A XX. század első évtizedeiben Budapest belvárosának városképe jelentős átalakuláson ment keresztül, amelynek során egymás után épültek a bérházak, bérpaloták, kávéházak vagy éppen a pénzintézetek reprezentatív székhelyei. E korszak városfejlesztési folyamataiban megtaláljuk Rainer Károly építészt is, aki 1875. június 6-án született Szegeden. Apja, Rainer József Szeged rendőrfőkapitánya volt, anyja, Lemle Ilona egy neves kalaposmester lánya. Alap- és középfokú tanulmányait a városban végezte, majd mérnöki diplomát szerzett a Királyi József Műegyetemen 1897-ben (ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). Hauszmann Alajos irodájában, ezt követően Czigler Győző műtermében gyakornokoskodott, akit legnagyobb tanítójának tartott. Szülővárosához köthető az első jelentősebb megbízása: 1904-ben Aigner Sándorral közösen elkészíthette a Szent Rókus-plébániatemplom terveit. Európai tanulmányutat tett, mielőtt 1906-ban önálló irodát nyitott Budapesten.
Báró Mocsonyi Antal 1907-ben pályázatot írt ki a mai V. József Attila u. 18. szám alatti bérháza megtervezésére, majd a beérkezett művek alapján a feladattal Rainert bízta meg. Az ötemeletes, szecessziós bérházat 1910-ban adták át. Jellegzetes eleme az íves kapuzata, amely messziről kiemeli a többi épület sorából. A napjainkban is bérházként hasznosított épület lakója volt például Labori-Mészöly Miklós portréfotós, aki 1910 és 1943 között élt itt, de a házban működött Fenyő Lipót bútornagykereskedő üzlete is.
Számos felkérést kapott ez időben, 1910-ben tervezte meg a mai Móricz Zsigmond körtér 18. szám alatti szecessziós bérházat, két bérházat a VIII. kerületben, az Alföldi utca 16. és 18. szám alatt (az Alföldi u. 16. számú Wälder Gyulával közös munkája), de ebből a korszakból való a Luczenbacher-ház 1. és 2., a Haris köz 1-5. és 2-6. szám alatt. A területen az 1910-es lebontásáig az 1876-78 között emelt, Feszty Adolf által jegyzett Haris Bazár állt.
A Hazai Bank Rt. megbízásából két épületet is tervezett. Az intézmény székházát, ami az V. Harmincad utca 6. szám alatt kapott helyet, és a társaság bérházát, ami az Erzsébet tér 5. szám alatt épült. Az 1911-1912-ben tervezett, négyemeletes székház klasszicizáló stílusú. Rainer korai építészete jól tükröződik e ház megjelenésében, ahol harmonikusan ötvöződnek a szecesszió és a klasszicizáló irányzat stílusjegyei. A Luczenbacher-házak építészeti elemei – mint például a dór pilaszterek vagy a századfordulós banképületeknél gyakori klasszicizáló stílus – megjelentek a Hazai Bank Rt. székháza tervein is.
Az építési vállalkozó a Mann József és Fia cég volt, a banki pénztárterem üvegtetejét a Haas és Somogyi páros jegyezte. Az épületre saroktornyok, a főpárkány fölé tömör attika került. A fedett udvarba helyezett pénztárcsarnok gyakorlatilag épségben megmaradt – kivéve a berendezését.
A Budapesti Hírlap kortárs szerzőjének beszámolója szerint: „Nem akarunk túlozni s annál kevésbé kegyeletsértést elkövetni, de amikor az új bankpalota úgynevezett nagypénztártermébe belépünk, kikerülhetetlenül elfog bennünket az áhítat érzése. Ilyen áhítat ragadja meg az embert, amikor világhíres templomok szépségeit először látja, vagy amikor egy-egy gyönyörű múzeumi teremben jár, ahol örökbecsű képek és szobrok őrzik a lángelme halhatatlanságát Természetes, hogy ebben a pompás és mégis méltósággal teljes, végtelenül művészi és mégis szigorúan komoly helyiségben nem a pénz varázsa ragadott meg bennünket és nem az aranyborjú önkéntelen tisztelete tett elfogódottá: az érzésünket az finomította áhítatos meglepődéssé, hogy amikor hitünk szerint egyszerű hivatalos terembe léptünk – előkelőén művészi, szinte nagyszerű miliőt látunk magunk körül. Felül a mennyezeten hullámos vonalú prizmásan csillogó üvegkupola, amely díszíti és egyben ragyogással tölti meg a hatalmas csarnokot. Szemközt a bejárással kevés díszű, rózsamárványból való oszlopok hordozzák a csarnok boltozatát, lent pedig gazdag, már-már pazar márványmozaikon tapos a láb.”
(...) „magyar legyen és művészi, az épületben fölhasznált rengeteg tölgyfa mind magyar, illetve szlavóniai erdőségekbe való és minden munkát, még azt is, ami külföldön kevesebbe került volna, magyar iparosok végeztek, úgy, hogy a hatalmas banknak az egész berendezését, megfelelően a nevének, hazai kezek hazai anyagból alkották” (Budapesti Hírlap, 1914. április 26. (34. évfolyam, 99. szám) A székház bútorzatát a Thék gyár jegyezte, sajnos mára elveszett. A házról ma is sokaknak a Budapesti Brit Nagykövetség jut az eszünkbe, hiszen 1947-től a követség, mely egyébként 1991-ben felújíttatta az épületet, 50 évig működött itt .
Az V. Erzsébet tér 5. szám alatti belső udvaros szecessziós épületet a Hazai Bank Rt. bérháza volt, amit ugyancsak Mann József és fia építőmesterek építettek. A két mezzaninnal és három emelettel épült bérházat úgy tervezte meg Rainer, hogy a földszinten U-alakban, az Erzsébet tér felől műhelyek, irodák és üzlethelyiségeket sorakozhassanak, míg a hátsó részben volt a házmesterlakás. Egyebek között Blum Ignác posztóáruháza is itt működött. Az Adalékok Lipótváros történetéhez című könyv szerint emeletenként, a 4-5 szobás lakásokban 1-2 család élt. A nyolcvanas évek végére az átalakítások nyomán már 25 családnak adott helyet a ház. A korlátok, rácsok és a folyosó burkolatok jelentős része eredeti.
Rainer tervezte a szomszédos, Erzsébet tér 3. szám alatti bérházat is, 1912-ben. Ugyancsak a belvárosban található a Régi posta utca 11. szám alatti Ellinger-Lyka bérház, aminek tervei 1911–12-ben készültek, vagy a VII., Dohány utca 58-62. szám alatt található ötemeletes, belső udvaros lakóház 1913-14-ből, a Dános fivérek megbízásából.
A háromszögű oromzat és a vájatolt oszlopok a 20. század elején újraéledő klasszicista törekvéseket tükrözik, míg a homlokzat három zárterkélye a korszak szecessziós bérházainak jellegzetes motívumát idézi. Az épület sorsa tragikus fejezettel is bővült: 1944-ben csillagos házként működött.
Nevéhez köthető az EMKE Kávéház belső tereinek 1912-es átalakítása is, melyről részletes tudósítást olvashatunk az Interieur című lap 1912. január 20-i számában Róth Zsigmond műépítésztől. Róth dicséri valamennyi bútort, elemet, falfelület és díszítést. Mint írja: „keveselnünk kell a tükör-felület alkalmazását”, aminek oka az volt, hogy a modern dekorációk átvették az addigi elemek helyét. A tervezők, Rainer Károly és Skuletzky Sándor műépítészek: „…szinte félve kerültek minden hagyományost. Ez teszi egyénivé, sajátossá e helyet – egyes részleteknek pedig rendkívüli bájt kölcsönöz”. Mint írja, „a csillárok minden felesleges ciráda nélkül tisztán a világítási effektus teljes kihasználását hirdetik”, a fehér ablakfülkék mellett a bútorok alapvetően szürkék voltak, újszerű és látványos a mozaikszerű ornamentika a vasoszlopokat burkoló üvegfelületeken. A működtető Wasserman Mór halála után a bérlők, Stern Fruzsina és Bermann József 1937-ben aztán nagyszabású átalakítást végeztetett a házon.
Az ország más pontjain is tevékenykedő mérnök a húszas évek végén készítette el egy budai, úgynevezett boardinghouse terveit. A Keleti Károly utca és a Bimbó út közötti telken épültek fel 1928 és 1929 között a Mailáth-bérházak. A megrendelő Mailáth József gróf volt, a kivitelező Hoepfner Guidó. A Budapesti Hírlap 1929. május 5-én cikket közölt a munkálatokról ezzel a címmel: „Mailáth József gróf hatemeletes ’boardinghouse-t’ és bérházcsoportot építtet Budán”.
A nagyvonalú budai épületegyüttes nyitánya a sarkon található hatemeletes tömb, loggiái középen helyezkednek el, homlokzata viszonylag egyszerű. Ehhez zártsorú beépítéssel kapcsolódik négy darab négyemeletes bérház. A sarki szállodabérházban 80 darab, 1-2 szobás lakás létesült, melyekhez kis főzőfülke, és emeletenként egy konyha is tartozott. Az alagsorban jól felszerelt, ételliftes konyha kapott helyet.
A négyemeletes bérházakban összesen 150 darab, 2-3-4 szobás, hallos lakás volt. A pinceszintjén volt a kazánház, raktárak, mosókonyha, a földszinten pedig közös ruhatár, a Keleti Károly utcai oldalon üzletek sorakoztak.
A későbbi, neves Rózsadomb Étterem és Kávéház a szállodabérház földszintén volt, nagy, nyitott, árkádos terasszal.
A Mailáth-bérházak a háborút átvészelték, majd az ötvenes évek lakáspolitikájának nyomán a lakásokat felszabdalták, a szállodai funkció megszűnt.
Rainer Károly aktív építészeti korszaka ötvenes évei végére lezárult. Halálát agyvérzés okozta, 1951. május 16-án, a Szegedi Belvárosi Temetőben helyezték örök nyugalomra.
Nyitókép: A Mailáth-bérházak az 1930-as években (Forrás: FSZEK Budapest Gyüjtemény/Képszám: 023482)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció