A magyar kereskedelemben évtizedekig meghatározó volt a Skála márkanév. Az 1980-as években a minőségibb áruk beszerzési forrásaként ismerhették a vásárlók a sok városban megtalálható Skála Áruházat, amely szinte mindent árult. Az első Skála 1976-ban a XI. kerületben nyílt meg, alapkövét 50 éve rakták le.

Hogy Lágymányoson áruház épüljön, arról már 1972-ben döntöttek. A szocializmus alatti, döntően állami dominanciájú kereskedelemben már az is jelentős hír volt, hogy nem állami – mint például a Centrum Áruházak –, hanem szövetkezeti beruházásban készül el az új áruház. A beruházók ugyanis a SZÖVOSZ, azaz a Szövetkezetek Országos Szövetsége és az OKISZ, azaz az Országos Kisipari Szövetkezetek voltak. A szocializmus korszakában, ha szövetkezeteket mondunk, akkor általában a mezőgazdaság kollektivizálásának eredményeként kialakult termelőszövetkezetekre gondolunk, de voltak olyan kisipari tevékenységek is, amelyeket nem államosítottak, de az állam ezeket szövetkezeti formában ellenőrizte.

A szövetkezet ebben az esetben nem „szocialista találmány” volt, mivel már a két háború között, sőt az első világháború előtt is léteztek. A szocialista rendszerben azonban a szövetkezeteket az állam ellenőrizte, azok nem voltak magántulajdonnak tekinthetők, de mégiscsak más gazdálkodási formában működtek, mint az állami vállalatok. A kisebbeket nagyobb szövetkezeti szövetségek fogták össze. Az új áruházat a fenti két szövetkezeti ernyőszervezet alapította, a beruházásról a Magyar Nemzet 1972. augusztus 3-i száma ezt írta:

„A SZÖVOSZ és az OKISZ közös beruházásaként, részben állami anyagi támogatással megépül Budapesten a szövetkezeti kereskedelem reprezentatív létesítményeként, az ország legnagyobb méretű szövetkezeti áruháza. A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága szerdai ülésén jóváhagyta a terveket és hozzájárult a kivitelezés mielőbbi megkezdéséhez.”

Lágymányos egy 1963-as légi felvételen. A képen még se a Fehérvári úti piac, se a Skála Áruház nem látható (Fotó: Fortepan/MHSZ)

A kormány 1973 februárjában adott zöld utat a beruházásnak. A terveket a Szövetkezeti Tervező és Kivitelező Vállalat szakemberei készítették, az épület vezető tervezője Kovách István volt. Az áruházhoz eleve nagy méretű parkolót is csatoltak. Az első, 1973 eleji hírek még egy kétszintes, pinceparkolóval ellátott áruházról szóltak, azonban az 1976-ban átadott áruházban az épület mellett szabad téren alakították ki a parkolót, a pinceszinten egy hatalmas ABC kapott helyet.

A BEAC-stadion a leendő áruház helyén 1972-ben (Fotó: Fortepan/Bercsényi Kollégium Fotókör)

A beruházásra kiválasztott hely azonban nem volt üres, ott a BEAC, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club stadionja működött, tehát előbb a sportpályát kellett elköltöztetni a Bogdánfy utcára, ezután indulhatott csak meg az építkezés. Az alapkő lerakására 1973. november 22-én került sor, erről a Magyar Nemzet 1973. november 23-i száma ezt írta:

„A főváros XI. kerületében, a Schönherz Zoltán utcai volt BEAC-pálya helyén csütörtökön ünnepélyesen elhelyezték a budapesti szövetkezeti nagyáruház alapkövét. Az alapításról szóló emlékokmányt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság elsőtitkára helyezte el az új létesítmény alapkövében. Az ünnepségen ott volt Szurdi István belkereskedelmi miniszter és Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke is. A szövetkezeti nagyáruház háromszintes, építészeti megjelenésében impozáns építmény lesz, korszerű belső kiképzéssel, klimatizált légtérrel, ahol a vásárlást a legmodernebb technikai eszközök egész sora könnyíti majd.”

Az építkezés egészen 1976-ig tartott, amelynek nyomán megnyílt a budai Skála Áruház, amely új szintet hozott a hazai kereskedelembe. Egyrészt mozgólépcsők kötötték össze a szinteket, sőt a mélyföldszintre, az ABC-áruházba mozgójárda vitt le, az áruházban nyitott terek, már-már nyugati áruházakat idéző vásárlói tér várta a vásárlókat, ám a legnagyobb eltérés az árukészletben volt. Köszönhetően annak, hogy az áruház ugye sok kisszövetkezettel állt kapcsolatban, olyan kisebb szériában is készülő termékekhez – ruhaneműhöz, használati tárgyhoz – fért hozzá, amely az állami áruházakban nem vagy elvétve jelent meg, ezért a Skála gyorsan népszerű lett.

Tömeg az új áruház megnyitása után (Fotó: Fortepan/Képszám: 89396)

A Budai Skála 1976-ban nemzetközi szinten sem volt korszerűtlen, egyértelműen Magyarország legmodernebb áruháza volt. A Skála márkanév elterjedt, a cég számos Skála Áruházat nyitott az ország sok pontján. A Budai Skála továbbra is a fejlődés élvonalába tartozott. Egy érdekesség: itt, ebben az áruházban mutatták be Magyarországon első alkalommal a Commodore 64 típusú házi számítógépet, igaz hihetetlenül magas áron lehetett megvenni a berendezést, egy új autó árát kérték akkoriban érte. A Skála más területen is próbált a nyugati színvonallal lépést tartani vagy legalábbis követni a nyugati trendeket, például 1984-ben itt, ebben az áruházban használtak elsőként az országban vonalkódos termékazonosítást.

Az áruház azonban a 2000-es évekre elöregedett, ezért 2007-ben lebontották, helyére az Allee bevásárlóközpont épült.

Nyitókép: Az új áruház 1976-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 261474)