A fogaskerekű vasút a megnyitásakor, 1873-ban, csak a Svábhegyig közlekedett. Megépítéséről, hátteréről korábban már írtunk. Megnyitása lehetővé tette a Svábhegy beépítését, hiszen viszonylag gyors és kényelmes kapcsolatot teremtett a várossal. A fogaskerekű ráadásul nem csak utasokat szállított, hanem terhet is, úgy, hogy a lovas szekér ráhajtott a pőrekocsira, és a hegyen lehajtott.
A svájci tulajdonú vállalkozás, annak ellenére, hogy gyakorlatilag egyetlen géperejű közlekedési lehetőség volt a népszerű budai hegyvidék felé, nem ment annyira jól, az 1889-es üzleti évben például alig 4674 forint nyereséget termelt, ami nem volt sok, főleg annak tekintetében, hogy a befektetett tőke 567 ezer forint volt. A tulajdonosok a forgalom növekedését a pálya továbbépítésétől remélték, ezért az alig 2,9 kilométeres vonalat egészen a Széchenyi-hegy tetejéig kívánták bővíteni, illetve volt olyan terv, hogy egy szárnyvonallal Normafáig vezetnék. Azonban engedélyt végül csak a Széchényi-hegyre vezető hosszabbításra kértek 1889 elején. A beruházás tervezett költsége 77409 forint 7 krajcár volt. Az engedélyt 1889 októberében adta ki Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter.
Ez azt is jelentette, hogy a vasúttársaság eredeti engedélyokiratának érvényességét meghosszabbították. (A magán vasúttársaságok ugyanis úgy kaptak engedélyt, hogy egy adott idő elteltével azokat az állam a szerződésben lefektetett feltételekkel megválthatja.) A fogaskerekű esetében az új engedély az egész pályára vonatkozóan 1926. október 31-ig terjedt.
Az engedélyokmányban azt is rögzítették, hogy a meghosszabbítás terveit 30 napon belül be kell mutatni, és az új szakaszt legkésőbb 1890. május 15-ig meg kell építeni.
Valójában mindössze 850 méternyi pályáról volt szó. A munka szinte azonnal megkezdődött, a Fővárosi Lapok 1889. október 9-én ezt írta:
„Vasút a Széchenyi hegyre. Tegnap tették meg az első kapavágást a svábhegyi fogaskerekű vasút folytatásához. Az új vonalat a fogaskerekű vasút legfelsőbb állomásától föl a Széchenyi-hegyre vezetik, hol egy új villa csoport épül. Horn Edének, a fogaskerekű vasút igazgatójának jelenlétében kezdték meg a munkát, mely 100 embert foglalkoztat. A műszaki vezetéssel Pettera mérnököt bízták meg. Míg csak az időjárás engedi, megfeszített erővel dolgoznak, hogy az új vonalat a tavaszkor megnyithassák. Április közepén befejezik az állomási épület és a villák építését is.”
A svábhegyi állomásépület megmaradt, csak az addig zárt, hegy felé néző falát áttörték, és ezen keresztül vezették tovább a vonalat.
A beruházással időben végeztek, május 17-én megtartották a megnyitás előtt kötelező műtanrendőri bejárást, ami egyben a megnyitó is volt, hiszen azon a kereskedelmi minisztérium képviseletében Lakatos Aladár miniszteri titkár jelent meg, a fogaskerekű vasutat Horn Ede vezérigazgató képviselte. Ott voltak továbbá a főváros, a rendőrség és a közmunkák tanácsának kiküldöttei is, valamint számos vendég és természetesen a sajtó képviselői is, akik elsőként csodálhatták meg az új vonalszakaszról nyíló kilátást, ami Budapest déli részére nyílt. Az új végállomásnál beszédek hangzottak el, majd a társaság különvonata visszatért az alsó állomásra. A vonal ettől kezdve szállította ide is az utasokat. A fogaskerekű meghosszabbításától sokan a terület további fejlődését várták, a Nemzet című lap 1890. május 25-én ezt írta:
„Amióta kiépült a fogaskerekű vasút új vonalrésze, amely technikai szempontból is felette érdekes mű, azóta a »Csillabércz«, hogy nagy szóval éljünk, a »jelen korszak«-ba lépett. A fogaskerekűvasút Széchenyi állomása azt a hatalmas fensikot, amelynek három kimagasló szögletét a Svábhegy, Csillabércz, Jánoshegy alkotja, teljesen megnyitotta a közönség előtt. S nagy szükség lesz e fensikra. A Svábhegy északkeleti és nyugati lejtője tele van már nyaralókkal, a terjeszkedés természetes útja most a délnyugati irány felé vonul. Az Eötvös-villa körül levő csoportozat már nem sétahely, hanem valóságos gyarmat, nyaraló, nyaraló mögött.”
Annak ellenére, hogy a vonal hosszabb lett és egy igen népszerű kirándulóhelyet is bekapcsolt a város vérkeringésébe, sokkal nagyobb nyereséget nem termelt. A svájci tulajdonosok végül az egész céget 1895-ben eladták egy új, magyar–német tulajdonú társaságnak, a Svábhegyi Fogaskerekű Vasút Rt.-nek, amely 300 000 forintot fizetett érte.
Nyitókép: A fogaskerekű vasút. A mozdony mindig a völgy felé nézett (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.0)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció