonban a több évtizedes elhanyagolás következtében nagyon leromlott, ezért a Várkapitányság a Nemzeti Hauszmann Program keretében néhány évvel ezelőtt megkezdte a helyreállítását. Figyelmet fordítottak azonban a Palota út irányából érkező forgalomra is, ahol nemcsak az útburkolat és az Ybl-támfal javítását végezték el, de két nagy befogadóképességű liftet is építettek, melyekkel a Csikós-udvarra lehet feljutni.
Nyitókép: A királyi palota fogadóépületének reprezentatív bejárata a Szent György tér felől (Forrás: Fortepan/Képszám: 115848)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció