„A háború fegyveri elhallgattak, szólaljanak meg a múzsák. Lelkesítsenek, acélozzák meg a lelkeket, az elszakított magyar földekre vigyenek reményt és kitartást, a megmaradt magyar földeken élesszék a hazaszeretet tüzét” – olvassuk Horthy Miklós kormányzó bevezető szavait a Kosztolányi Dezső szerkesztette Vérző Magyarország című, 1921-ben megjelent antológiában. E kötet megjelenésével egy időben a Trianon utáni döbbent, dermedt és megrendült országban a képzőművészet múzsái is megmozdultak, és megszülettek szobrászaink keze alatt a nemzet fájdalmának első emlékművei.

„Ez a hely a nemzet búcsújáró helye” – A Szabadság téri Irredenta szoborcsoport

Műkő volt az anyaga annak a négy szobornak, amelyeket 1921. január 16-án lepleztek le a Szabadság téren. A négy szobor a négy égtájat, a négy elszakított országrészt szimbolizálta, és anyaguk, amely nem értékes és legfőképp nem maradandó anyag volt, a háború utáni évek szegénysége, anyagbeszerzési nehézségei mellett bizonyosan azt a hitet is tükrözi, hogy a trianoni igazságtalanságot nem fogadhatta el az ország hosszan tartó állapotnak.

A Szabadság tér korabeli képeslapon az 1921-ben felállított irredenta szobrokkal (Forrás: Szecessziós Magazin)

A szobrok ötlete – mely a trianoni döntéssel szinte egy időben megfogant – Kertész K. Róbert neves építésztől, miniszteri tanácsostól származott. Kertész K. Róbert, aki később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a művészeti osztály államtitkári rangú vezetője volt, jó érzékkel szemelte ki azokat a szobrászművészeket is, akikkel a terv megvalósítását elgondolta. Az ő javaslatára bízta meg a Védőligák Szövetsége, a revíziós propaganda szervezésére alakult társadalmi szervezet Kisfaludi Strobl Zsigmondot, Pásztor Jánost, Sidló Ferencet és Szentgyörgyi Istvánt a szobrok megformálásával.

Sidló Ferenc szobrászművész a műtermében a Nyugat című szoborral (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Szentgyörgyi István szobrászművész a műtermében a Dél című szoborral (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A négy szobor nagyon rövid idő alatt elkészült, és 1921. január 16-án sor kerülhetett leleplezésükre a Szabadság téren tolongó, körülbelül ötvenezer ember részvételével. A nagyszabású ünnepségen Zadravecz István tábori püspök megszentelte azt az irredenta zászlót, amelyet ezt követően a Szent István-bazilika szentélyében helyeztek el, és ezután minden évben körbehordozták a húsvéti feltámadási körmeneten.

A szoboravató beszédet Urmánczy Nándor, az irredenta mozgalom emblematikus alakja tartotta. Elképzelhetjük, milyen hatással voltak súlyos mondatai az ötvenezer egybegyűltre: „Ez a hely a nemzet búcsújáró helye, de egyúttal a gyűlölet és bosszú kohója legyen. Ez a hely mostantól fogva bekapcsolódik Európa véres történetébe.”

Ezután a főváros nevében Sipőcz Jenő polgármester beszélt, és vette át megőrzésre a szobrokat.

Milyenek voltak ezek a szobrok, melyeknek leleplezését ötvenezer ember várta a helyszínen? A négy szobor a Szabadság tér északi, félköríves részén állt, ívükkel kissé megidézve a Kárpátok hegylánca által övezett történelmi Magyarországot. Méretüket tekintve körülbelül háromméteres főalakok álltak a valamivel alacsonyabb posztamenseken. Nyugat, Kelet és Dél szobra kétalakos, míg Észak szobra háromalakos kompozíció volt.

Nyugat szobrán, Sidló Ferenc alkotásán, a Szent Koronára boruló ifjú fölött a Hadúr erőteljes, dacos alakja áll, védelmezően tartva pallosát az ifjú fölé.

Nyugat. Sidló Ferenc szobrászművész alkotása a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Észak szobrának alkotója Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. Ő volt az egyetlen a négy szobrász közül, aki három alakot mintázott meg, Hungária keresztre feszített nőalakját kuruc vitéz védi, de velük szoros egységet alkot egy harmadik szereplő: a tót-szlovák nemzetet megtestesítő kisfiú, aki maga is védelmezve-ragaszkodva szorítja Hungária szenvedő alakját. A vitéz és a kisfiú egy irányba néznek.

Kisfaludi Strobl Zsigmond Észak című szobra a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Kelet szobra Pásztor János műve, a másik három közül a Nyugattal mutat rokonságot: itt Csaba vezér sisakos, erős férfialakja emelkedik védőn az elalélt, szenvedő ifjú fölé, aki itt is az elszakított országrészt szimbolizáló jelképes alak.

Kelet. Pásztor János szobrászművész alkotása a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A négy szobor közül Dél az egyetlen, amely nem harcias kompozíció. Szentgyörgyi István békét, az összetartozás meghittségét és a jól végzett munka elégedettségét sugárzó alkotása kicsit visszarepít minket a Trianon előtti időkbe, az érett búzakalász jelképezte jobb korba. A védelmezés motívuma itt is meghatározó, a magyar férfialak pajzsával óvja a vele egy irányba néző lányalakot.

Szentgyörgyi István Dél című alkotása a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az Irredenta szoborcsoporton a harci szellem, a trianoni ítélettel szembeni dac és bosszúvágy kétségtelen hangsúlyossága mellett azt is megfigyelhetjük, hogy a szomszéd népek megjelenítésében a szobrok a magyarság szempontjából pozitív elemeket igyekeznek kiemelni, vagy pedig inkább hallgatnak egy-egy szomszéd nemzetről.

Így a szobroknak a magyar történelmi tudatból táplálkozó, mély szimbolikájában fontos elem a négy allegória közül az Észak szobrán megjelenő motívum: a szlovákságot jelképező kisfiúnak a Kárpát-medencét egységes állammá alkotó magyarsághoz való gyermeki ragaszkodása.

Az Észak című szobor, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása korabeli plakáton (Forrás: Ritkán látható történelem blog)

Ezzel tulajdonképpen a történelmi Magyarország valamennyi nemzetiségét képviseli, még ha azok nem is jelennek meg figurálisan, leszámítva Dél szobrának alakját, a Délvidék németségét megtestesítő bácskai lányt.

A négy égtáj szobrainak félköríve által kijelölt középpontban volt a tér egyik dísze, a virágágyás, amely a történelmi Magyarországot mintázta, körülötte a Magyar Hiszekegy soraival.

A Szabadság téri virágágyás egy 1938-ban készül amerikai turisztikai film színes képkockáján

A szoborcsoport túlélte a II. világháborút, 1945 augusztusáig a helyükön álltak a szobrok, ekkor azonban eltávolították őket.

„Fennmarad a világ végezetéig” – Az Ereklyés országzászló

Több mint hét évnek kellett eltelnie, míg az elszakított részek szobraihoz felépülhetett az az emlékmű, amely a Szabadság téri szoboregyüttest teljessé tette. Miután ugyanis Magyarországot arra kényszerítették, hogy törvénybe iktassa az elkészítői által trianoni békeszerződésnek nevezett békediktátumot, hivatalosan be kellett szüntetni minden irredenta propagandatevékenységet. Ezen a helyzeten az 1927-es év enyhített, amely során több pozitív esemény történt. Az ország külpolitikai helyzetében döntő fontosságú olasz–magyar barátsági szerződés mellett a magyar irredenta törekvések nagy erkölcsi és anyagi támogatójának, Rothermere lordnak a magyar ügy melletti elköteleződése is ehhez az évhez köthető. Rothermere (Sidney Harold Harmsworth) angol sajtómágnás, aki az 1920-as években Anglia harmadik leggazdagabb emberének számított, ekkor járt először Magyarországon, majd megírta „Magyarország helye a Nap alatt: Biztonságot Közép-Európának!” című híres cikkét lapjában, a Daily Mailben 1927. június 21-én. Ezután a magyar revízió lelkes pártolója és támogatója lett.

A Szabadság téren 1928-ban felállított Ereklyés országzászló fényképe Liber Endre Budapest szobrai és emléktáblái című könyvében

Ebben az évben a Népszövetség ellenőrző bizottságai is távoztak az országból. Magyarország elszigeteltsége és az országra helyezkedő nyomás tehát enyhült, ezzel ismét lehetővé vált a Trianon elleni tiltakozás köztéri kifejeződése is.

A Szabadság téri országzászló felállítására a már említett Urmánczy Nándor indított mozgalmat a Pesti Hírlapban még 1925-ben, majd az időközben jobbra fordult helyzetben 1928 februárjában terjesztették be a fővároshoz a terveket. Az emlékmű építészeti tervét Kismarty-Lechner Jenő, míg a szobrászati terveket Füredi Richárd készítette.

A leleplezésre 1928. augusztus 20-án, Szent István napján került sor. Ezen ugyancsak Urmánczy Nándor mondott nagy hatású beszédet, majd az ekkor már nyolcvanhatodik évében járó Rákosi Jenő író, az irredenta mozgalom egyik élharcosa is felszólalt. Beszédében Rothermere-t is méltatta: „Az Úristen támasztotta nekünk ezt a férfiút, aki akkor nyújtotta jobbját, amikor latrok között, a pokol tornácában voltunk és Isten segítségével ki is fog minket onnan vezetni.”

Az Ereklyés országzászlónak a húszméteres zászlórudat tartó építménye haraszti mészkőből készült. Erre a késői szecessziós, magyaros stílusú „szószékre” több lépcső vezetett fel. Az építmény talapzatában helyezték el azt az ereklyetartót, amely a csonka ország összes községének, valamint az elszakított országrészek valamennyi törvényhatóságának, ezenkívül nevezetes történelmi helyeknek földjét tartalmazta.

Az építmény csúcsán, a zászlórúd tövében turulmadár bronzalakja volt, mögötte gyermekalak, fején sisakkal, kezében buzogánnyal szintén bronzból. A turul két oldalán egy-egy márványtábla volt két idézettel: Lord Rothermere és Benito Mussolini szavaival. A húszméteres zászlórúd csúcsán esküre emelt kéz volt, amelyet Horthy Miklós kormányzó kezéről mintáztak.

A zászlórúdon a zászló állandóan félárbócra engedve lengett. Ez az országzászló volt a központja az országzászló-mozgalomnak, amelynek keretében országszerte igen sok település állított országzászlót.

Urmánczy Nándor egy küldöttség élén bemutatja Rothermere lordnak az Ereklyés országzászló makettjét (Fotó: Pesti Napló képes melléklete, 1928. szeptember 2.)

Az Ereklyés országzászló homlokzatát később némileg átalakították, rákerült a Magyar Hiszekegy szövege, a „Jövő nagyságunk alapját múltunk nagyjai rakták le” idézet, és ekkor vésték rá Urmánczy Nándor szavait: „A mi országunk a Kárpátok országa, Nagy-Magyarország. 896-ban alapította Árpád fejedelem, fennmarad a világ végezetéig.”

Rothermere lord beszél egy ünnepségen az Ereklyés országzászló emelvényén, tőle jobbra Herczeg Ferenc író (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az Ereklyés országzászló helyén ma az 1945 május 1-jén felavatott Szovjet hősi emlékmű áll.

„Az ő betűje megöli a hatalmaskodást, az ő lelke megeleveníti az igazságot” – Magyar Igazság kútja

A magyar horizonton 1927-ben tűnt fel  Rothermere lord, és pillanatok alatt annyira népszerű lett, hogy hálából 1929-ben már emlékművet állítottak neki. Budapest egyik legmeghittebb terén, a VIII. kerületi Wenckheim-palota előtt máig áll az a szép kútszobor, amelyet Budapest első villanymotorral működtetett kútjaként a lord tiszteletére állítottak. (Ekkor a Fővárosi Könyvtár még nem itt működött, az intézmény, a mai FSZEK csak 1931-ben kapta meg a Wenckheim-palotát.)

Az 1929-ben felállított Magyar Igazság kútja napjainkban, háttérben a Wenckheim-palota (Fotó: pestbuda.hu)

A szoboravatásra 1929. június 8-án került sor, az avatóbeszédet pedig Pogány Frigyes, statisztikus, országgyűlési képviselő, a magyar filmes közélet meghatározó alakja mondta. A kútszobrot ugyanis a Népnevelő Filmipari Rt. állíttatta, hiszen Rothermere támogatásából a film, a „népnevelésnek”, a propagandának ez a modern eszköze is részesült.

Pogány Frigyes beszéde után Liber Endre tanácsnok (később Budapest alpolgármestere) vette át a főváros nevében a kutat, és mondott beszédet. Őt követően Eckhard Tibor beszélt, majd Morvay Zsigmond képviselő olvasta fel Rothermere sürgönyét.

A Magyar Igazság kútja Szentgyörgyi István alkotása. Nagyszerű kettős medencéjét kecses bronz szoborcsoport koronázza: A főalak Justitia, az Igazság istenasszonya, kezében attribútumaival, a mérleggel és a karddal. A hozzá oltalmat keresve simuló nőalak a magyar nemzet szimbóluma. A szoborcsoport kocka alakú talapzatának három oldalát egy-egy bronzrozetta díszíti, közűlük kettő a kút csobogóinak foglalata. A kocka negyedik oldalán, középütt pedig Rothermere arcképét ábrázoló bronz dombormű látható. A kút felső medencéjén körbefutó felirat: „E kutat hálás magyarok emelték Nagy-Britannia méltó fia, Viscount Rothermere tiszteletére. Az ő betűje megöli a hatalmaskodást, az ő lelke megeleveníti az igazságot.”   A kútszobor máig áll, a szocializmus éveiben megfosztották irredenta jellegétől, de ma ismét eredeti fomájában látható.

Rothermere budapesti emlékezetéhez tartozik még, hogy később, 1936-ban az V. kerületi Balaton utca megkapta Rothermere nevét, és emléktáblát állítottak a Lord tiszteletére a 2. szám alatti ház falán.

„Elrabolt gyermekei sorsát sirató Magyarország” – A Magyar Fájdalom szobra

Szakadó esőben avatták fel 1932. október 6-án a Magyar Fájdalom szobrát. A szobor Lord Rothermere ajándéka volt a magyar főváros számára. Az Irredenta szobortcsoporthoz és az Ereklyés országzászlóhoz hasonlóan szintén a Szabadság téren állították fel, azonban tőlük távolabb, a tér déli oldalán.

Herczeg Ferenc író beszél a Magyar Fájdalom szobrának avatásán a Szabadság téren 1932. október 6-án (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A szobor fejét felfelé tartó női aktot ábrázol, talapzatán a következő felirat állt magyar és angol nyelven: „Ez a szobor a trianoni szerződés által elrabolt gyermekei sorsát sirató Magyarország fájdalmát jelképezi. Alkotója francia szobrász, Emile Guilleaume. Ezen emlékművet a szenvedő magyar nemzetnek ajánlotta fel Magyarország angol barátja, Viscount Rothermere.”

Azon nagyon kevés fővárosi szobrok egyike volt tehát, amelyet nem magyar szobrász alkotott. Emile Guilleaume francia szobrászművész jó kapcsolatot ápolt Rothermere-rel, ily módon gyarapodott Magyarország ezzel a szoborral, mely csodával határos módon azóta is hazánk földjén áll.

A szobor esztétikuma, úgy tűnik, feledtetni tudta történelmi „bűnét”, az irredentizmust. Ettől a jelentésétől természetesen megfosztva, 1945 után többször áthelyezték, de túlélte az elmúlt évtizedeket. Ma Sopronban áll, restaurálva, és újra eredeti feliratával ellátott posztamensre helyezve.

„A Haza szabadságáért és feltámadásáért” – A magyar feltámadás szobra

A Szabadság tér ezzel egyfajta irredenta szoborpanteonná vált. Itt helyeztek el 1936-ban egy újabb szobrot is, A magyar feltámadás szobrát, a Magyar Fájdalom szobra párjaként.

A magyar feltámadás szobra a Szabadság téren (Forrás: Wick Béla: Kassa története és műemlékei)

A szobor azonban – egyetemes jelentésétől eltekintve – nem tartozott a szoros értelemben vett irredenta szobrok közé, hiszen az 1848–49-es szabadságharcnak itt, a Szabadság téri Újépületben mártírhalált halt vértanúinak állított emléket. Posztamensén a következő szöveg állt: „Az egykor itt állott Újépületben áldozták életüket az 1848/49 évi Szabadságharc vértanúi a Haza szabadságáért és feltámadásáért”.

A magyar feltámadás szobra Kassán, korabeli képeslapon

A magyar feltámadás szobra, amely Dózsa-Farkas András alkotása volt, robusztus, erőteljes férfialakot ábrázolt,a melynek sorsa végül mégis összefonódott Trianon revíziójának ügyével. A főváros Kassa városának ajándékozta 1940-ben, miután az első bécsi döntés értelmében 1938-ban Kassa visszatért Magyarországhoz. 1945 utáni sorsa nem ismert.

„A szenvedő magyar” – Trianon-emlékű a Pillangó utcában

A korabeli lapok tudósításai szerint Budapest más helyszínein is állítottak Trianon-emlékműveket. „A Pillangó-utcai hajléktalanok menhelyén a »szenvedő magyart« ábrázoló trianoni emlékművet állítanak fel. Az emlékmű alkotója Székelykeresztúri Horváth Árpád neves székely szobrászművész. Az emlékművet június végén állítják fel ünnepélyes keretek között” – számolt be a Pesti Hírlap 1937. június 5-i száma. Az emlékműről sajnos keveset tudunk.

A helyválasztást talán az indokolhatta, hogy a Pillangó utca 13/a alatt akkoriban létrehozott központi, több kisebb menhelyet kiváltó, korabeli adatok alapján 870 fős férfimenhely lakói között sok lehetett a határon túli, főleg erdélyi menekült. Az 1898-ban született Székelykeresztúri Horváth Árpádnak ez volt az egyetlen köztéri alkotása Budapesten.

Székelykeresztúri Horváth Árpád: Trianon (Forrás: Képes Pesti Hírlap, 1937. augusztus 22.)

Az egyes források szerint a hét méter magas szobor kettős keresztre kötözött, máglya lángjai által mardosott, megcsonkított férfialakot ábrázolt, akinek letépett végtagjaiból keselyűk esznek. A szinte fokozhatatlan borzalmak bizonyosan a legtragikusabb Trianon-szoborrá teszik az alkotást, még ha művészi színvonala el is marad a főváros többi irredenta emlékművétől, és drasztikus szimbolikája nem mérhető a többi emlékmű finomabb hangolású motívumaival.

Az emlékmű eltávolításának időpontjáról, körülményeiről és a szobor további sorsáról nem tudunk pontosabbat. A Pillangó utcai hajléktalanszálló 1945 után is működött, közintézmény lévén a Trianonra utaló szobrot nyilván igen gyorsan eltávolították előle.

Székelykeresztúri Horváth Árpád szobrából látjuk, Budapest akkori területének periférikusabb részeire is jutott irredenta szoboremlékmű. A főváros mai területén még több ilyet találunk, hiszen az akkor önálló települések, például Nagytétény vagy Csillaghegy – szintén emeltek országzászlókat. Fontos megemlíteni még az 1937-ben leleplezett Magyar fájdalom című szobrot, Kocsis András alkotását az újpesti István téren, valamint a Pestszentlőrincen 1935-ben felállított Fadrusz János-féle Hargita-keresztet és a közadakozásból épült csepeli revíziós emlékművet.

Urmánczy-emlékpad

Urmánczy Nándort cikkünkben többször említettük. Urmánczy Maroshévízen született 1868-ban, és még megérte, hogy szülővárosa 1940-ben visszatért Magyarországhoz. Itt halt meg 1940. október 31-én.

Az ő személyéhez fűződik összeállításunk utolsó darabja: tiszteletére 1942 decemberében az Erdélyi Férfiak Egyesülete emlékpadot állított a Margit-szigeten a Szent Mihály-templom előtti sétányon, ahol egy platánfa alatt volt egykor Urmánczy kedvenc pihenőhelye.

Az Urmánczy-emlékpad fényképe (Forrás: Szent Margit és szigete. Budapest, Vörösváry Kiadóvállalat 1944.)

A mészkőből készült Urmánczy-emlékpad Siklódy Lőrinc alkotása volt, a pad egyik oldalán csorgókút, a másik oldalán egy kis oszlop volt három domborművel, ezeken Urmánczy profiljával, az Ereklyés országzászló előtt szónokoló Urmánczy képével és az Erdélyi Férfiak Egyesületének címerével. A bronz domborműveket Füredi Richárd készítette.

Az alkotás Budapest ostroma során elpusztult, azonban a közelmúltban, 2013-ban újra felállították.

Nyitókép: Korabeli újévi képeslap a Szabadság téri Irredenta szobrok ábrázolásával.