Írta: F. Nagy Veronika

2020. június 10. 09:00

Világszinten is még gyerekcipőben járt a repülés, amikor Budapesten már megrendezték az első nemzetközi versenyt. A magyarok mellett német, francia, osztrák, orosz, angol, lengyel és belga pilóták mérték össze a tudásukat Rákosmezőn. Nem kis feladat volt a pálya kialakítása, a hangárok és a lelátó megépítése. A különleges rendezvényt, amelyet 1910. június 5-17. között tartottak, hatalmas érdeklődés övezte, és hozzájárult a hazai repülés fejlődéséhez.

Az emberiséget mindig is vonzotta a repülés gondolata, repülőszerkezetekkel kapcsolatos vázlatokat már Leonardo da Vinci is készített a XV. század végén, 1783-ban pedig a Montgolfier fivérek hőlégballonja emelkedett a magasba Párizs mellett és tett meg több mint 7 kilométert. Az igazi áttörést a repülés történetében a Wright fivérek hozták el, akik 1903-ban megalkották az első működőképes repülőgépet.

A repülés másik nagy úttörője Louis Bleriot volt, aki 1909 nyarán átrepülte a La Manche csatornát. Még az év őszén, október 17-én Budapesten, Kisrákoson is bemutatót tartott több százezer érdeklődő előtt. Ezt követően hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a repülés. A kísérletezők a többnyire maguk szerkesztette gépekkel Rákosmező repülőterén szálltak fel, ahol részükre két hangár is épült. A magyar aviatika úttörői között említhetjük Kutassy Ágostont, Csermely Károlyt, Adorján Jánost és Zsélyi Aladárt.

Rákosmező területe Budapest 1908-as közigazgatási térképén. A Keresztúri és Fehér úti közötti lovassági gyakorlóteret használták a pilóták fel- és leszállásra (Forrás: mapire.eu)

A repülés fejlesztésére és irányítására, a sportrepülés eszméjének propagálására 1910 februárjában hivatalosan is megalakult az 1902 óta már létező Magyar Aero Club. Első jelentős tevékenysége pedig az 1910-es Nemzetközi Repülő Versenyek megszervezése és lebonyolítása volt. A rendezvénnyel egyben a magyar repülés fejlesztését is támogatni kívánták, ugyanis így lehetőség nyílt a témában már előrébb járó külföldi résztvevők tapasztalatainak megismerésére és átvételére.

„A meetingtől mi mint az aviatika szószólói elsősorban nem az idegenforgalom emelését várjuk, ez a nemzetgazdákra tartozik, ami reményünk az, hogy a meeting kapcsán egy egészen uj iparág fog meghonosodni Magyarországon, s hogy motortechnikai szakembereink behatóbban kezdenek majd foglalkozni a könnyű motorok szerkesztésével és gyártásával. Valóban alig lehet képzelni kedvezőbb alkalmat a repülőgépek tanulmányozására, amint ezt a versenyt, amelyen a Curtiss-gép kivételével minden nevezetesebb típus képviselve van” – írta a rendezvényről a Nemzeti Sport, Automobil, Aviatika című újság 1910. június 4-i számában.

A klub március 8-án megalakította a szervezőbizottságot, áprilisban pedig a Nemzetközi Repülő Szövetség párizsi ülésén döntöttek is a budapesti versenyről, melynek helyszíne a Zugló és Kőbánya határában fekvő Rákosmező lett. Ahogy a korabeli újságok nevezték, a Budapesti Aviatikai Meetingre a főváros közgyűlése 250 ezer korona garanciát vállalt.

A repülőverseny helyszíne a Vasárnapi Ujság 1910. június 5-i számában

A tervek szerint 11 napig tartott volna és díjazásra félmillió koronát szántak. Tizenkét versenyszámot hirdettek meg, az első három az utazási, a gyorsasági és időtartamversenyek voltak. Néhány kategóriában az érvényes világcsúcsok megdöntése további jutalommal járt, illetve a díjazottak között elöl helyezett magyar versenyzőknek külön jutalom is járt. Sajnos ilyen helyezés eléréshez országunk pilótái akkor még nem voltak elég gyakorlottak.

Az áprilisi döntés után a legfontosabb feladat a pálya megfelelő kialakítása volt. A talajt igyekeztek minél jobban elegyengetni és a versenyre nevezők létszámát látva további hat hangárt, valamint szervezői épületeket és lelátót is építettek. Májusra már minden készen állt, a kör alakú versenypályát is kialakították. Utóbbit úgy mérték ki kilenc oszlop segítségével, hogy háromszor körbe repülve 10 kilométeres távot adott kik.

A nemzetközi repülőverseny főbb résztvevői a Vasárnapi Ujság 1910. június 5-i számában

A repülőverseny helyszínének főbejáratai, a bal oldali a 10 koronás első helyre, a jobb oldali a 20 koronás első helyre szólt (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM TFGY 2018.1638.6)

Májusra már a magyarok mellett – többek között Adorján János, Kutassy Ágoston, Zsélyi Aladár (akit sajnos a versenyre való készülés közben baleset ért, így részt venni rajta végül nem tudott), Horváth Ernő, Szatke Ferenc – 29 külföldi, német, francia, osztrák, orosz, angol, lengyel és belga pilóták neveztek. Köztük volt Hubert Latham, Henry Farman, Alfred von Pischof és egyetlen hölgyként De la Roche bárónő is.

A rendezvény nagytribünje (Forrás: Nemzeti Sport, Automobil, Aviatika 1910. június 18.)

Nézők a repülőversenyen (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM TFGY 2018.1638.5)

Nemzetközi repülőverseny Rákosmezőn. A nézők egy felszálló gépet figyelnek (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM TFGY 2018.1638.1)

A versenybíróság elnöke Edelsheim Gyulai Lipót gróf volt, tagjai között a francia, angol, német, osztrák és magyar Aero Club képviselői vettek részt. A sportbizottság elnöke gróf Zichy Béla volt. A zsűri a versenypálya közepén felállított tribünön helyezkedett el, és zászlójelzésekkel irányították a versenyt, amely ki volt téve az időjárás szeszélyének. A június 5-én indult versenyen főleg a nyári viharok és erős szelek okoztak gondot, két versenynap is kimaradt, emiatt végül 11 helyett 13 napig tartott.

A repülőversenyen több baleset is történt a szeles időjárás miatt, de szerencsére egyik sem volt halálos kimenetelű. A képen Chavez felborult gépe (Forrás: Nemzeti Sport, Automobil, Aviatika 1910. június 18.)

Nézők a repülőversenyen (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM TFGY 2018.1638.2)

A levegőben egy Farman-típusú gép (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM TFGY 2018.1638.12)

A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt több baleset is történt, de szerencsére ezek emberéletet nem követeltek. A gyakorlottabb, magyar társaikhoz képest több tapasztalattal és jobb gépekkel rendelkező külföldi pilóták kiváló eredményeket értek el a különböző versenyszámokban.

Egy Farman-típusú gép az egyik hangár előtt Rákosmezőn 1910 júniusában (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM TFGY 2018.1537.3)

Egy Farman-típusú gép Rákosmező felett (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM TFGY 2018.1537.7)

A legnagyobb érdeklődést az utazási verseny váltotta ki, annak ellenére, hogy ennek csak a kezdetét és végét láthatta a közönség. A Budapest-Győr táv megtételére csak két pilóta vállalkozott, Illner azonban még a pályán feladta a versenyt, Pischoff pedig jó egy órai repülés után a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt hagyta abba kísérletét, így pénzjutalom helyett a tiszteletdíjat, egy Daedelus-szobrot kapott emlékül.

Pischoff gépe a hangárok előtt Rákosmezőn (Forrás: Nemzeti Sport, Automobil, Aviatika 1910. június 18.)

Pischoff-féle monoplánt figyelnek a nézők a nemzetközi repülőversenyen Rákosmezőn (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM TFGY 13586)

Az időtartam és távolsági versenyt is Wagner nyerte meg Hanriot típusú repülőgépével. A magassági versenyt Paulhan nyerte meg Farman-gépével és 1060 méteres eredményével, a gyorsasági számot pedig Latham 76,77 kilométer/órás sebességével. Világrekord javítást csak Paulhan-nek sikerült a startversenyben. A magyarok közül helyezést Székely Mihály ért el az új szerkezetek kategóriájában, harmadik lett.

Farman-féle biplánok Rákosmező felett (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM TFGY 13587)

A verseny sok kritikát kapott, főleg magyar részről. Bírálták a szervezést és a lebonyolítást, az eredmények számítását. Egyre többen osztották Kutassy Ágoston véleményét, aki szerint túl korai volt még egy ilyen volumenű verseny szervezése Magyarországon, hiszen a magyar aviatika még csak a szárnypróbálgatásnál járt. Ráadásul a verseny hatalmas pénzügyi veszteséggel zárult, kétszer annyit költöttek rá, mint amennyi bevételt hozott. A Magyar Aviatikai Clubban kibontakozó válságot erősítette, hogy a klub elnöke, dr. Károlyi Imre le is mondott tisztségéről.

A nehézségek és a kritikák mellett voltak előnyei is a hazánkban rendezett nemzetközi repülőversenynek. Pozitívan hatott a magyar repülés fejlődésére, a versenyre felépített hangárakat később a magyar pilóták használták, akik jelentős tapasztalatokkal gazdagodtak a repülés technikáját illetően. És a közvélemény is sokkal nagyobb figyelemmel kísérte ezután a repülés fejlődését és a magyar pilóták tevékenységét.

Nyitókép: Nemzetközi repülőverseny Budapesten 1910 nyarán. Bal oldalon Latham Antoinette-típusú gépével (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM TFGY 2018.1638.3)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó