2020. március 2. 12:00

Egy korábbi cikkünkben bemutattuk, miként kezdték meg a modern fővárosi kórházak a működésüket. De abban az írásban nem tudtuk megemlíteni a budapesti egészségügyi ellátás egyik legfontosabb résztvevőjét, a Semmelweis Egyetemet. Az Európa ötven legrangosabb felsőoktatási intézménye közé tartozó egyetem nem csak a hazai orvosképzés csúcsát képviseli, hanem klinikahálózatával a fővárosi betegek tömegeit is ellátja. Cikkünkből kiderül: a Semmelweis Egyetemhez tartozó úgynevezett belső klinikai tömb épületeit is neves építészek tervezték.

Írta: Filepkó Dominik

Történetünk visszamehetne egészen 1635-ig, amikor Pázmány Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek és a katolikus megújulás magyarországi képviselője megalapította Nagyszombatban a Magyar Királyság első állandó egyetemét (már a középkorban is voltak próbálkozások, hiszen Nagy Lajos király 1367-ben Pécsett, később pedig Luxemburgi Zsigmond király Óbudán alapított egyetemet, de ezek nem voltak hosszú életűek).

A Nagyszombati Egyetem eleinte csonkának számított, mivel csak három fakultással (ma karral) kezdte meg a működését. Ezek a bölcsészeti, a jogi és a teológiai fakultások voltak.

Pázmány Péter portréja az ELTE Jogi Karának dísztermében (Forrás: Wikimedia Commons/Thaler Tamás felvétele)

A nagyszombati egyetem épülete a XIX. században (Forrás: Wikimedia Commons)

Az 1769-es esztendő az egyik legjelentősebb dátum az egyetem történetében. Ugyanis Mária Terézia 1769. július 17-én kelt királyi diplomája az egyetemet kiveszi a jezsuita rend fennhatósága alól és királyi egyetemi rangra emeli, a november 7-én kelt intimátuma (rendelkezése) pedig megreformálta az egyetem vezetését és megalapította a hiányzó negyedik fakultást, az orvosit. Ez az intézkedés beleillik Mária Terézia reformpolitikájába, amelynek része volt az egészségügy, illetve az oktatás fejlesztése is.

Az egészségügyi reform végrehajtásában segítségére volt a királynőnek a holland származású orvos, Gerard van Swieten. Swieten munkásságának köszönhetően épült ki a tisztiorvosi hálózat hazánkban is (ennek köszönhetően sikerült megakadályozni a járványok tovaterjedését), illetve neki köszönhető a Bécsi Egyetem orvosi karának megreformálása is, amelynek eredményeképpen a kar lett a királynő országaiban az egészségügyi hálózat csúcsszerve.

Mária Terézia magyar királynőhöz köthető a Nagyszombati Egyetem orvosi karral való kibővítése, illetve az egyetem Budára költöztetése is (Forrás: Wikimedia Commons)

Intézkedtek a nagyszombati új kar elhelyezéséről is: a Franz Anton Hillebrandt által tervezett épület 1772-re készült el a városban. Ugyanakkor a képzés öt tanszékkel már 1770-ben kezdetét vette. Ezek az élettani és gyógyszertani, a bonctani, a sebészeti, a botanikai és kémiai, illetve az általános kórtani tanszékek voltak. Az orvosi kar működtetése során ugyanakkor több hiányosság is a felszínre került: az egyetem nem rendelkezett klinikával, illetve botanikus kerttel.

Ezt a problémát 1777-ben orvosolták, amikor az egész nagyszombati egyetemet Budára költöztették. Itt az universitast a királyi palotában helyezték el, ahonnan kiköltözött a királyi helytartó és felesége. Az épület egyetemmé alakításakor lebontották a palota két kupolája közül a keletit és a helyére egy négyszintes csillagvizsgálót emeltek.

Egy sebészmesteri oklevél 1776-ból a Nagyszombati Egyetemről (Forrás: semmelweis.hu)

A budavári királyi palota a Tabán felől 1777 után. Jól látszik a nyugati kupola mögött a csillagvizsgáló (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

De itt sem maradhatott sokáig az egyetem. 1780-ban meghalt Mária Terézia. Őt a trónon a fia, II. József követte, ki szintén a szívén viselte az universitas sorsát. Többszöri látogatást követően 1784-ben arra a döntésre jutott, hogy átköltözteti az egyetemet Pestre, ahol a jezsuiták egykori rendházát kapták meg a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és az Újvilág (ma Semmelweis) utca sarkán.

Nagyszombathoz és Budához képest Pest gazdag betegállománnyal rendelkezett, ami pozitív kihatással volt az orvosi kar fejlődésére (jól mutatja ezt, hogy egyre több tanszékkel gyarapodott, illetve már 16 klinikai ággyal rendelkezett a kar). Az átalakított rendház hamarosan szűkösnek is bizonyult.

A helyszűkét úgy próbálták orvosolni, hogy a klinikát ki szerették volna vinni a Hatvani utcai épületből, illetve próbáltak egyeztetéseket folytatni a Szent Rókus kórházzal az együttműködésről, de ezek elől a pesti magisztrátus folyton elzárkózott. Tovább tetézte a bajokat, hogy az 1838-as nagy árvíz jelentős károkat okozott a valamikori rendház épületében.

Ekkor már az Országgyűlés is foglalkozott az egyetem helyzetével, viszont nem történt előrelépés. Egészen az 1848-1849-es forradalomig és szabadságharcig kellett várni, ugyanis ekkor sikerült elérni, hogy elvigyék a klinikákat az épületből. Viszont a szabadságharc bukása után vissza kellett költöztetni a klinikát a korábbi helyére. Tartós megoldás csak az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezést követően történt. Ugyanis 1873 és 1911 között lezajlott egy körülbelül 25 millió koronás beruházás, amelynek eredményeképpen az orvosi kar számos új, korszerű épületet kapott az Üllői út mentén.

Ebben a cikkünkben most csak a belső klinikai tömbbel foglalkozunk, amely a VIII. kerületben az Üllõi út – Szentkirályi utca – Baross utca – Mária utca határolta területen helyezkedik el.

Az I. számú Sebészeti Klinika

Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezést követő első felelős kormány vallás-és közoktatásügyi minisztere báró Eötvös József lett. Habár Eötvös egyszer már betöltötte a kultuszminiszteri tisztséget (1848-ban a Batthyány-kormányban), akkor még nem volt lehetősége tervei megvalósításához. Viszont ezúttal számos újítást tudott véghezvinni.

Talán a legjelentősebb az 1868. évi népiskolai törvény, amelynek köszönhetően kiépült a modern magyar közoktatás alapja. Továbbá igyekezett megoldást találni az egyetem orvosi karának problémáira is, de azokat csak az utódja, Trefort Ágoston tudta orvosolni. Trefort nevéhez köthető ugyanis a magyar orvosképzés egységesítése, illetve neki sikerült megszerezni az Üllői út és a Mária utca kereszteződésénél található telket az Orvosi Kar részére.

A kultuszminiszter ezt követően felkérte a kor kedvelt építészét, Kolbenheyer Ferencet, illetve Kovács József sebészprofesszort, hogy tegyenek egy külföldi tanulmányutat, hogy megismerkedjenek a kor modern kórházaival. Miután hazatértek, Kolbenheyer megtervezte az Üllői út– Mária utca sarkára az egyetem I. számú Sebészeti Klinikáját, amelyet 1873 és 1877 között sikerült felépíteni a Mária utca 41. szám alatt.

Az I. számú Sebészeti Klinika az Üllő út –Mária utca sarkán 1877 és 1880 között. A második világháborúban megsérült épület egy részét elbontották, modern toldalékot kapott, s abban ma a Bőrklinika működik (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, Klösz György felvétele)

Az „I. Sebészeti Kóroda” (ahogyan még akkoriban hívták) a gyógyítás- kutatás-oktatás jegyében lett tervezve. A háromszintes épületben több mint 250 négyzetméteres kórtermeket alakítottak ki, amelyekben akár 30 ágy is elfért. Az akkori orvostudomány ezeket a kórtermeket megfelelőnek tartotta az ápolás szempontjából, illetve vizitek alkalmával könnyebben folyhatott az oktatás is. 

Az földszinten csak férfiak kaptak helyet, míg az első és második emeleten már a hölgyek is gyógyulhattak (igaz, deszkafallal voltak elkülönítve a férfiaktól). Az épület a Mária utca irányában egy félhenger formájú végződést kapott, amelyben egy, az ókori görög színházakat megidéző előadót alakítottak ki. 

Az I. számú Sebészeti Klinika a Mária utca felől (Mária utca 41.), 1877 és 1880 között Klösz György felvételén. Ezt az épületrészt ma már nem láthatjuk (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára)

Ebben az előadóban nem csak előadásokat tartottak a leendő orvosoknak, hanem még bemutatásra szánt műtéteket is lefolytattak itt. Sajnos ez az épületrész a második világháborúban súlyosan megsérült, így azt lebontották és a későbbiekben egy modern pótlékot kapott. A sebészet egészen 1905-ig kapott helyet az épületben. Napjainkban a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikája működik itt.

A Bonctani Intézet

Még folytak az I. számú Sebészeti Klinika építése munkálatai, amikor 1875-ben a telek Mária utca felé eső oldalán hozzáláttak a Bonctani Intézet megépítéséhez, amelyet szintén Kolbenheyer Ferenc tervezett. Az épületet 1875 és 1879 között húzták fel és az I. számú Kórbonctani Intézet kapott benne helyet. A kétemeletes épület főhomlokzata a kert felé néz.

Az épülethez hátulról, a Mária utca felőli oldalról kapcsolódik egy félhenger formájú bővítmény (akárcsak egykor a szomszédban épült Sebészeti Klinikához is, de ez elpusztult a háborúban), amelyben egy 200 fő befogadására alkalmas előadó kapott helyet. Az alsó két szint nagy belmagasságú, ennek köszönhetően jól megvilágított helyiségek voltak itt.

A második emeleten már jelentősen kisebb volt a belmagasság, így ide kerültek a kiszolgáló helyiségek. Az épületnek sikerült végig megtartani az eredeti funkcióját: napjainkban is a Semmelweis Egyetem I. számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézete működik benne, s bár a Mária utcai oldalon van, de az Üllői út 26. felől lehet megközelíteni.

Az egyetem I. számú Kórbonctani Intézete 1879 után. A Mária utcai oldalon álló épület főhomlokzata a belső kertre néz, az Üllői út 26.  felől közelíthető meg  (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, Klösz György felvétele)

A  Belgyógyászati Klinika és a központi igazgatási épület

Szintén Kolbenheyer Ferenc nevéhez köthető Belgyógyászati Klinika tervezése is, amit a telek Üllői út felé eső oldalán építettek fel, a Szentkirályi utca sarkán 1880-ra (ma ez a II. számú Belgyógyászati Klinika), az I. számú Sebészeti Klinika (ma Bőrklinika) tükörképeként.  Ám ekkor Kolbenheyer Ferenc elhunyt, így a Vallás és Közoktatási Minisztérium 1881-ben Weber Antalt bízta meg a további tervezési munkálatokkal, aki a kolozsvári egyetem építkezéseinél már bizonyított. Weber nevéhez köthető a Belgyógyászati Klinika, illetve a szintén az Üllői útra néző akkori Sebészeti Klinika közötti területen álló Központi Igazgatási Épület tervezése is, amely 1881 és 1884 között épült fel.

A klinika épületei a VIII. kerület, Üllői út 26. alatt: középen a központi épület, balról az I. számú Belgyógyászati Klinika (ma II. számú Belgyógyászati Klinika), jobbról pedig az I. számú Sebészeti Klinika (ma Bőrklinika) a századforduló környékén (Forrás: semmelweis.hu)

Noha a központi épületet két oldalán álló klinikákat nem ugyanaz az építész tervezte, a három épület az Üllői út 26. szám alatt mégis harmonikus egységet alkot. A központi igazgatási épületben kapott helyet a kar vezetősége, illetve pár olyan klinika is, amelynek még nem tudtak állandó helyet találni (ilyen volt a legnagyobb területet elfoglaló Szemészeti Klinika, amely az első emeleten kapott ideiglenesen helyet). Továbbá itt alakították ki a dékáni titkárságot, a szenátusi üléstermet és a kari könyvtárat is.

1883-ban tudták átadni a telek Szentkirályi utca felé eső oldalán, a 46. szám alatt a Belgyógyászati Klinika másik épületét, amely ma szintén a II. számú Belgyógyászati Klinikához tartozik.

A Semmelweis Egyetem központi épülete (Üllői út 26.) 2011-ben (Forrás: semmelweis.hu)

Az I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika

Nem volt ilyen egyszerű a helyzet a telek Baross utca felé eső részén. Ugyanis a Baross utca és a Mária utca sarkán már állt egy épület, amelyben már működött a szülészeti és nőgyógyászati osztály. Ide még 1879-ben tudott beköltözni a már említett két osztály, amikor is az egyetem megvette a bérházat báró Bánffy Alberttől (innen hívták a sarokházat Bánffy-háznak is).

Viszont már ekkor is csak ideiglenes megoldásként tekintettek a házra, mivel tisztában voltak vele, hogy egy korszerű klinikát nem lehet ilyen szűkös helyen működtetni. Mégis előrelépésnek számított a Bánffy-ház az előző helyhez képest (ami egy háromszintes épület volt a Múzeum körúton és a sebészeti és állatorvosi tanszékkel kellett rajta osztozkodni), hiszen itt az egész ház a szülészeté volt, illetve 10-12 ágyat beteg nőknek tartottak fönn. Így alakult ki a nőgyógyászat.

A Bánffy-ház a Mária utca–Baross utca sarkán 1895 körül (Forrás: Fortepan /Semmelweis Egyetem Levéltára)

Két év múlva, 1881-ben tovább javult a helyzet, amikor a bábaképzés kiköltözött az épületből. De a valós megoldásra egészen 1892-ig kellett várni. Ugyanis ekkor sikerült elérnie a Kézmárszky Tivadar tanszéki tanárnak, hogy az országgyűlés határozatot fogadjon el az új klinikai épület megépítéséről, illetve elő is irányzott 396 ezer forintot az építkezésre. 

A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Kiss István építészt bízta meg a tervek elkészítésével, ám még előtte egy külföldi tanulmányútra küldte Kézmárszkyval együtt. Így a kivitelezés 1894-ben vette kezdetét. Gondot okozott, hogy az új épületet a régi helyére kellett volna építeni, ám a tanszéket nem lehetett hova kiköltöztetni, így egy igen érdekes megoldáshoz folyamodtak. 

Előbb a Baross utcai oldalon húzták fel az épület két traktusát, majd miután már át tudott ide költözni a klinika, hozzáláttak a Bánffy-ház lebontásához és a hiányzó részek felépítéséhez. Noha már 1897-ben az új épületet tudta használni a klinika, hivatalosan 1898. március 1-jén tudták átadni az I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát, amely mind a mai napig a Baross utca 27. alatt működik.

Az I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (Baross utca 27.) a kert felől nézve 1898-1899-ben (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Az I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (Baross utca 27.) a Baross utca-Mária utca sarkán 1909-ben (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Mivel 1898-ra már át tudott költözni az I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika az új, korszerű épületbe, felszabadult a szomszédos, Baross utca 23. szám alatti klinika. Ugyanis (amint az az előbb megtudtuk) előbb ezt építették fel, mivel még állt a Bánffy-ház és ideiglenesen ide költöztették a szülészetet és a nőgyógyászatot. Az I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika szinte a tükörképe lett ennek az épületnek. 1902-ben ide költöztették a II. számú Sebészeti Klinikát, amely mind a mai napig itt működik Transzplantációs és Sebészeti Klinika néven.

A II. számú Sebészeti Klinika (Baross utca 23.) 1910-ben (Fotó: semmelweis.hu)

Szemészeti Klinika

A szemészet mindig is kiemelt terület volt az egyetemen belül. A világon elsőként itt vált ki a szemészet a sebészetből 1801-ben. Ahogyan már említettük, amikor 1884-ben átadták a központi épületet, a Szemészeti Klinika az első emeletén kapott „ideiglenesen” helyet. Egészen 1906-ig kellett várni a változásra, amikor eldöntötték, hogy a klinika egy új épületet kap.

A Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezte épületet 1908-ban adták át a Mária utca 37. szám alatt. Ezzel Budapesten létrejött egész Európa egyik legkorszerűbb szemészeti klinikája. Hamar fogalommá vált a Mária utcai szemészet, amely napjainkban hazánk legnagyobb és legszéleskörűbb szemészeti ellátását biztosító klinikája.

A Szemészeti Klinika (Mária utca 37.) a Mária utca felől 1909-ben (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

A Szemészeti Klinika (Mária utca 37.) a kert felől 1909-ben (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Nyitókép: A Budapesti Tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinikája (ma Semmelweis Egyetem Bőrgyógyászati Klinika) a Mária utca sarkánál. A felvétel 1890 után készült (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.157)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó