Írta: Domonkos Csaba

2020. június 26. 14:00

Budapestet sokszor sújtotta árvíz. Általában a Dunától félünk, hiszen a hatalmas folyam pusztító erejét a XIX. század végéig számos alkalommal megmutatta. De Budapesten nemcsak a Duna tudott rombolni, egy-egy hatalmas eső után a kisebb, szelídnek tűnő patakok, vízfolyások is hatalmas pusztításra képesek. Így történt 145 évvel ezelőtt is.

Hatalmas vihar tombolt Buda fölött 145 évvel ezelőtt, 1875. június 26-án. A leírások szerint a városban seperni, lapátolni lehetett a jeget, a nyugatra néző ablakok jelentős része be is tört a jégverésben. A fél óráig dühöngő vihar rendkívül sok esővel járt, amelynek valahova le kellett folynia, ez Buda középső részén évszázadok óta az Ördögárok volt. 

A Magyarország és a Nagyvilág cmű lap képe a pusztításról a lap 1875. július 11-i számában 


Abban az évben, 1875-ben azonban az Ördögárokban munkálatok folytak. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ugyanis elhatározta, beboltozza az Ördögárkot, azaz a Nagykovácsi felett eredő és a Döbrentei térnél a Dunába torkolló, addig a felszínen futó patakot a föld alá helyezi. Ennek oka az volt, hogy a környék szennyvizét az Ördögárokba engedték, ami így egy bűzlő nyitott csatornává vált, a hatóság ezen akart segíteni. 

Az Ördögárok boltozási munkáinak ábrázolása a Vasárnapi Ujság 1875. július 4-i számában 

A munkálatok 1872. március 5-én kezdődtek meg, amire 376 ezer (más források szerint több, mint fél millió) forintot szántak. A lakók azért is vették örömmel az Ördögárok befedését, mert ettől remélték, hogy nem ismétlődik meg az 1837-es eset, amikor a nagy esőzések miatt a medréből kilépő víz komoly károkat okozott. 

Ám sajnos nem ez történt. Az 1875. július 26-i viharban lezúdult áradat a Svábhegyen letarolta a szőlőket, majd a Horváth-kert, később a Vérmező környékét öntötte el, végül a Rácváros irányába tört tovább, miközben az útjába álló házakat elpusztította. Az ár az Ördögárok vonalán rohant lefelé, ahol viszont sok ház állt már a beboltozott Ördögárok felett, ezek alól egyszerűen eltűnt a talaj és a házak, a lakókkal együtt bezuhantak az alant folyó vízbe. Az áradat miatt a fogaskerekű sem járt néhány hétig. 

A Magyarország és a Nagyvilág című lap 1875. július 4-i száma így írta le a borzalmat: 

„A budai hegyekről a második vihar a jégesővel párosult felhőszakadás után megindult az árvíz és borzasztó rohamosan, ragadón törtetett le ; alig egy negyed óra múlva megdagadt az ördögárok, az utczákon patakként folyt a viz, mely perczről perezre ijesztő mérvben emelkedett. A Ráczfürdő körül levő házak lakói jajkiáltások közt széledtek el s kerestek menedéket; épületek, melyek az egyik perczben még biztosan látszottak állani, már a másik perczben ingadoztak s rombolva dőltek össze. A viz behatott a házakba és kihozott magával asztalt, ágyat, zongorát, szekrényét; a tengerré növekedő habokon egész kolóniák látszottak. Az ördögárok bolthajtása leomlott, az átjáró hidacskák eltűntek. A nyári lakokból berándulókat és a Svábhegyre, zugligetbe kirándulókat, kiket útközben kapott a vészes idő, részint elsodorta, részint halálra ijesztette. A svábhegyi fogaskerekű pálya sínéit megrongálta, lesodorta az ádász vész ; az indóház, mely elég szilárdan van épülve, ingott, mint valami kártyaház.”

A víz az Attila úton a házak ablakán folyt be, sok helyen méter magasan hömpölygött, sodrását a szemtanúk a Duna sodrásának a tízszereseként írták le. A víz magával sodorta a házak romjait, sziklákat (volt, amelyet később csak robbantással tudtak elmozdítani), és mindent, ami az útjába került. 

Az ár által elpusztított Makusch -éle ház a Rácvárosban (Vasárnapi Ujság 1875. július 4.) 

A katasztrófában sokan mentették az ár által elragadtakat. A Fővárosi Lapok 1875. július 18-án hosszan sorolta a hősöket. A cikk egy részlete: 

„Babits Jakab koronaőri hadnagy, 30 koronaőrrel, már a vész kezdetén a veszélyeztetett Attila-utcába sietett és csónak segélyével számos emberéletet mentett meg a bizonyos haláltól. Pleyer Ede ügyvéd két koronaőrrel a virág-utcai és Attila-utcai házakból életének kockáztatásával több emberéletet megmentett. Szabó József orvostudori jelölt, Petko csavargőzösi vezénylő, Müller Lajos, Spitznagel Péter, valamint egy honvédzászlóaljbeli Rath Mór nevezetű honvéd, együtt az 567. sz. tabáni házból 26 embert mentettek ki.”

Az okozott kár mértékét az 1879-ben végzett összesítéskor 3,1 millió forintra tették. (Az összeg méretét jól jelzi, hogy a Margit híd 1872-1876 közötti felépítése 5 millió forintba került.) Az áradat sok áldozatot követelt, a halottak száma meghaladta a száz főt, állítólag még Paksnál is találtak holtesteket. 

A Csekő-féle ház a Duna parton (Vasárnapi Ujság 1875. július 4.) 

De miért okozott ez a vihar ekkora kárt? A későbbi vizsgálat megállapította, hogy az Ördögárok krisztinavárosi részén az építkezés kellékei, pallók, dúcok zárták el a víz útját, amely itt így feltorlódott, és a víz a boltozatot beszakította. 

A pusztító ár után nagyszabású gyűjtés indult, nemcsak itthon, hanem külföldön is. A főváros tízezer, a király 1500 forintot adományozott. A segítség mellett már másnap megindult Budára a „katasztrófaturizmus” is. 

Az Árok utca 1926-ban, ez alatt fut az Ördögárok  (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest képarchívum) 

Az alig egy órás eső és a gyorsan levonuló ár után a helyreálltás és az Örödgárok rendezése gyorsan folytatódott. A Városmajorig már 1878-ra el is készült a boltozat, amely felett az Árok utca húzódik. A Városmajor feletti részt 1919-ig boltozták be. 

Nyitókép: A Magyarország és a Nagyvilág cmű lap képe a pusztításról a lap 1875. július 11-i számában ​


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó