Írta: Paár Eszter Szilvia

2020. február 28. 15:00

A kontinens legrégebbi és legnagyobb szabadtéri jégpályája hivatalosan 150 éve, 1870-ben nyílt meg a korcsolyázás szerelmesei előtt, története pedig igen fordulatos. Cikkünkből kiderül, hogy a jól ismert épületnek nem egy, hanem két elődje is volt, és hogy a városligeti korcsolyázás valójában nem is 150, hanem 190 éves.

A mai Városligeti-tó helyén a XVIII. században még nagykiterjedésű mocsár volt, a lecsapolási munkálatok a század végén, Witsch Rudolf mérnök tervei alapján kezdődtek. Az új tó partvonalának kialakítására, és környékének növényekkel való beültetésére is sor került, így a XIX. század elejére a terület népszerű kirándulóhellyé vált.

A Lechner Ödön által tervezett korcsolyacsarnok 1884-ben, Dörre Tivadar rajza (Forrás: Vasárnapi Ujság ,1884. február 3.)

Korcsolyázók a Városligetben 1900-ban (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

A téli korcsolyázás már ekkor, az 1830-as években is gyakori látvány volt a tavon, csak úgy, mint a nyári csónakázás és horgászat. A kezdeti időkben csak egy kis hangulatos fabódé állt a parton, a korcsolyázók ezt használták melegedőként, és a korcsolyát is itt csatolhatták fel. Mint azt a Zuglói lexikonban is olvashatjuk, a sport egyre népszerűbbé vált, főleg az 1869-ben alakult Pesti Korcsolyázó Egyletnek köszönhetően, melynek vezéralakja a nagyszerű orvos Kresz Géza volt.

Az 1872-től Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) néven ismert egyesület szintén az említett, két helyiségből álló kis bódét használta, ez azonban 1874-ben leégett. 1875-ben a Főváros 20 évre engedélyezte a Városligeti-tó egy részének használatát a BKE számára, cserébe viszont korcsolyacsarnok építését írta elő, hogy a leégett faházat egy nagyobb szabású és praktikusabb épülettel pótolja.


A korábbi korcsolyacsarnok az utca felől 1900-ban (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára)

A korcsolyázó csarnok építésére kiírt pályázatot a későbbi építészóriás, az ekkor még csak 30 éves Lechner Ödön nyerte meg egy neoreneszánsz stílusú munkával. A Hermann Ferenc építőmester által kivitelezett, 1876 Szilveszterén átadott épület Lechner igen kvalitásos alkotásai közé sorolható. Érdekességét a faszerkezet és a nagymennyiségű, faragott fa dekoráció alkalmazása adta.

A Műjégpálya korábbi, Lechner Ödön által tervezett csarnoka 1883-ban (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Funkcióját tekintve első volt Európában, és mint ilyen, nem egy „jól bejáratott” épülettípushoz tartozott, a tervezőnek nem álltak rendelkezésére előképek. Lechner más hasonló, a természetben elhelyezkedő épülettípusokra támaszkodott, így az első városligeti korcsolyacsarnok leginkább vadászkastélyokra, fürdőházakra és kiállítási pavilonokra emlékeztet.

Az első kettőre dekorációjában, az utóbbira pedig szerkezetében hasonlít. A tó felé forduló homlokzat legjellegzetesebb része a középső, háromszintes, előreugró rizalit volt, melynek földszintjét íves nyílások tagolták. Az első emeletet Palladio-motívumok díszítették, a legfelső szinten pedig félköríves nyílású terasz volt, nyeregtetős lefedéssel.

A központi épületrészhez egy-egy kisebb, földszintes, nyolcszög alaprajzú és kupolás lefedésű tér csatlakozott, melyeket árkádsor kötött össze a főtömbbel. Az épület kinézetében divatos, belső tereit tekintve pedig korszerű volt. Melegedő és korcsolyafelkötő helyiség mellett még zenekari térrel is rendelkezett, melynek akusztikája a korabeli források szerint kifogástalan volt.

Német nyelvű kiadványból származó metszet, alul a Műjégpálya korábbi épülete is látható (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Az épületbelsővel kapcsolatos fontos forrás a Vasárnapi Ujságban közölt 1884-es leírás, mely igen életteli képet fest a csarnokról: „Maga az épület három részből áll. A középső főépület a díszes nagy termet foglalja mindenekelőtt magában, melyet különösen a mamák és garde-des-dames-ok dicsérnek a terjedelmes és könnyű kilátásért, melynek segélyével szigorú pontossággal szemmel tarthatják védenczeiket, kiket a meggondolatlanság néha túlságosan messzire sodor az ellenállhatatlan simaságú tükrön. Földszint jobbról a melegítő pavillon található, melynek mérsékelten meleg levegőjében a kifáradt, vagy széltöl-hidegtől kicsípett arczu bájos korcsolyázó nők melengetik fel tagjaikat. A férfivilág természetesen önkéntes száműzetésben él e helytől vagy legalább ha be is vetődik néha – azt mondja, nem a melegért teszi.”

A Városligeti-tó, háttérben a Műjégpálya épülete 1926-ban (Forrás: Fortepan / Képszám:13369)

Mint láthatjuk, az épület tökéletesen megfelelt funkciójának, és népszerű szabadidős központtá nőtte ki magát, de épp ez lett a veszte. Idővel ugyanis sajnos kicsinek bizonyult, új épület emelésére volt szükség. Maga az építész később így nyilatkozott A Ház című folyóiratban, 1911-ben: „Ugyanebben az időben építettem a Városligetbe egy korcsolyacsarnokot, mely abban az időben első volt a maga nemében, s típust alkotott, s mint ilyen, több enciklopédikus munkában meg is jelent. Később ez a pavilon kicsi lett, lebontották, és építettek helyébe egy nagyot. Kár! Én legalább sajnálom, mert a kis pavilont a maga szerény megjelenésében ma is egyik legsikerültebb alkotásomnak tartom, és sok előbbi és utóbbi munkámnál jobban szerettem.”

Bár Lechner Ödön szavaiból is arra következtethetünk, valamint a közhiedelem is úgy tartja, hogy a pompás csarnokot lebontották, ez mégsem teljesen igaz. Ha jól megfigyeljük a mai épület tó felé forduló, impozáns homlokzatát, láthatjuk, hogy a középső szakasz arányaiban és nyílásait tekintve Lechner épületéhez igen hasonló.

A korábbinál nagyobb, Francsek Imre neobarokk tervei alapján 1895-ben felépült korcsolyacsarnok napjainkban (Fotó: Both Balázs)

A Városligeti Műjégpálya idén február 24-én fogadott utoljára korcsolyázókat, képünk ezt követően készült (Fotó: Both Balázs)

Ennek oka az, hogy valójában csak részleges bontás történt, id. Francsek Imre, a mai neobarokk stílusú csarnok tervezője a régi épület egy részét megtartotta az új épület magjaként. Az általa tervezett csarnok természetesen sokkal nagyobb lett, teljes kiterjedésében kétszintes, oldalirányban pedig jóval hosszabb, mint elődje. A hosszan elterülő épületszárnyak végein azonban Francsek is nyolcszög alaprajzú, kupolával lefedett pavilonokat helyezett el, és a Lechner által alkalmazott Palladio-motívum is több helyütt megjelenik.

A Műjégpálya bejárata (Fotó: Both Balázs)

Az épület homlokzata (Fotó: Both Balázs)

A középrizalit jellegzetes, félköríves nyílását is megtartotta, a középső teret azonban egy látványos kupolával fedte le, mint azt Merényi György A két Francsek című kiváló írásában is olvashatjuk. A neobarokk csarnok átadását követően, 1893-ban ismét a Vasárnapi Újság tudósított, a leírás ez esetben is fontos forrásként szolgál. „Maga a palota a Stefánia út kezdetén fekszik, homlokzattal a Széchenyi-sziget felé, mintegy 180 méter hosszaságban. A közönség által használt helyiségek a tó felé néznek, míg az irodai helyiségek a Stefánia út felé vannak. A tágas és oszlopok által tagozott előcsarnokba a város felőli három bejáró ajtón juthatni. A főbejárattal szemben 40 méter hosszú és 6 méter széles melegedő terem van. Ezen helyiségekből a déli és éjszaki oldalon levő ajtókon két terasszra lehet jutni, a mi korcsolyaversenyek és jelmezes ünnepélyeknél nézőhelyül szolgál.”

A Városligeti Műjégpálya épülete 1937-ben (Fotó: Fortepan / Képszám:124089)

Korcsolyázók a Városligeti Műjégpályán, 1930-ban (Forrás: Fortepan)

A leírás első feléből tehát nem csak az épület nagy méreteire derül fény, hanem annak különleges funkciójára is. Láthatjuk, hogy nem csak a sport szerelmeseinek kedvezett az új kialakítás, a szórakozni vágyók is részt vehettek a különböző, látványos eseményeken, így a csarnok társadalmilag is fontos szerepet töltött be. A leírás azonban itt nem ér véget:

„Az előcsarnokból négy kényelmes lépcső vezet a közönség által használt alsó helyiségekbe. A korcsolya-felkötő helyiség mögött van a korcsolyatár és kölcsönző, attól balra pedig a tágas melegedő és étkező helyiség, mely utóbbihoz egy tágas konyha és tálaló szoba csatlakozik. Az épület előtt a tó partján mintegy 120 méter hosszú és átlag 8 méter széles, támfallal és vaskorláttal elzárt, fakoczkákkal borított sétálóhely készült a közönség ama részére, kik a korcsolyázást csak szemlélve élvezik, mert korcsolya nélkül a jégpályára lépni szigorúan tiltva van. E sétálóhely különböző pontjairól néhány lépcsőfokon a jégpályára juthatni. A jégpálya 12, az épület homlokzata pedig nyolcz ívlámpával van az esti órákban tündériesen kivilágítva. Az épület középső részében a nagy kupola alatt van a tágas zenekari fülke, mögötte egy melegedő szobával, hogy a szabadban játszó zenészek szünetközben felmelegedhessenek.”

A Műjégpálya 1960-ban (Forrás: Fortepan / Bauer Sándor felvétele)

Kisfaludi Strobl Zsigmond Íjász című szobra a Műjégpálya épülete előtt 1952-ban (Forrás: Fortepan / Képszám: 46144)

Az Íjász szobra 2019-ben (Fotó: Both Balázs)

Részben a korszerű épületnek és villanyvilágítással ellátott pályának, részben pedig a BKE szabványosítási munkáinak köszönhetően a Városliget hamarosan több országos és nemzetközi versenynek is otthont adhatott. Műkorcsolya világbajnokságot négy alkalommal (1909, 1929, 1935, 1939), Európa-bajnokságot pedig háromszor (1895, 1909, 1955) rendeztek hazánkban.

A Műjégpálya, háttérben a Vajdahunyad vára. Műkorcsolyázó világbajnokság 1939-ben (Forrás: Fortepan)

Műjégpálya, a felvétel az 1939. februári Műkorcsolyázó világbajnokság idején készült (Forrás: Fortepan)

A téli időjárás kiszámíthatatlansága és a versenyek nagy száma miatt már 1910-ben felmerült a műjégpálya kiépítésének gondolata, hogy a jeget mindenképpen biztosítani tudják, az első világháború kitörése miatt azonban a munkálatok az 1920-as évek közepére csúsztak át. A Krencsey Géza, Kremples Béla, Hollerung Gábor és Bauer Béla tervei alapján kivitelezett korszerű, 5600 négyzetméter alapterületű műjégpályát végül 1926 novemberében vehette birtokba a nagyközönség, sokak örömére.

A Műjégpálya 2019 decemberében (Fotó: Both Balázs)

A műjégpálya kiépítése az addig is szépen fejlődő magyar korcsolyázás és jégkorong történetében is fontos állomás. A Városligeti Műjégpálya egészen a második világháborúig töretlen népszerűségnek örvendett, a háború alatt azonban súlyosan megrongálódott. Az újjáépítés 1947-ben kezdődött, majd ezt követte a pálya megnagyobbítása 1968-ban.

 

Korcsolyázók 2019-ben (Fotó: Both Balázs)

A következő jelentősebb korszerűsítés 1986-ban következett, mely főleg a gépházat és a csőrendszert érintette. A komplexum műemléki rekonstrukciójára azonban 2011-ig várni kellett, ekkor történt ugyanis a háború során lebombázott épületszárny helyreállítása. A Városliget ikonikus épülete és a sokat átélt Műjégpálya ma 12000 négyzetméter területű jéggel várja a töretlen lelkesedéssel érkező látogatókat.

Nyitókép: A Városligeti Műjégpálya épülete 2020-ban (Fotó: Both Balázs)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó