Május 21-ike 1992 óta a Magyar Honvédelem Napja, az 1848-49-es szabadságharc legfényesebb győzelmének emlékére. A Görgei Artúr tábornok által vezetett honvédsereg 1849-ben ezen a napon foglalta vissza Buda várát, az ország fővárosát a Hentzi osztrák tábornok által irányított császári csapatoktól. Véletlen egybeesés, hogy a nagyon hosszú időt megért Görgei (1818–1916) 98 esztendős korában, 1916-ban ugyanezen a napon, május 21-én hunyt el, ez a dátum tehát kétszeresen kötődik a honvéd tábornokhoz.
Amikor Buda visszafoglalása után néhány héttel a csatatereken eldőlt, hogy a szabadságharc katonai értelemben vereséget szenvedett az orosz–osztrák túlerővel szemben, 1849. augusztus 11-én Kossuth Lajos kormányzó és a Szemere Bertalan miniszterelnök vezette kormány lemondott, és átadták a hatalmat Görgeinek, azzal a feladattal, hogy zárja le a szabadságharcot.
Ő egy haditanácsot hívott össze és ott a tábornokok döntöttek arról, hogy leteszik fegyvert az orosz seregek előtt. Egy hónap múlva Kossuth Lajos már török földről árulónak nyilvánította a vidini levelében. Az árulás mítosza végigkísérte Görgei életét, és kísértett azután is, bár 1884-ben komoly rehabilitációs és petíciós mozgalom indult a tábornok erkölcsi felmentése érdekében. Az első, 1935-ben lezajlott szoborállítást kezdeményező Gömbös Gyula miniszterelnök azonban pozitívan ítélte meg a szabadságharcos tetteit és emlékét, nem tekintett rá árulóként.
Görgei Artúr nemesi famíliába született és 1848-ig a családnevét „y” betűvel írta, de a forradalom és szabadságharc idején megváltoztatta és onnantól kezdve egészen 1916-ban bekövetkezett haláláig következetesen „i”-betűt használta a neve végén. A laikusok ezt mindmáig következetlenül használják, 1935-ben, első szobra felállítása körül pedig a napisajtóban „y”-nal írták le a Görgei nevet és így vésték fel szobra talapzatára is.
Gömbös Gyula miniszterelnök a pályafutását hivatásos katonaként kezdte az első világháború előtt. Nagyra tartotta a szabadságharc hadvezérét, ezért miután miniszterelnök lett, megszerezve Horthy Miklós kormányzó támogatását, gyűjtést kezdeményezett a magyar királyi Honvédség és Csendőrség tisztikarának soraiban, hogy szobrot emeljenek Görgei emlékére.
A mementó elkészítésére ifj. Vastagh György (1868–1946) nemzetközi hírű szobrászművész kapott megbízást, aki számos lovasszobrot készített pályafutása során. Ő készítette a Várban már 1901-ben felállított Csikós szobrot, majd a Görgei-szobor után két évvel megalkotta Hadik András várbeli lovasszobrát is. Vastagh felkérésére tervpályázat kiírása nélkül került sor a miniszterelnök akaratából.
Kijelölték a műalkotás helyét is, az akkor Hadimúzeumnak nevezett Hadtörténeti Múzeum előtti Prímás bástyán. A monumentum bronzból készült, mintegy másfél embernagyságú volt a mérete, a lovon ülő tábornok a Svábhegyen álló Óra villa irányába tekintett, ahonnan egykor a várostromot irányította. A villa falán már 1929-ben emléktáblát helyeztek el tiszteletére.
A szobormű ünnepélyes felavatására kilencven esztendővel ezelőtt, 1935. május 21-én, a Vár bevételének és Görgei Artúr halálának évfordulóján került sor.
A rangos eseményen megjelentek a politikai, katonai és a katolikus egyházi elit tagjai, a Habsburg-család Magyarországon élő tagjai, a tábornok famíliájának leszármazottai, élükön vitéz Görgey László, első világháborús veterán, a felsőház tagja.
Felvonult a hadvezér nevét viselő miskolci 13. honvéd gyalogezred, a kormányzói testőrség és a díszszázad, a Honvédség tisztikara. Az érkezők fogadása és sokasága miatt már a budavári Kapisztrán teret is rendőrkordonnal kellett lezárni. A jelenlévők a szoborral szemben a Prímás-bástya falai mentén, félkörívben foglaltak helyet. Az alkotást pedig alabárdos testőrök vették körül. A közjogi méltóságok érkezése is protokolláris rend szerint történt.
Horthy Miklós kormányzó, miután ellépett a díszőrség sorfala előtt, meghallgatta a parancsnok jelentését, elfoglalta a helyét a kijelölt karosszékben, majd egy intésére lehullott a lepel az emlékműről.
A ceremónián Shvoy István gyalogsági tábornok, a magyar királyi Honvédség főparancsnoka mondott emlékbeszédet Görgeiről. „Nemcsak a legnagyobb hadvezér, de a legtragikusabb sors hordozója volt, amely valaha magyar katona vállát terhelte. Régi kötelességünknek teszünk eleget, amikor emléket állítunk a nagy diadalnak, amelyet beárnyékolt a szomorú fegyverletétel.” Shvoy tábornok még egy – a korban mindennaposnak tekinthető – revizionista megjegyzést is fűzött az emlékműről tartott beszédéhez. „Nyugatra fordul és azt üzeni Nyugatnak, hogy a reánk kényszerített béklyókat feloldja a szellem és az akarat s üzeni, hogy az igazság, ha itt van az ideje, felkel, mint a nap és bearanyoz mindeneket.”
Az avatás folytatásaként Szendy Károly polgármester vette át a szobrot a főváros nevében és szintén a revizionizmus szellemében beszélt: „Megőrzik híven Görgey Artúr szobrát, a tábornokét, akinek szelleme most Csaba vezérrel halad a hadak útján és velünk együtt várja a föltámadást.”
A beszédek után koszorúzásra került sor. Sorban egymás után Horthy Miklós kormányzó, a felsőház és a képviselőház elnökei, a császári s királyi Habsburg–Lotharingiai-dinasztia magyarországi ágának doyenje és fia, József és József Ferenc főhercegek koszorúztak, utánuk az ötletgazda Gömbös miniszterelnök, Shvoy tábornok, Sipőcz Jenő fővárosi főpolgármester, a Vitézi Rend, az első világháborús veteránok szervezete, a Frontharcosok Szövetsége, a Hadirokkantak Szövetsége helyezték el a kegyelet koszorúit, végül pedig vitéz Görgey László, a felsőház tagja a néhai honvéd altábornagy nemzetségének képviseletében.
Miután az utolsó koszorút is elhelyezték a talapzat előtt, a Kis-Svábhegyen felállított ágyúk díszlövéseket adtak le, és valamennyi zászlót meghajtottak Görgei emléke előtt a Himnusz éneklése közben. Az avatóünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. Ezután Horthy kormányzó Vastagh György társaságában körbejárva megtekintette a szobrot, majd távozott a helyszínről. Az avatási ceremóniát a rádió élőben közvetítette.
Az államfő elégedett lehetett a műalkotással, ezt jelezi, hogy Vastagh Györgynek a munkája elismeréseként kormányfőtanácsosi címet adományozott.
A szoborállítással foglalkozó sajtó tragikus sorsúnak látta a hadvezért, aki nem követett el árulást, hanem a harcok folytatását, a vérontást az orosz túlerő ellen értelmetlennek tartotta, ezért tette le a fegyvert. További élete során, hatvanhét esztendőn keresztül pedig ennek igazságtalan erkölcsi következményeit a lelkében viselni kellett. Volt olyan napilap, amelyik a „magyar szabadságharc tragikus sorsú Napoleonje” jelzővel illette a Görgeit.
A következő napokban a Képes Pesti Hírlap és a Tolnai Világlapja című újságokban számos fényképfelvétel is megjelent a szoborról, az avatási rendezvényről, annak résztvevőiről.
Budapest 1944–45-ös szovjet ostroma során a műalkotást tüzérségi találat érte és ledöntötte, vörösmárvány talapzata azonban jó állapotban megmaradt a helyszínen, csak 1951-ben bontották el. Az ostrom idején megsérült szobrok összegyűjtésével megbízott Vignali Raffael Műércöntödében 1949 végéig őrizték a tizenkilenc darabra szétesett, mintegy tizenöt mázsányi bronztöredékeket. Helyreállíthatónak tartották a műalkotást, de erről nemleges döntés született és megmaradt ércanyagának 1950-ben nyoma veszett. Feltehetően Sztálin vagy Kossuth Lajos szobrának elkészítéséhez használták fel.
A rendszerváltás után újra napirendre került a Görgei-szobor kérdése, a tábornok egyik leszármazottja, Görgey Tibor kezdeményezésére. Ezt felkarolta az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetével foglalkozó neves hadtörténész, Katona Tamás is, aki az 1990-es években az I. kerület országgyűlési képviselője, majd polgármestere is volt és aktivizmusának köszönhetően 1998. május 21-től az eredetivel megegyező lovasszobor őrzi Görgey Artúr honvédtábornok emlékét, amely Marton László alkotása. Ezt azonban nem az első szobor helyén, hanem a Fehárvári kapu felett állították fel, ahol 1849-ben a honvéd zászlóaljak először betörtek a Várba. A sors érdekessége, hogy Lenin egyik – a rendszerváltás után elbontott – szobrának a vörösmárvány talapzatát használták fel az új Görgei-szobor posztamensének.
Nyitókép: A felavatott Görgei-szobor (Forrás: Tolnai Világlapja, 1935. május 29.)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció