Fellner Sándor a budavári Szentháromság téri Pénzügyminisztérium új palotájához 1901 júliusában összesen 32, szignójával ellátott tervet készített, amelyek között voltak különböző homlokzati tervek, keresztmetszetek, alap- és helyszínrajzok, valamint az irattárról készült metszetek és szerkezeti tervek. Öt év sem kellett ahhoz, hogy ezekből a tervekből egy csodálatos, magyaros elemekkel átszőtt neogótikus épület szülessen, amely ma – az utóbbi évek újjáépítésének köszönhetően – ismét a Vár és a Szentháromság tér egyik ékességének számít. A tanács 1905. április 18-án adta meg az épületre a használatbavételi engedélyt, ami azt jelentette, hogy a minisztérium hivatalosan is engedélyt kapott arra, hogy ettől kezdődőden használhassa új épületét.
Alig ismert azonban, hogy nem Fellner Sándor tervei voltak az elsők, melyek a Pénzügyminisztérium új palotájához készültek. Hat évvel korábban, 1895-ben már született elképzelés egy új pénzügyminisztériumi épületről. A tervet – mert jelenleg egyetlenegy homlokzati rajz ismert – azonban nem Fellner Sándor, hanem kortársa, ifj. Bobula János készítette. S nem is oda szánták, ahol ma áll, a Szentháromság térre, hanem a mai Hess András tér (korábbi Iskola és XI. Ince pápa tér) 2. szám alá, egy Pestre néző elegáns homlokzattal. Oda, ahol ma a Szent Miklós toronytól északra a Hilton Szálló északi szárnya helyezkedik el.
Ifjabb Bobula János tervét 130 évvel ezelőtt az apja, idősebb Bobula János építész által alapított és szerkesztett Építészeti Szemle 1895. május 31-i száma közölte, amihez egy rövid leírást is mellékeltek. Miként a lapban írták, Bobula megbízatása még Wekerle Sándor miniszterelnöktől – aki egyúttal a pénzügyminiszteri tárcát is betöltötte – származott, ami aligha számíthatott véletlennek, hiszen ifj. Bobula János a jelentős hírnévre szert tevő, a fővárosban is közismert idősebb Bobula János építész azonos nevű fia volt, aki apja nyomdokaiba lépve ugyancsak az építészi szakmát választotta. Apja a kiegyezés évében, 1867-ben lett Pest város építőmestere, az 1880-as években pedig már számos fővárosi palota és középület megtervezése fűződött a nevéhez, 1892 és 1897 között pedig – részben Wekerlével egy időben – a Szabadelvű Párt színeiben volt országgyűlési képviselő.
Fia, az ifjú Bobula János a budapesti Műegyetemen szerzett építészeti oklevelet, ahol tanára volt többek között Hauszmann Alajos és Pecz Samu is. Ezt követően, 1893 és 1895 között hosszabb, angliai és amerikai tanulmányútra ment, amely során megtekintette a chicagói világkiállítást is. Amikor hazatért, előadás keretében és újságok hasábjain számolt be amerikai tapasztalatairól, mely azonban nemcsak az építészetről, hanem az ott megismert nők mindennapi életéről, szokásairól, a női emancipációról és a társadalomban betöltött szerepükről is szólt. Az Egyesült Államokbeli építészetről szóló írásai az Építő Iparban jelentek meg 1895-ben.
Hazatérése után Bobula építészirodát nyitott a fővárosban, a VIII. kerület, József körút 11. szám alatt. A pénzügyminisztériumi épület tervének az elkészítése ifj. Bobula első megbízatásai közé tartozhatott, ami azonban végül is csak terv maradt és sosem készült el.
Ifj. Bobula János világlátott embernek számított, aki szakmai ismereteit Amerikában új, az európai építészeti hagyományoktól eltérő technológiák megismerésével bővítette. Alighanem ez is közrejátszhatott abban, hogy Wekerle Sándor, aki maga is érdeklődött az építészet és építkezés iránt, ifj. Bobulát kérte fel – talán apja közbenjárására is – az új épület megtervezésére.
Ahova ezt az új pénzügyminisztériumi épületet tervezték, ott a középkorban a domonkos rend Szent Miklós kolostor kerengője és későbbi főiskolája állt, ami a török idők végére, Buda 1686-os visszafoglalására teljesen elpusztult. Helyén, a Szent Miklós-toronytól északra, 1686 után a Budát visszafoglaló katonaság épített katonai pékséget és élelmiszerraktárat, majd 1783-ban iskolát emeltettek ugyanott, amiben a XIX. század elején elemi iskola és főgimnázium működött, 1881-től pedig (1936-ig) az első budai polgári leányiskolának adott helyet. 1895-ben alighanem ennek az iskolaépületnek a helyére akarták a Pénzügyminisztérium új palotáját felépíteni.
A helyszín kiválasztását az indokolta, hogy a Szent Miklós-torony déli oldalán az egykori jezsuita kollégium épületében a rend megszűnése után a Magyar Udvari Kamara működött, majd megszűnését követően 1848-ban és 1867-ben a Pénzügyminisztérium költözött a falai közé. A Bobula tervezte épület kívülről önálló egységet, épülettömböt alkotott volna, belül azonban ezzel az átalakított régi épülettel kívánták összekötni.
Az építészeti szaklapban megjelent homlokzati terv és a hozzá készült leírás lehetővé teszi, hogy némi párhuzamot vonjunk a Bobula tervezte épület és a Fellner Sándor készítette, megvalósult palota között.
Mindkét épület esetében fontos viszonyítási pont volt a nem sokkal korábban elkészült Mátyás-templom. Fellner ehhez mérten választotta épülete stílusául a neogótikus stílust, hogy a Szentháromság téri épületek stílusharmóniában álljanak egymással. De a Mátyás-templom volt mérvadó Bobula tervénél is, azonban ő a stílus helyett inkább a szakrális épület tornyára, magasságára és nagyságára fókuszált, s ahhoz mérten tervezte épületét reprezentatív módon, mivel nem akarta, hogy a miniszteriális épület az egyszerű bérházak nagyságrendjére süllyedjen. Ez az 1895-ös épület 69 méter hosszú homlokzattal nézett volna a Duna és Pest felé, s két torony is magasodott volna rajta. A cél egyértelműen az volt, hogy az épület a méreteinek nagyságával hasson, és Pest minden részéről jól látható, feltűnést keltő palota emelkedjen. Bobula azonban nem követte a Mátyás-templom stílusát. A kívánt feltűnést a reneszánsz stílus egyeduralmának megszűnésekor talán a barokk stílus tudta leginkább elérni, mozgalmassá téve az épület homlokzatát. Bár a leírás nem szól az épület stílusáról, a közölt homlokzati terv inkább a barokkal rokonítható, mintsem a Mátyás-templom gótikus stílusához való alkalmazkodásról lenne szó. Ugyanakkor ez az új épület nem is a Mátyás-templom közvetlen szomszédságában állt volna – mint a Fellner tervezte pénzügyminisztériumi palota –, hanem attól távolabb északabbra, köztük helyezkedve el a minisztérium által 1867 óta használt, egykori jezsuita kollégiumi, később régi kamarai épület. A Bobula tervezte épület stílusa inkább ez utóbbihoz állt közelebb, mely a XVIII. század vége felé copf külsőt nyert.
A közölt, Pestre néző homlokzati terven a kilenc tengely hosszúságú homlokzatot a falsíkból kissé előreugró két, szimmetrikusan elhelyezett egy-egy tengely szélességű torony tagolta három részre, horizontálisan pedig az alsó szintet egy hangsúlyos övpárkány és kváderezés különítette el a felette álló szintektől. Emellett óriáspilaszterek és oszlopok, a szemöldökpárkányzat erőteljes hangsúlyozása, a homlokzat két oldalsó részén a koronázópárkány fölött futó balusztrádos mellvéd, címer és figurális díszítés fokozta még tovább az épület hatásosságát. Érdekes, hogy Fellner palotájának Szentháromság téri főhomlokzata némi hasonlóságot mutat Bobuláéhoz. Ugyancsak kilenc tengely szélességű, kéttornyos épület.
A Bobula tervezte épület azonban – a rendelkezésre álló ingatlan nagyságából adódóan is – messze elmaradt volna a Fellneri nagyságrendtől. A közel 2 603 négyzetméteres ingatlanból 2 151 négyzetmétert építettek volna be, míg Fellner Szentháromság téri palotájának esetében ez a szám a 7 965 négyzetméteres telken a 6 209 négyzetméteres beépítettséget érte el.
Hivatali, miniszteriális épületek esetében a körfolyosós rendszernél aligha találtak ki jobbat és praktikusabbat abban a korban. Így nem meglepő, hogy mind Bobula, mind Fellner ezt a megoldást választotta, amihez Fellnert a külföldi tanulmányútja során szerzett tapasztalatok is hozzásegítették. A Bobula-féle épület 350 tisztviselő számára biztosított volna kényelmes elhelyezést úgy, hogy minden egyes tisztviselőre 10-10 négyzetméternyi terület jutott volna. Reprezentatív helyiségekről a leírás nem tesz említést, de ilyen nagyságrend mellett valószínűleg nem, vagy csak szerény méretben készültek volna. Kívülről egy palota benyomását keltette az épület, belülről viszont inkább egy hivatali épületre hasonlíthatott. Ezzel szemben a Szentháromság téri palotában – a díszlépcsőháztól a fogadótermekig – több reprezentatív helyiség is helyet kapott, s a hivatali helyiségeket is Fellner a hivatal feladatához és a hivatalnok pozíciójához mérten tervezte. Nemcsak nevében volt palota, de külső-belső megjelenésében is annak számított.
A modern technológia alkalmazását jelentette akkoriban a felvonók megléte, de míg Fellner épületében 1905-ben négy darab üzemelt, addig a tíz évvel korábbi változatnál Bobula – az épület nagyságából is adódóan – csak kettőt tervezett, egyet a tisztviselők és egyet az ügyfelek részére.
Amikor Lukács László pénzügyminiszter 1900. november 24-én benyújtotta az országgyűlésnek az új palota felépítésével kapcsolatos törvényjavaslatát, az építkezésre 4 millió koronát indítványozott elő, az építkezés viszont végül közel 4 500 000 koronába került.
A Bobula-féle épület – a leírás szerint – ennél olcsóbb lett volna, az építészi tiszteletdíjjal együtt, 440 000 forintra taksálták, ami palotához mérten igencsak költséghatékony megoldásnak számított. A költségek lefaragását alighanem a díszes külső mellett többek között az enteriőrbeli megoldások jelentették. Legolcsóbb megoldásként központi vízfűtés gondoskodott volna télen a melegről, és az össze helyiségbe – takarékossági szempontból – puhafa hajópadlót terveztek.
Wekerle Sándort 1895. január 14-én Bánffy Dezső váltotta a miniszterelnöki posztjában, a pénzügyminiszteriben pedig Lukács László. Ez a váltás valószínűleg közrejátszhatott abban, hogy a Bobula készítette terv végül nem valósult meg, s jórészt az egész programot – mármint, ha volt ilyen – megszakították, pontosabban egy későbbi időpontra halasztották. Lukács László viszont nem a korábbi elképzeléseket vette elő és folytatta, hanem egy teljesen új koncepció mentén egy új építésznek, Fellner Sándornak adott megbízást.
Nyitókép: ifj. Bobula János 1895-ös terve a Pénzügyminisztérium új épületéhez
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció