Márkus József (1852–1915), sorrendben a második főpolgármester Szombathelyen született, édesapja gombkötőmester volt. Szülővárosában végezte középiskolai tanulmányait, majd Pesten jogot hallgatott. A művészetek, különösen az irodalom vonzotta (talán nem véletlen, hogy húga, Márkus Emília a színészet kimagasló alakja lett), pályáját hírlapíróként kezdte. 1870-ben a Reform, majd a Nemzeti Hirlap munkatársa lett, ahol várospolitikai ügyekkel foglalkozott. 1875-ben már a főváros szolgálatába lépett, először fogalmazóként dolgozott, 1879-ben tanácsjegyzővé, 1885-ben pedig főjegyzővé nevezték ki. 1894-ben választották alpolgármesterré az elhunyt Alkér Gusztáv után.
Két évvel később már polgármester, 1897-ben pedig Ráth Károlyt követve főpolgármester lett. Neve a budapesti villamoshálózat fejlesztése, a vásárcsarnokok építésének előkészítése kapcsán szerepelt rendszeresen a sajtóhírekben, de a közraktárhálózat és az Elevátorház működtetése terén is jelentős szerepet töltött be. Elődjeihez hasonlóan tevékenységét közmegelégedés övezte, 1903-ban újraválasztották, de megbízatásának idejét nem töltötte ki. 1905-ben az országgyűlési választásokat az ellenzék nyerte meg, de a király báró Fejérváry Gézát nevezte ki miniszterelnöknek. Az úgy nevezett darabontkormány és a főváros vezetése között azonnal feszültség keletkezett, mely hamar feloldhatatlanná vált.
Márkus főpolgármester 1906 februárjában lemondott, és a városvezetésbe sem a koalíciós időszakban, sem később nem tért vissza. 1910-től Erzsébetváros parlamenti képviselőjeként vett részt a közéletben az 1915. március 11-én bekövetkezett haláláig. A főváros vezetése már másnap döntött arról, hogy díszes síremléket emelnek és utcát neveznek el a tiszteletére. A temetésen Bárczy István mondott búcsúbeszédet. A síremlék azonban sokáig nem készült el, csupán 1928-ban készíthette el Hikisch Rezső és Tóth István a munkát, mely a II. világháborús ostrom alatt megsemmisült.
1953-ban került új síremlék Márkus József földi maradványai fölé, melyet Strobl Alajos még 1897-ben készített báró Kochmeister Frigyes (nagykereskedő, a Budapesti Áru-és Értéktőzsde elnöke) felesége számára. Amikor mintegy 200 sírhelyet felszámoltak a temetőben, a Kochmeister házaspár a rákoskeresztúri új köztemetőbe került, Strobl alkotása azonban itt maradt, és akár tudatos választás, akár a véletlen eredményezte, de Márkus főpolgármester mindenképpen méltó emléket kapott.
Fülepp Kálmán (1851–1919) meglehetősen kiélezett helyzetben lett Budapest harmadik főpolgármestere. Márkus József lemondása után, 1906. február 23-án a Fejérváry-kormány a főváros rendőrkapitányát, Rudnay Bélát királyi biztosként nevezte ki a városvezetés. A biztos a közgyűlés felfüggesztésével fenyegetett, a közgyűlés pedig új helyhatósági választást követelt. A patthelyzet április 8-án oldódott meg, amikor az ellenzéki koalíció – választási programjának feladása után – Wekerle Sándor vezetésével kormányt alakíthatott. A rendőrfőnök először biztosi megbízatásától búcsúzhatott, majd nemsokára nyugállományba vonult.
Az új kormány három főpolgármester-jelöltje között Fülepp Kálmán is ott volt. Csak azok csodálkoztak a jelölésen, akik nem ismerték Füleppet és az előzményeket. Édesapja jogászvégzettséggel rendelkezett, 1849-ben Kossuth Lajos kormányzói irodájának munkatársa volt, a szabadságharc bukása után emigrált, távollétében halálra ítélte a Haynau-féle törvényszék. 1858-ban kegyelmet kapott, és visszatért Magyarországra. Fia követte a jogászi pályán, 1874-ben nyitott ügyvédi irodát. 1875-ben a főváros először napidíjas ügyészként, majd 1877-től tiszti ügyészként alkalmazta. 1900-ban Budapest tiszti főügyészévé választották.
A válság idején egyértelműen a városvezetés mellett állt ki, nem ismerte el sem a darabontkormány, sem Rudnay főkapitány legitimitását. Nem várta meg, hogy felfüggesszék az állásából, február 22-én hat hétre szabadságolta magát. 1906. május 12-én 177 szavazattal 126 ellenében választották főpolgármesterré. Köszönőbeszédében a helyhatósági önállóság fontosságát emelte ki: „Mint a főváros önkormányzatának ellenőrzője, tiszteletben tartom a főváros autonómiáját, minden szervének törvényes hatáskörét, de őrködni fogok, hogy a törvény megtartassék, s hogy a főváros érdekei sérelmet ne szenvedjenek.” (Pesti Napló, 1906. május 13.) Így is tett, a polgármesterként az ügyeket vivő Bárczy István munkájába nem szólt bele, a Bárczy nevéhez köthető nagy ívű modernizációs programok kivitelezésénél mindvégig inkább partner, mint ellenőr volt.
1912-ben, a mandátuma lejártakor nyugdíjba vonult, de sportszeretete révén neve sokszor szerepelt még az újságok lapjain. 1877-től volt tagja a Nemzeti Hajós Egyletnek, igazgatóként és elnökként is sokat tett a hazai evezés sikeréért. 1919 szeptemberében halt meg, a meglehetősen zavaros időszak pedig nem nyújtott lehetőséget a méltó búcsúzásra. A főváros közgyűlése csak 1927-ben döntött arról, hogy sírján az egyszerű fakeresztet síremlékkel cserélik fel. Vastagh György szobrászművész alkotását 1931-ben avatták fel.
A művész tehetségét bizonyította egyébként Bethlen Gábor 1903-ban elkészült szobra a millenniumi emlékmű alakjai között, vagy a Budavári Palota Hunyadi udvarán 1902-ben elhelyezett Csikós-szobor. A gondosan faragott, klasszicista stílust idéző oszlop tetején látható a volt főpolgármester mellszobra. A bronzba öntött arc hűen mutatja a nyugodt, kiegyensúlyozott úriemberként, a legangolabb magyarként is nevezett Fülepp Kálmán arcvonásait.
Végül, de legkevésbé sem utolsósorban Bárczy Istvánról kell szót ejtenünk. A nevéhez fűződő városvezetési elvek és városfejlesztés bemutatása csupán felsorolás szintjén maradhat ebben az írásban. Sacher Gusztáv felsőreáliskolai tanár fiaként született 1866-ban. Jogot végzett a budapesti egyetemen. 1894-től 1901-ig a IX. kerületi Felsőkereskedelmi Iskola tanára volt, majd a Fővárosi Közoktatási Ügyosztályt irányította 1906-ig. Nevét még 1898-ban változtatta meg anyai felmenői tiszteletére Bárczyra. Amikor 1906 júniusában polgármesterré választották, már értékes tapasztalatokkal rendelkezett a városigazgatás terén. Szakértői gárdát gyűjtött maga köré (ide tartozott Szabó Ervin társadalomkutató–könyvtáros, Kabdebó Gyula építész, Harrer Ferenc várospolitikus, Wildner Ödön szociológus), és az ő segítségükkel dolgozta ki a nevéhez fűződő programokat.
Alapos előkészítés után modernizálta a városigazgatás szerkezetét. 1909-ben az elnöki ügyosztály hatáskörét jelentős mértékben bővítette. Két alosztály alakult, az első a közigazgatás polgármesteri jogkörbe tartozó ügyeivel, a második alosztály pedig a közművelődés és szociálpolitika területeivel foglalkozott. Utóbbihoz tartoztak a lakásügyekre, a lakóházépítésre, valamint a népjóléti tevékenységre vonatkozó intézkedések. Az 1909-ben kezdődő lakásépítési programjának köszönhetően 1912-ig mintegy hatezer új lakás készült el, 23 nagy bérház és 19 kislakásos lakótelep megépítése révén. Iskolaépítési programjának köszönhetően 36 új iskolaépület és 15 barakkiskola nyílt meg.
Bárczy a közművek községesítésének elvét vallotta, ennek megfelelően a hivatali ideje alatt Budapest Székesfőváros tulajdonába került többek között az Állatvásárpénztár, a Gázművek, az Elektromos Művek, a Városi Villamos Vasút. A programok és a községesítés pénzügyi fedezetét külföldi bankkölcsönökkel teremtette meg. Az I. világháború kitörésével a nagyvonalú fejlesztés folytatása ellehetetlenült, Bárczy István pedig 1919 januárjában főpolgármesteri megbízatásáról lemondva egy időre visszavonult a közügyektől. 1919 novembere és 1920 márciusa között igazságügy-miniszterként két kormányban is szerepet kapott, majd 1920 és 1931 között országgyűlési képviselőként dolgozott.
1943. június 1-jén hunyt el. Temetésén a városvezetés akkori és korábbi tagjai vettek részt, a búcsúbeszédet Szendy Károly polgármester tartotta. Olyan emlékmű állítására, mint amilyen Gerlóczy Károly alpolgármester vagy Kamermayer Károly polgármester sírját díszíti, nem került sor, a mai napig egy kőkereszt és egy egyszerű felirat jelzi, itt nyugszik Budapest talán legjelentősebb vezetője. Az utókor nem fukarkodott az emlékezés más módjait tekintve, hiszen a Belvárosban utca, Kispesten tér viseli a nevét, számos nagy lakóház kapubejárójában pedig márványtábla jelzi, hogy az épület az ő polgármestersége idején épült. Ezzel együtt valószínűleg senki sem ellenkezne, ha egy köztéri szobor vagy egy díszesebb sír tovább erősítené Bárczy István emlékét.
Nyitókép: Márkus József síremléke a Fiumei úti sírkertben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció