Mellinger Artúr (egyes helyeken Arthúr) neve kevéssé ismert az építészettörténet kedvelői számára, noha számos budapesti bérház, bérpalota köthető hozzá. Az építész 1875. június 7-én született Mellinger Jakab és Lőwy Janka gyermekeként. Budapesten végezte iskoláit, 1906-ban diplomázott a Királyi József Műegyetemen. Családot alapított, felesége Dokoupil Emíli volt.
Egyik első épületterve a VII. kerületi, Wesselényi utca 40. szám alatti Lung-ház még egyetemi évei alatt született, 1902-ben. A szecessziós stílusú, háromemeletes bérházat Lung Mátyás földbirtokos megrendelésére tervezte, az építkezést a Mészáros és Gerstenberger cég végezte. A ház homlokzatán figyelemre méltó az oromzatba illesztett, gazdagon díszített üvegablak, valamint a bejáratot övező ornamentika. A homlokzat középső része lefelé szélesedő, dekoratív sávval tagolt. Az egész ház a korabeli bérházépítés igényességéről és a tervező eszköztárának finom eleganciájáról tanúskodik. A fennmaradt díszítőelemek – például a stukkók vagy a folyosókon található, növényi motívumokkal ellátott kovácsoltvas elemek – arra utalnak, hogy az épület külső karaktere eredetileg lényegesen gazdagabb lehetett a mainál.
A lakcímjegyzék szerint a ház lakói között a XX. század első évtizedeiben számos mesterember és értelmiségi volt: többek között Mautner Sándor varrógép-kereskedő, Koob Géza vízvezeték-szerelő, Hecht Izrael fémesztergályos, Barna Jónás tanár, Broschkó Adolf evangélikus lelkész, valamint Kohányi Henrik könyvelő. Egykori lakója volt Ranschburg Adolfné, aki fodrászszalont működtetett az épületben. Az utca felől jól látható nagy, kerek ablak mögött egy természetes fénnyel megvilágított műterem kapott helyet, amelyben Köves Izsó festő dolgozott 1905-től haláláig, 1916-ig.
Mellinger Artúr pályája elején a szecessziót részesítette előnyben. Ezt mutatja egy másik korai munkája is, amit ugyancsak Lung Mátyásnak készített: a mai XI. kerület, Bartók Béla út 6. szám alatt található ház, amelynek tervrajza szintén fennmaradt.
Ebből a korból ismert munkái az 1905–1906-ban épült, VII. kerületi, Peterdy utca 4. szám alatti, háromszintes lakóház, amelyet Spitz János Ferenc megrendelésére tervezett, a szintén 1906-ban épült XI. kerületben, a Lágymányosi utca 7. alatti lakóház, a VII. kerületben, a Dohány utca 59. szám alatti háromemeletes bérház, amelynek terveit Müller Lipót rendelte meg.
E ház homlokzatán gazdagon faragott, szecessziós fakapu figyelhető meg. Még ugyanabban az évben megtervezte a Dohány utca 63/b. alatti bérházat is.
A legjobban dokumentált épülete az 1911-es Mellinger-ház a Ráday utca 14. szám alatt, mely Dénes Dezsővel közös munkája. Az Adalékok a Belső-Ferencváros történetéhez című könyvben Olsvay Endrétől tudható, hogy a ház saját bérházként szolgált Mellinger Artúr és felesége számára.
A tetőtérben üvegtetős fotóstúdió, mosókonyhák és mángorló kapott helyet; később ezt a szintet teljes egészében beépítették, lakhatóvá tették. Olsvay Endre felhívja a figyelmet az aszimmetrikus kialakítású, loggiával és fa tartószerkezetű felső szinttel ellátott főhomlokzatra. Az állatalakokat – köztük szarvas, sas, majom – ábrázoló díszítőelemek sajátos karaktert kölcsönöznek az épületnek.
A ház két belső udvart foglal magában. Olsvay Endre jelzi, hogy a főlépcsőház melletti szárnyban volt egykor a piros bársonyos ülésű, Haverland-féle lift, valamint az elsőtől a negyedik emeletig egységes elrendezésű, 70–200 négyzetméter közötti lakások sorakoztak. A második traktus kisebb, 35–50 négyzetméteres lakásokat tartalmazott, trapéz alakú udvarral, körfolyosóval. A melléklépcsőházat eredetileg csak a személyzet használta, ez vezetett le a pincetérbe, amely a háború idején óvóhelyként funkcionált.
Budapest Székesfőváros Ház- és Telektulajdonosainak Címtára (1913) szerint gyárigazgató, kalaposmester, papírkereskedő, banktisztviselő, ügyvéd, tanító és divatáru-kereskedő is lakott az épületben. Az évtizedek során több változás történt: a fennmaradt adatok szerint az eredeti liftet 1968-ban lecserélték. A belső udvart 1966-ban aszfaltozták le, azóta is két ismeretlen eredetű dombormű díszíti a kapualj falát. Az egyik táncoló nimfákat, a másik arató parasztokat ábrázol. A melléklépcsőház első emeletén ma is felfedezhetők az egykori, eredeti falfestések maradványai. Az épületet 2011-ben teljeskörűen felújították.
E korszakból való a szintén Dénes Dezsővel tervezett, XIII. kerületi, Hegedűs Gyula utca 63. alatti bérház, majd immár az 1920-as évekből a VI. kerületi, Zichy Jenő utca 13. alatti épület.
Ugyancsak több adat maradt fenn az 1937–38 között épült, a Terézvárosi Házépítő és Házkezelő Rt. által megrendelt, Nagymező utca 11. szám alatti bérházról, amely a korábbi Európa Szálló helyén. A földszinten kialakított Claridge Kávéház nagytermének üvegteteje, valamint a tetőteraszból lifttel megközelíthető szabadtéri rész a maga korában különleges látványosságnak számított. Surányi András Pesti Broadway című könyve szerint a kávéház termeinek kiemelkedően jó volt az akusztikája, amikor a zenekara a belső udvarban játszott, a hang tisztán hallatszott, de nem zavarta a környezetet. A falakat tengeri élővilágot ábrázoló dekorációk díszítették.
A kávéházat a korabeli lapok Budapest új világvárosi kávéházaként emlegettek. Így ír róla a Vállalkozók lapja 1938-ban: „Nemrég nyílt meg a Claridge kávéház, Budapest egyik legszebb és legérdekesebb szórakozóhelye. A kávéház helyiségei számára a Nagymező utca 11 szám bérháza összes földszinti helyiségei, udvara, pincéje és tetőterrassa áll a bérlők rendelkezésére. A berendezés és a dekorációk elkészítésére Fejér György építészt, a zürichi műegyetem tanárát kérték fel. (..) A zenés kávéház két helyiséggel nyílt meg, melyeket nyitható üvegfal választ el egymástól. Az első helység aranybarna tónusban tartott, diszkréten modern, nemesvonalú csillárok és díszítésmentes, harmonikus formák fogadják a látogatót. A második helyiség (a ház udvara helyén) gyújtópontjában a zenekar dobogója áll. [...]
A kávéházi rész homlokzatára modern neonfény került, amelynek világítási próbájára sokan kíváncsiak voltak 1938 tavaszán. A kávéház nagyon rövid ideig működött, a bérlő adótartozást és házbértartozást is felhalmozott, 67 hitelezőnek tartozott, így a berendezését elárverezték.
Sárossy Szüle Mihály 1941-ben színházi célra alakította át a tereket. Itt működött a Vidám Színház, majd a Pódium Kabaré, az államosítást követően a Kodály Kultúrközpont, később az Irodalmi Színpad, 1985-től a Radnóti Miklós Színpad. Radnóti Miklós Színházként 1988 óta fogadja a látogatókat.
A bérház 2021-ben teljes felújításon esett át.
Mellinger Artúr az 1940-es évektől visszavonultan élt, 1960. január 25-én hunyt el nyolcvanöt éves korában.
Nyitókép: A Radnóti Színházat is befogadó épület a Nagymező utca 11. szám alatt (Fotó: pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció